Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A játékokból készült filmek nem feltétlenül csak azokat képesek megszólítani, akik belsőségesen ismerik a forrásukat – ám e filmek ingadozó minősége mutatja, hogy egy világhíres játékmárka még nem feltétlenül elég a sikerhez. A játékokon alapuló filmek között egészen rosszakat is találunk, ám még a leggyengébb darab is képes megmozgatni a bennünk szunnyadó gyereket.
A héten került a mozikba a néhány éve még simán a világ legnépszerűbb okostelefonos játékának tartott, ma is elképesztően populáris Angry Birds filmváltozata, de hetekkel ezelőtt mutatták be a Ratchet & Clank adaptációját is, illetve még idén érkezik a Warcraft- és az Assassin's Creed-mozi is – ezek apropóján szedtünk össze néhány, nosztalgiamámorban úszó filmet, amelyek valamilyen játékon alapulnak.
Doom
A lengyel Andrzej Bartkowiak a kilencvenes évek akciófilmjeinek egyik legfelkapottabb operatőre volt, olyan remek műfajfilmeket fényképezett, mint a Féktelenül, Az ördög ügyvédje vagy az Összeomlás. Aztán Bartkowiak a kétezres évek elején sajnos rendezni kezdett: filmográfiájában nézhető (Öld meg Rómeót!) és közel nézhetetlen filmek is szerepelnek – az utóbbiak közé tartozik a Doom is.
A kilencvenes évek egyik legnépszerűbb FPS (first person shooter) videojátéka nem a drámai mélységéről volt híres, hangulatában és sztorijában lényegében a horror és a sci-fi elemeit ötvözte, a játékmenet szinte kizárólag az eszetlen hentelésből állt. Bartkowiak filmje hűen követi a játék parádés ritmusát, sőt, egy zseniálisan megkomponált jelenetben még az eredeti szubjektív beállítást is rekonstruálja.
Mortal Kombat
A kilencvenes évek legnépszerűbb verekedős játékából készült film sem hódította meg a filmtörténet legmagasabb szféráit, persze az egy más kérdés, hogy valószínűleg nem is akarta. A későbbi Kaptár-filmekkel sikeressé váló Paul W. S. Anderson által rendezett Mortal Kombat egy fantasztikus elemekkel átszőtt harcművészeti viadalt mutat be – a videojáték különleges képességű karakterei küzdenek egymással.
A film annak idején leginkább a játék rajongóit ejtette rabul: kétségtelen, hogy a különböző billentyűkombinációk révén előhozható trükköket, mint Scorpion kezéből kilövellő organikus fegyverét helyenként hangulatosan megidézi a film.
G.I. Joe: A kobra árnyéka
A Hasbro által gyártott, több évtizedes múltra visszatekintő játékbabák még a kilencvenes években is meghatározták az általános iskolás fiúk mindennapjait. A mozgatható harci babák és a különböző futurisztikus katonai eszközök majdnem minden fiú fantáziáját komolyan megmozgatta: nem véletlen, hogy idővel Hollywood is lecsapott a jelenségre.
A G.I. Joe: A kobra árnyéka a játékadaptációk nagy átlagához képest remekül működik, az autós üldözései kimondottan jól sikerültek. A múmiával berobbanó Stephen Sommers tesztoszterondömpingje nem a legjobb akciófilm az előző évtizedből, viszont nem egy egyértelműen felejthető tucatmunka: egy vasárnapi esős délutánon remekül el lehet vele ütni az időt.
A Lego kaland
Ahogy ez a lista is mutatja, a népszerű gyerekjátékokból készült filmek gyakran elvéreznek az ötlettelenség miatt; talán abból a félreértésből indulnak ki a producerek, hogy az eredeti játékok rajongói automatikusan tódulni fognak a mozikba. A Lego kaland erre a tendenciára cáfol rá: nem csak messze-messze a legjobb játékadaptáció, hanem saját jogán is remekül működő, torokfájdító röhögőgörcsöket okozó vígjáték.
Az alapötlet szerint az előre gyártott elemekből felépített Lego-világ zsarnok ura ellen szervezkednek a kreatív legózás pártján álló ellenállók. A film ráadásul a Lego-figurák és a különböző kellékek egyszerűségéből is képes profitálni: például a lovak olyan szögletesen mozognak, mintha egy kisgyerek mozgatná őket. A Lego kaland ironikus humorát leginkább csak a nosztalgiakönnyeikkel küzdő felnőttek fogják érteni, a gyerekeknek pedig megmaradnak a valóságban, saját Legóval is újrajátszható akciók.
Jumanji
A táblás társasjátékokban az a legizgalmasabb, ahogy az esetenként minimalista ábrák és mezők megmozgatják a játékosok fantáziáját: nem véletlen, hogy a videojátékok felfutásával párhuzamosan a sokkal ingerszegényebb, ám ezzel párhuzamosan fantáziadúsabb táblajátékok az elmúlt években egy újabb reneszánszukat élik. A Steven Spielberg által kinevelt akciófilm rendezők egyik legtehetségesebb tagja, Joe Johnston rendezte a Jumanjit, ami remekül mutatta be a gyerekek képzelőerejét.
Ugyanis a címszereplő dzsungeles-lépegetős kalandjáték a film során életre kel: az egymás követő körök során a próbatételek a valóságban manifesztálódnak, a gyerekhősök a megelevenedő kalandok kellős közepén találják magukat. A film számítógépes trükkjei ma is jól működnek, a játék által beszippantott Robin Williams pedig üde színfoltot visz az egyébként kiszámítható sztoriba.
Nem véletlen, hogy a nagy remake-lázban a Jumanji is elvérzett: a 2017-ben érkező új változatot a Star Wars- és Indiana Jones-író Lawrence Kasdan fia, Jake Kasdan rendezi, és már olyanok csatlakoztak a szereplőgárdához, mint Dwayne Johnson, Jack Black vagy Kevin Hart.
Tron (1982)
A nyolcvanas évektől kezdve Hollywood a számítástechnika lázában égett: habár a látványos digitális trükkökre még várni kellett néhány évet, a filmek sztorija egyre gyakrabban forgott a virtuális valóság körül. Steven Lisberger filmje több szempontból is korszakalkotó volt: egyrészt ez volt az egyik első hollywoodi film, ami a régi arcade-játékok világát helyezte a középpontjába, másrészt itt jelentek meg először tisztán számítógéppel létrehozott vizuális trükkök.
A film játéktervező főhősét Jeff Bridges alakította, akit beszippant az egyik játéka: a minimalista szoftvervilágban halálos küzdelmekkel kell szembenéznie. A Tron mai szemmel bájos barkácsesztétikája nem válik egy pillanatra sem cikivé, hiszen a fénycsíkokra és minimál díszletekre építő trükkök szerves részei a sztorinak.
Annak idején a film nem robbantotta szét a mozikasszákat – ma már sokkal inkább érdemes újranézni, hiszen olyan retróhangulatot áraszt töményen, amilyet más hasonló témájú film egyáltalán nem.
Transformers
Michael Bay azon rendezők sorába tartozik, akiket imádnak utálni a kritikusok. Ez a szerep persze nem teljesen érdemtelenül ragadt az ordibálós rendezőre: a Pearl Harbor például minden idők egyik legnézhetetlenebb háborús filmjeként vonult be a rosszfilmek nagykönyvébe. De Bay rendezett egy-két igazán zseniális akciófilmet is: A szikla vagy a Pain & Gain örök klasszikusokként csillognak.
Az autókból óriásrobotokká hajtogatható játékfigurákból készült filmje valahol a középmezőnybe helyezhető. A kilencvenes években felcseperedő fiúk a G.I. Joe mellett leginkább a transformerekre voltak rácsavarodva, nem véletlen, hogy amikor Bay filmjében fémes hangok kíséretében a sportautók óriásrobotokká változnak, az több felnőtt néző szívébe valami szavakkal nehezen visszaadható melegséget csempészett.
Toy Story
A Pixar animációsfilm-stúdió a kilencvenes években kezdte máig tartó diadalútját: a Toy Story volt a cég első nagy dobása, és rögtön olyan magasra tették a lécet, hogy évekig csak ők maguk tudták megugrani a szintet. John Lasseter filmje nem csak a forradalmi számítógépes animáció miatt volt úttörő, hanem azért is, mert a csúcstechnológiát emberi tartalommal tudta megtölteni.
A film sztorija egy kisfiú szobájában élő játékbabák körül forog: a fő konfliktust az okozza, hogy a közösségbe egy új, modern csillagharcos játék kerül, Buzz Lightyear – ezt a játékgyűjtemény régi darabja, Woody, a cowboybaba nehezen viseli.
20 éves a Toy Story – rangsoroltuk a Pixar-meséket
A Toy Story szinte egzisztencialista mélységekben mutatja be a gyerekkort, lendületes cselekménye talán a felnőttekre még erősebb hatással van, mint a nosztalgiát még nem ismerő gyerekekre. A Pixar ezzel a filmmel bizonyította először, hogy az egészestés animációk ugyanazzal az őszinteséggel lehetnek képesek megszólítani minden generációt.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
