„Talán ők a normálisak: annyit foglalkoznak a politikával, mint a nyugat-európai felnőttek. Mert azt gondolják, hogy napi szinten az ő életük ténylegesen nem a politikán, nem a kormányon múlik. Vagy legalábbis nem annyira, amennyire az előző generációk erre rápörögnek.” – így vélekedik a HVG-nek adott interjúban Bokor László pszichológus arról, hogy a közvélemény-kutatások szerint miért közömbösek a fiatalok a politika iránt.
A kampánylélektanról Bokor László azt mondja: „A reklámok sem úgy hatnak, hogy bemegyünk az üzletbe, és megvesszük, amit a hirdetésben láttunk, hanem úgy, hogy könnyebben nyúlunk valamihez, ami ismertnek tűnik, bár nem tudjuk, honnan. A politikai kampány is reklám: valamilyen érzést, élményt sugároz, jólétet ígér, és ezzel hat ránk. A politika területe azonban a természeténél fogva ellentmondásos, folyamatosan próbára teszi identitásunkat, és könnyen sodródhatunk a kéz a kézben járó gyűlölet és csodálat kettősségébe. Nem az az érzelmi haszon, hogy az enyémről azt gondolom, nem hazudik, hanem hogy boldogsághoz jutok, amikor azt mondhatom: attól mennek rosszul a dolgok, hogy a másik hazudik. És nem gondolok bele, mi van az „én oldalamon”.
Az interjút a HVG e heti számában olvashatják.