Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az első könyveket kötelező olvasmányként gyűrjük le. A jó könyveket szórakozásból. Míg az első könyvek a túlélésrő szólnak, az igazi első könyv a szabadságról. És akadnak azok, amelyek megrengetik a világot, de minimum befele nő tőlük a hajunk.
Add meg a címét az első könyvnek, amit olvastál, megmondom ki vagy – a könyvtártudósok nagy trükkjéhez nincs is szükség titkos tudományra. Az igazi nehézséggel inkább a válaszadó küzd meg, hiszen rengeteg első könyv közül választhat, de csak egyet mondhat. Ugyanis rengeteg első könyvünk van.
A sok-sok első könyv a bizonyítéka annak, hogy még mindig a pusztákon élünk. Az első könyvek a túlélésről, a hatalomról, a korrupcióról, az asszimilációról szólnak. Az igazi első könyv pedig a szabadságról.
Első könyvek
A legtriviálisabb első könyv az, amelyet tényleg kínkeservesen végigbetűzünk. Visszatekintve nevetségesen gyerekesek a kevés, suta melákként billegő betűk a termetes fehér oldalakon, felnőtt betűfalóként már csak tudhatjuk, de nem igazán érezhetjük, hogy egy hatévesnek sziszifuszi munka átverekednie magát az első oldaltól az utolsóig. De az olvasás, mondják a tapasztalt törzsbeliek, túlélési eszköz a pusztákon, olvasni tudni kell. Úgyhogy izzadjon csak a fiatal hordatag.
A második első könyvet kötelezettségből olvassuk el, valaki a kezünkbe nyomja, legvalószínűbb műfaja: iskolai kötelező olvasmány. Ez leggyakrabban gyűlöletes irodalom, a gyerekkorban elszenvedett felnőtt korrupció győzelme a szabadság felett, amikor egy számunkra érdektelen történetet tukmálnak ránk a sokkal érdekesebb, izgalmasabb időtöltésekkel szemben. És tehetik ezt azért, mert hatalmuk van (még) felettünk. Íme, egy kísérlet: tegye fel a kezét, aki évezte a Tüskevárt... na ugye.
A harmadik első könyv rosszabb, mint a korrupció: asszimiliáció. A horda tagjaként már nincs is szükség fegyelmező család- vagy törzsfőnökökre, itt már magunkra erőltetjük azt, amit elvár(hat)nak tőlünk. Ha a másik olvasta a Winnetou-t, akkor nekünk is kell.
Az igazi első könyv
Az igazi tiszteletet csak a negyedik első könyv érdemli meg. Ezt már tökéletes öncélúsággal olvassuk el, komolyan vesszük azokat a nyilvánvalóan lehetetlen eseményeket, amelyekkel beteríti az író az oldalakat, megkedveljük a lehetetlenkedő főhősöket, és meggyűlöljük a racionálisakat, és miközben belefeledkezünk a haszontalan történetbe, a valós életben elfut a vad, vagy másé lesz a törzsfőnök dögös lánya. A negyedik első könyv arról is felismerhető, hogy e két utóbbi tragikus eseményt még azután sem bánjuk meg, hogy letettük a könyvet.
A negyedik első könyv biztosan regény lesz. Történet egy halom feltárandó titokkal, kaland, ahol rejtélytől rejtélyig száguldozunk, és bármennyire is gyötör már a fáradság, ég a szemünk vagy ásítozunk, még az életünk árán sem szeretnénk megállni egy már feltört, és egy még nem lezárt rejtély között.
5 kiváló, negyedik első könyv
Gárdonyi Géza: Láthatatlan ember (1975-ös kiadás óta: A láthatatlan ember)
Zéta, Priszkosz úr fiatal segédje trák származású, kiváló görög–latin műveltségű fiatalember. Azért érkeznek ők ketten a Tisza-menti településre a Nyugat-Római Birodalom utolsó éveiben, hogy a hun Attila vad fejedelemségének és a kifinomult Rómának közös vagy éppen ellenséges jövőjéről tárgyaljanak.
A regény a közhelyes titokra épít: amikor egy fiatalember minden ok és előzmény nélkül beleszeret valakibe, akit még sosem látott, akkor lesz igazán önálló. Zéta először csak hall Emőkéről, a hun nemesi származású lányról, majd meglátja. És akkor otthagyja karrierjét, kényelmes életét, sőt, világos, kijelölt életútját, amolyan köldökzsinór nélküli űrsétára indul egy ismeretlen világba, ahol ismeretlen számára a helyes viselkedés, ismeretlen minden életpálya, és ismeretlen a fegyverforgatást, mint férfierény, és mindezt elvállaja csak azért, hogy Emőke mellett lehessen.
Grisham a 21. század könnyű műfajának mesterembere, igazi hazug történetmesélő. Bármikor elhiteti velünk, hogy nem csupán a CNN híreinek naiv fogyasztótömegéhez tartozunk, hanem a kevesekhez, akik közelről láthatják a világ folyását.
Például, hogy is van ez az egymással harcoló mai világhatalmak között? Ki lehet az a manipulátor, akit egyszerre kerget az amerikai, az orosz, a kínai, az izraeli és a szaúdi titkosszolgálat? Joel Backman egy nagy befolyású lobbista-jogász Washingtonban, és bár még a saját e-mailjeit sem ő tölti le, mégis belebotlik a kor Szent Gráljába, egy ravasz programba, amely egy még ravaszabb műhold eltérítésére alkamas. Ezzel a lehetőségével azonban rosszul zsonglőrködik, úgyhogy kiöregedett Parszifálként már menekülhet is a világ többi lovagrendje elől.
Természetesen az igazi lovag arról ismerhető meg, hogy pacal izmain túl kiváló stratéga is. Így Backman a maga javára fordítja a helyzetet egy hamis útlevél és egy mobiltelefon segítségével.
Szerb Antal: Utas és holdvilág
A legnagyobb kaland a halál. A legjobb kaland, ha társaságban éljük meg. Már aki meri.
Stefan Heym: Dávid király krónikája
Akit csak picit is érdekel a történelem, egyet fog érteni: Helmut Flieg – aki Stefan Heym írói álnéven publikált – regénye a világirodalom legjobban sikerült művei közé tartozik.
Már az alapötlet is csodálatosan egyszerű, és páratlanul eredeti: Ethan ben Hósaja, Salamon király birodalmának vidéki krónikása meghívást kap a királyi udvarba, hogy más betűvetőkkel együtt állítsák össze az uralkodó legendás apjának, a Góliátot megölő Dávidnak a krónikáját. Ebből lesz aztán Sámuel próféta és a Királyok könyveinek néhány fejezete, vagyis Dávid király Bibliában megörökített történelme.
Hósaját kísérve azt a műhelymunkát lessük meg, amelyben a rengeteg népmeséből, szemtanúkkal készített interjúkból és még számtalan forrásból kanonizált, hivatalos történelem lesz. Hósaja és kollégái mind járják Jeruzsálemet és az országot, hogy összegyűjtsék a meséket, majd összeülnek, hogy egy történetet gyúrjanak belőle. Természetesen az egy történetnek funkciója van: Salamon hatalmának és a kormányzás elveinek alátámasztása. E szerint marad ki az egyik fejezet, erősödik meg a másik, és torzul el a legtöbb epizód.
Így készülnek az elszámolások 1848, 1867, 1914, 1918, 1919, 1938, 1939, 1941, 1942, 1943, 1944, 1945, 1947, 1956, 1989, 1998, 2002, 2006, 2010 évekről is.
Jaroslav Hašek: Švejk – Egy derék katonai kalandjai a világháborúban
Švejk nem csak katonának derék, de kispolgárnak is. Engedelmes, így őt kísérve könnyű megismerni a közép-európai pedellusvilág hatalmaskodóit, akik ezúttal a sereg őrmesterei, vagy a hátország rendfenntartói.
Minden engedelmes emberben ott lappang a lázadó is. Valaki tűr-tűr, mint a Tóték Tótja, aztán nem bírja tovább, és kirobban belőle az anarchista. Valaki tűt-tűr, és közben mindig megszökik a kötelezettségek alól. Ez a ravaszság már oly mély, hogy néha a gyengeelméjűek szerencséjének tűnik. Ez a ravaszság maga Švejk, aki – Kundera szerint – a 20. század egyik legnagyobb regényalakja.
