Míg 2022-ben a kormány az európai uniós jogállamisági vitával és az uniós források visszatartásával kapcsolatban igyekezett optimistán és jóhiszeműen nyilatkozni a pénzek felett őrködő az Európai Bizottságról, az Erasmus-ügy (vagyis az uniós javaslat, hogy javítson a kormány az alapítványi egyetemek átláthatósági szabályain, különben kizárhatják az intézményeket az Erasmus és Horizont programokból) kirobbanása óta megállás nélkül támadják Brüsszelt, mondván, újabbnál újabb feltételeket támaszt a kormány elé, magyar tanulókat és kutatókat büntet az Orbán-rezsimmel szemben érzett ellenszenve miatt.

Arról közéleti podcastunk, a Fülke legutóbbi adásában hosszan beszéltünk, hogy az Erasmus és Horizont kérdése korántsem újkeletű a kormány számára, jelen pillanatban pedig felesleges harcolni a kasszakulcsot szorongató Bizottsággal. De kedden Magyarország Kormányának Facebook-oldala 6 pontban szedte össze, hogyan értelmezik ők az Erasmus-ügyet.

Fülke: Nincs értelme hepciáskodni most az Európai Bizottsággal

A Katar-gate és az Erasmus-ügy óta a magyar kormány megint felemelte a hangját Brüsszellel szemben - de mi értelme van ennek, ha továbbra is messze van a kasszakulcs, és rengeteget kell még tenni azért, hogy elforduljon a zárban? Erről beszélgettünk Arató Lászlóval, az EUrologus szerzőjével.

A kormány állításairól tényellenőrzést végeztünk, amelyből kiderült, az szinte egytől egyig ferdítés. El is mondjuk, hogy melyik miért.

1.) Az Erasmus az Európai Unió egyik legsikeresebb programja. Egy nemzetközi oktatási együttműködés, amely nagy lehetőség mind a részt vevő magyar hallgatók, mind a pedagógusok számára, hogy külföldön fejlesszék tudásukat.

Stimmel.

2.) Az uniós forrásokért folytatott tárgyalásokon Magyarország minden feltételt teljesített, az Európai Bizottság kérésének megfelelően módosítottuk az utólag kifogásolt összeférhetetlenségi szabályokat is. Ennek ellenére Brüsszelben mégis úgy döntöttek, hogy elveszik a magyar diákoktól a pályázati lehetőséget.

Nem egészen. A magyar országgyűlés tavaly ősszel valóban nagyszabású jogalkotásba kezdett annak érdekében, hogy teljesítse az Európai Bizottság és a magyar kormány által közösen megállapított 17 jogállamisági vállalást. Ezen elvárásokról a kormány és a Bizottság 2022. április és szeptember között állapodott meg, a magyar álláspont szerint pedig le is zárulhatott volna a vita a vonatkozó jogszabályok elfogadásával. Ezeknek azonban a jogállamiságra gyakorolt hatása csak hosszú távon derült volna ki, a Bizottság pedig a meghozott intézkedéseket látva (pl. a korrupcióellenes Integritás Hatóság, amelynek tagjainak előélete ködös, civilszervezetek hatékonyan pedig nem vehetnek benne részt a munkájában) nem volt elégedett, így azt javasolta a jogállamisági eljárás végéről, egyúttal a pénzek befagyasztásáról vagy feloldásáról döntő Tanácsnak, hogy az ott decemberben összeülő tagállami külügyminiszterek hagyják helyben a pénzvisszatartást, ők pedig decemberben (a végső összeget érintő kisebb módosításokkal) ennek megfelelően döntöttek.

A Bizottság a modellváltó magyar egyetemek kuratóriumi rendszerét pedig hosszú ideje tartja aggályosnak, a 2022 áprilisa óta tartó jogállamisági vitának pedig eddig is a részét képezték, mert az alapítványok nem tartoznak az uniós közbeszerzési irányelvek szerinti szabályok hatálya alá, és visszatérő problémák mutatkoznak az összeférhetetlenséggel (vagyis hogy miért ülnek jelenleg aktív miniszterek a kuratóriumokban) és az átláthatósággal (vagyis hogy hogyan költik el a pénzeket, ha arra a fenntartási struktúra miatt nincs rálátása az EU-nak) kapcsolatban.

3.) Ez kettős mérce, hiszen ismét olyan dolgot kérnek számon Magyarországon, ami más uniós országokban teljesen természetes: a nyugat-európai egyetemeken is ülnek aktív politikusok a felsőoktatási vezetői testületekben.

Nem egészen. Ahogy eggyel feljebb jelezzük: közbeszerzési és átláthatósági gondok vannak az alapítványi fenntartással. Cserébe felvetődnek olyan aggályok is, hogy Magyarországon a kormány maga nevezte ki a vagyonkezelők kuratóriumainak első tagjait, akik később beültették a kormány(közeli) arcokat, akik határozatlan időre, gyakorlatilag tehát bármeddig megtarthatják kuratóriumi tagságukat.

A probléma tehát nem csupán annyi, hogy politikusok is részt vesznek az egyetemek irányításában. Külföldön egyébként inkább arra van példa, hogy a mindenkori polgármester tagja egy kuratóriumnak, vagy ha politikus ül bent, van, aki ellensúlyt képez az akaratának, míg a modellváltó egyetemek kuratóriumaiban nincs erről szó.

4.) A döntésből is az látszik, hogy Brüsszel a különböző politikai viták miatt mindenáron meg akarja büntetni Magyarországot, újabb és újabb váratlan feltételeket támaszt hazánkkal szemben, legújabb lépésével pedig a magyar diákokat bünteti.

Nem egészen. Az Erasmus és Horizont-támogatások kérdése nem váratlanul vetődött fel, mindkettő része volt a tavaly decemberben a Tanács által elfogadott bizottsági javaslatnak. Mi több: a kormány még decemberben megnövelte a nemzetközi ösztöndíjprogramok támogatását a 2023-as költségvetésben, ami indirekt módon utalhatott arra, hogy tudták, hogy baj lesz.

5.) Nem hagyjuk, hogy a magyar diákok kárt szenvedjenek! Amennyiben a vita nem rendeződik, saját forrásból fogjuk biztosítani az Erasmus-lehetőségeket.

Nem egészen lehetséges. Egyfelől: 2024-ig semmilyen hatással nincs a mostani felfüggesztés a két programtól. Másfelől: a kormány pótolhatja a pénzeket, azonban például az erasmusos programok nem csupán anyagiakról szólnak, hanem a magyar és külföldi intézmények diákcsere-megállapodásáról, ami, ha a modellváltó egyetemek kiesnek a programból, problémás lehet.

6.) Tárgyalásokat kezdeményeztünk az Európai Bizottsággal, de készek vagyunk akár az Európai Unió Bíróságához is fordulni. Az Erasmusról Navracsics Tibor, az európai uniós forrásokért felelős miniszter egyeztet szerdától Brüsszelben.

Ha a kormány az Európai Unió Bíróságához fordul, elhúzódhat az ügy, de nem oldódnak meg az összeférhetetlenségi problémák, és bár ez idő alatt nem fogják kirúgni a magyar egyetemeket az Erasmusból, a jogállamisági deficiteket így is, úgy is meg kell oldani idővel, ha hozzá akarunk férni szélesebb körben az uniós pénzekhez. Azt pedig egyébként egy európai jogban járatos jogász a HVG-nek elárulta: a pénzek visszatartása olyan eljárások részét képezi, amelyek alfejezetei ellen nem lehet perre menni.