Az ágazat a rezsicsökkentés miatt masszívan veszteséges, aszályosabb időszakban pedig már a vizet sem tudja mindenütt garantálni – írja a csütörtökön megjelenő HVG.
Akár heteken belül, de legkésőbb szeptemberben a parlament elé kerül az a törvényjavaslat, amely elvileg a vízügyi ágazat forráshiányát próbálja megoldani – tudta meg a HVG. Ez azonban még mindig csak az államosításról szól, az viszont még nem eldöntött, hogy a teljes szektort, vagy csak az infrastruktúrát vonják a kormány gyámsága alá.
A presszió az állam részéről eddig is érezhető volt arra, hogy a még megmaradt önkormányzati víziközmű-társaságok is csatlakozzanak az állami regionális vízművekhez. Most azonban már nem is lenne kibúvó, vélhetően a fővárosi víz- és csatornaműveknek sem. Az fel sem merült, hogy a szolgáltatás értékét – a rászorulók szükséges támogatása mellett – a fogyasztókkal fizettessék meg, és az sem látszik, honnan teremtik elő a rövid távon szükséges több százmilliárd, 15 éves távon pedig már 2000 milliárd forintnyi fejlesztési pénzt.
Az ágazat eközben az utóbbi hetek tapasztalatai alapján jelentős bővítésre szorul, hiszen kezd visszaütni a közgazdasági elméleteket semmibe vevő politika: a budai agglomeráció elit negyedeiben lábon kell vinni a vizet a kádba. A solymáriak valójában azt szenvedik meg, hogy az Orbán-kormány 12 éve nem hallgatja meg sem a környezetvédők, sem a közgazdászok érveit, ennek pedig az az eredménye, hogy egyszer csak elfogy az utánpótlás, ha az emberek nyakra-főre nyitják a csapot, locsolják a kertet, töltik a medencét.
Elemzésünket a vízhiány gazdasági hátteréről és a helyzet lehetséges megoldásairól elolvashatja a csütörtökön megjelenő HVG-ben, illetve a hvg360-on.