Nemzetére rontó, hazaáruló, idegenszívű – ez mind én volnék Kövér László kijelentései alapján, ha magamra venném azokat a jelzőket, amelyekkel az 1-es sorszámú Fidesz-párttagkönyv birtokosa előszeretettel bélyegzi meg azokat, akik nem úgy gondolkodnak, mint ő. A házfőnököt persze ezután sem fogja senki beperelni, mert rendre figyelmen kívül hagyja az alaptörvény és a Ptk. azon előírását, miszerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem irányulhat mások méltóságának megsértésére.

Bizonyos fokú túlzás és provokáció ugyanakkor még az Alkotmánybíróság szerint is megengedett. Utóbbit egészen a múlt hétig a bírói ítélkezési gyakorlat figyelembe is vette. Az új irányítás alá került Kúria azonban addig csűrte-csavarta kollégánk, Tóta W. Árpád egyik 2018-as véleménycikkét, amíg tréfát nem ismerő ítészei az írás kormánypropagandából kölcsönzött kifejezései alapján bizonyítottnak látták a magyarsággyalázás – korábban Ady, Babits, Radnóti, József Attila által elkövetett – bűntettét.

A miheztartás végett: a „büdös”, a „bandita” és a „migráns” szavak a jövőben csak az ellenzékre, egyszülős családokra, hajléktalanokra, az egyházak sorából száműzött vallási közösségek és más kisebbségi csoportok tagjaira használhatók. Az az udvari publicista viszont, aki ilyen értelemben használja az inkriminált szavakat, magas állami díjra, lovagkeresztre számíthat.

A kalandozó ősök nyomdokait követő Orbán-kormány – mint címlapsztorinkból kiderül – persze nem akar mást, mint az emberek javát a magáénak tudni, ezért kutat újabb és újabb zsákmányok után. Most épp az ország legnagyobb vállalata, a Mol van a célkeresztben. Első körben a részvények 20 százalékát játszották át két, Orbánhoz hű emberekkel feltöltött, majd az alaptörvénnyel bebetonozott közalapítványhoz. Most kormányközeli tagokkal készülnek kibővíteni a cég felügyelőbizottságát, amelynek irányítói közül már eddig is többen a kormányfő jobbján foglalhattak helyet a stadionok VIP-páholyaiban. Az energetikai szektor átalakulása által kikényszerített változások senkit se tévesszenek meg: az a választások után esetleg ellenzékbe kényszerülő Fidesz politikai és anyagi érdekeit éppúgy szolgálja.

Hasonló motivációk felfedezhetők Orbánnak a járvány leküzdése címén űzött hazárdjátéka mögött is. A témát boncolgató cikkünk szerint a keleti készítmények behozatalával Magyarország átmeneti előnyre tett ugyan szert a vakcinaháborúban, de azok az országok, amelyek kormányai – nem félve a népszerűségvesztéstől – időben léptek, és a szigorúbb zárástól sem rettentek vissza, jóval eredményesebben védekeztek. Orbán viszont csak sikert lát, és hárítja a felelősségét. Világ rovatunk vakcinakörképéből kiderül, hogy az EU végre túljutott a naivitás korszakán, s bár Oroszország jelentős exportőr lett, polgárai oltása érdekében saját gyártmánya importjára kényszerül. Lám, hova vezet, ha az aktuálpolitikai érdek felülírja, amit a józan ész diktál.

Az idei húsvét abban is eltér a megszokottól, hogy a Mészáros-csoport cégei által összeállított élelmiszercsomagokat hoz majd a nyuszi például az OTP konkurenciájának kormánykörökben megálmodott új pénzintézet dolgozóinak. Gazdaság rovatunk bemutatja, milyen stáb hozhatja tető alá az oligarchák csillapíthatatlan hiteléhségének forrást teremtő szuperbankot. Az építkezésből Mészáros Lőrinc sem maradhat ki, ám volt felesége sem járt rosszul. (A válást követő osztozkodásról Lelépti díj című írásunk szól.) „Mostanra olyanok lettünk, mint egy régi házaspár” – ezt már András Ferenc filmrendező mondja Portré rovatunkban, illusztrálva, hogy alkotótársával, Cserhalmi Györggyel mennyire egy rugóra jár az agya. Ugyanakkor – teszi hozzá – az igazságért már nem tudna „gyilkolni”, mint a Dögkeselyű forgatása idején. A film azt mutatta be, mi történik, ha a hatóság nem teszi a dolgát, és a kisember maga kényszerül felvenni az igazságosztó szerepét. Ismerős?

DOBSZAY JÁNOS

vezető szerkesztő