Nincs több tájékoztató, de ezt a nyilvánosság nem nagyon fogja megérezni.
Volt idő, amikor vasár- és ünnepnapokon is a mindennapok része volt az operatív törzs, az egyenruhások és Müller Cecília tájékoztatója. Amíg a járványhelyzet engedte, hús-vér újságírók jelenlétével zajlott minden, de a törzs (és a Kormányinfó; ez utóbbi a héten újra élő közönség előtt lehet majd) az első adandó alkalommal költözött át az online térbe, így a kimondott cél, a tájékoztatás hamar önmaga karikatúrjába fordult át.
Már akkor is erős volt a kontroll az újságírókon, amikor még elballaghattak a Garibaldi utcába, a Miniszterelnöki Kabinetiroda sajtótermébe. Ugyanis az érkezőket rendre figyelmeztették, hány kérdést tehettek fel az adott alkalommal, ez hol kettő volt, de inkább egy, amihez az újságírók – ha valóban információt akartak szerezni – nem tarthatták magukat, a válaszolók azonban soha nem felejtették el a mikrofonba mondani – hogy azt a tévénézők is hallják –, ha valaki megsértette a kormányzat íratlan szabályát és több kérdést tett fel. Egy alkalommal, amikor a tájékoztatón valaki többet kérdezett, Lakatos Tibor rendőr meg is jegyezte, túl sok a kérdés, igyekezzenek korlátok közé szorítani magukat a munkájukat végző újságírók, ugyanis
„mindkettőnknek van más dolga is”, mint a riporterek faggatózására válaszolni.
Több olyan esemény is lejátszódott ekkor törzstagok, kormányzati szereplők és újságírók között:
- előfordult, hogy kérdés közben kapták ki az újságíró kezéből a mikrofont,
- volt olyan is, hogy valakinek csak megpróbálták kivenni a kezéből azt, de amikor jelezte, hogy csak a kérdése felét tette fel, visszakaphatta a mikrofont.
Emlékezetes az is, amikor Kovács Zoltán a 444 újságírójával keveredett vitába a tesztelési protokollal kapcsolatban, majd az államtitkár azzal próbálta rövidre zárni a vitát, hogy „a 444-nek és néhány társának nem kell okosabbnak lennie a járványügyi szakembereknél.” Ugyanezen a tájékoztatón később hozzátette azt is, hogy szerinte az újságírók még kárt is okoznak azzal, hogy „okosabbak próbálnak lenni, és szenzációt akarnak keresni minden egyes eset mögött.”
A törzsi tájékoztatók március 20-án költöztek az online térbe, innentől csak egy központi e-mail-címre lehetett kérdéseket küldeni, a rendszerint délelőtt 11-re meghirdetett tájékoztatókra reggel 9-ig. Majd egy láthatatlan kéz ebből mazsolázta ki, mi kerül a válaszolók elé és mi az, amire soha nem kaphat választ az érdeklődő.
Senki nem emlékszik már rá, éppen mi volt az aktuális jó tanácsa Müllernek a március 31-i előadásán (visszahallgatva kiderült: ekkor külön megköszönte a szabadsághoz szokott művészeknek, hogy ők is otthon maradnak, illetve ekkor hangzott el az az örökérvényűvé nemesedett mondása is, hogy „a magyar ember dalol, örömében, bánatában, feszült helyzetében”, de ezt a feszült helyzetet ne alkohollal vagy cigarettával, gyógyszerrel oldjuk), viszont ez volt az az alkalom, amikor feltűnően szűrték már a kérdéseket.
Amit a kormányközeli és kormánybarát médiumok küldtek, azokat nyakló nélkül beolvasták, és mivel nem érintett „érzékeny” témákat, meg is válaszolták, míg ami a független sajtótól érkezett, erős szelekciónak vetették alá. A 444 akkor le is jegyezte, hogyan alakult a virtuálisan kérdezők sora:
- Békés Megyei Hírlap (Mediaworks-kiadvány, a KESMA része),
- újra Békés Megyei Hírlap,
- Somogyi Hírlap (Mediaworks-kiadvány),
- Zalai Hírlap (Mediaworks-kiadvány),
- Dunántúli Napló (Mediaworks-kiadvány),
- Hajdú-Bihari Napló (Mediaworks-kiadvány)
- Délmagyar (Mediaworks-kiadvány),
- M1,
- Magyar Nemzet (Mediaworks-kiadvány),
- újra Magyar Nemzet (Mediaworks-kiadvány),
- újra Magyar Nemzet (Mediaworks-kiadvány),
- újra Magyar Nemzet (Mediaworks-kiadvány),
- Magyar Hírlap (kormányközeli napilap),
- újra Magyar Hírlap (kormányközeli napilap),
- Origo (kormányközeli online lap)
Ekkor jártunk a kérdéseknél a 21. percben. Azon a napon ezt követően a szerkesztőségek megnevezése nélkül olvasták fel a kérdéseket. Tíz perc leforgása alatt – mivel a szerkesztőségek egy része, így mi a hvg.hu-nál is rendre jeleztük, ha a mi kérdésünket olvassák be – megválaszolták a hvg.hu egyik kérdését, de az Index és a 444 nem volt ennyire szerencsés.
A járvány- és veszélyhelyzeteknek, amikor az emberek egy ismeretlen kórral találják szembe magukat, az egyik legfontosabb eleme a tájékoztatás, alapvető igény ilyenkor, hogy a lehető legtöbb információ álljon a sajtó és a közvélemény számára.
Magyarországon még azért is meg kellett küzdeni az elején, hogy a fertőzöttek területi adatait megismerhessük. Ugyanis sem adatvédelmi, sem egyéb szempontból nem állt meg a kormány és az országos tiszti főorvos érvelése, hogy Európa legtöbb országával ellentétben Magyarországon sokáig miért nem tették közzé területi bontásban is a koronavírus-fertőzöttek adatait. (Azóta közlik ezt, sőt, a halálos áldozatokat is listába szedték, ami azonban a TASZ szerint kegyeletsértő.)
Néhány kérdés, amire soha nem kaptunk választ, de többször feltettük levélben: |
|
Több tájékoztatón elhangzott egyébként, hogy „arra kérünk mindenkit, aki hiteles tájékoztatást szeretne, kövesse a sajtótájékoztatóinkat, illetve keresse fel a koronavirus.gov.hu-t.” Azonban az operatív törzs tájékoztatójának első évada úgy fejeződik be, hogy a sajtó az érdemi kérdéseire a legritkább esetben kapott csak választ.
