Soron kívüli intézkedéseket kért Orbán Viktor miniszterelnöktől a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara március 20-án: a többi között védőfelszerelést, kézfertőtlenítőt, egy havi plusz bért szerettek volna. A Kamara általános alelnöke, Babonits Tamásné a Medicalonline-nak adott interjúban elmondta, érdemi választ ugyan nem kaptak, de az általuk felvetett problémák megoldására történt néhány intézkedés.

"Volt előrelépés a védőfelszerelésekkel és kézhigiénés termékekkel való ellátottságban, védőeszközökhöz jutottak az otthoni szakápolást és hospice ellátást nyújtó kollégáink, akiknek jelenleg rendkívüli a leterheltségük, hiszen a kórházból otthonukba bocsátott betegek gondozása is rájuk hárul. Bővítették az adókedvezményre jogosultak körét a humán egészségügyi szolgáltatást nyújtókkal – bár ez utóbbi a szakdolgozók tekintetében nem annyira jelentős réteg."

Azonban a visszajelzések alapján a védőfelszerelés mennyiségileg és minőségileg még nem elég a betegellátáshoz, ha később tömegessé válik a járvány.

Volt olyan intézmény, ahol a fejenként napi két darab, egyszer használatos sebészi maszk mellé kaptak a kollégák egy vasalót, hogy hővel fertőtlenítsék azokat.

Pár napja a befolyt tagdíjakból 100 millió forint értékben vettek védőeszközöket, gyorsteszteket a kollégáik számára, elsősorban maszkokat, valamint szemüvegeket, arcvédőket, egyszer használatos ruházatokat vásároltak. Jövő héten indítanak egy éjjel-nappal működő call-centert a lakosság számára, ahol magasan képzett, nagy gyakorlattal rendelkező kollégák adnak majd tanácsot.

Az alelnök szerint kijelenthető, hogy járványhelyzetben a feladatok 80 százalékát az ápolók végzik a betegellátásban, hiszen a koronavírusra jelenleg nem áll rendelkezésre terápia.

Az ápoláson áll és bukik a közepesen súlyos betegek ellátása.

A tömeges megbetegedések szakaszában az élvonalban alkalmazható intenzívterápiás szakápolók száma nem éri el a kétezret az országban. Az interjúban megkérdezték tőle, hogy aggódik-e, mire azt mondta,

igen, félek. Rettegek attól, hogy milyen veszteségeink lesznek. Ha a kollégáink megbetegszenek, és el nem is veszítjük őket, maradandó egészségkárosodást szenvedhetnek, és nem lesz, aki naponta 14 kilométert gyalogol az osztályon. Nem lesz, aki ápolja, gondozza a betegeket. Ha most nem biztosítjuk a számukra a megfelelő eszközöket, akkor egy maroknyi sereggel fogjuk az elkövetkező évek betegellátását végezni. Ami egy hete még fontos volt, az mára már nem számít. Társadalmilag is óriási trauma ez.