"Mai nappal lezárult egy korszak. Megtiszteltetés volt honvédelmi miniszterként szolgálni Hazámat." Elköszönt Simicskó István volt honvédelmi miniszter, aki korábban felindultan hibáztatta, talán nem teljesen szándékosan, elődjeit, s akár még Orbánt is a magyar honvédség lezüllesztése miatt. Simicskó a szív és a lélek mellett az alázatot emeli ki:
"az alázat ismerete, annak egyetlen cselekedete, a világ minden tudásánál többet ér".
Az érezhetően meghatott Simicskó még Jézusig is elkalandozik, aztán úgy zárja búcsúját: "Jó dolgok azokkal történnek, akik hisznek, még jobb dolgok azokkal, akik türelmesek, de a legjobb dolgok azokkal, akik soha sem adják fel."
Az alázat felmagasztalójáról egyébként azt is tudtuk, hogy imád gyerekekkel fotózkodni, a kampányban is adott át gyerekekhez kapcsolódó intézményeket – pedig még Lázár János, a hódmezővásárhelyi remete is úgy látta: "én általában nem javaslom a politikustársaimnak, hogy az óvodás vagy iskolás gyerekeket bevonják a választási kampányba". Ezeket a tipikusan kampánytevékenységeket Simicskó maga nem ennek vélte, hanem a munka részének, és különben is, "a gyerekek szeme csillogott".
A Miskolci Egyetemen órák maradtak el az alázat jegyében, hogy a diákok beülhessenek Simicskó elődására. Az újbudai kampánylapban is leginkább az alázat érvényesült – Simicskóval volt tele.
