23 szervezet fordul az Alkotmánybírósághoz a civiltörvény miatt. Szerintük a megbélyegző törvény több alapjogot is sért, mint a jó hírnévhez, a magánszférához való jogot, a szabad véleménynyilvánítás jogát vagy az egyenlő bánásmód követelményét. Az biztos, hogy furán veszi ki magát, hogy a közhatalmat nem gyakorló civil szervezetekre most szigorúbb szabályozás vonatkozik, mint a pártokra.
Alkotmánybíróságon támadják meg a civiltörvényt a civilek, szám szerint 23 civil szervezet. Közös beadványukban úgy látják, a törvény sérti a jó hírnévhez és a magánszférához való jogot azáltal, hogy egyfelől támogatói nevének közzétételére kényszeríti a 7,2 milliós összegnél több külföldi (de nem EU-s) pénzt szerző civil szervezeteket, másfelől pedig maga a törvény is abból indul ki, hogy a külföldről támogatott szervezet megjelölés rossz szándékok felismerésére szolgál. A beadvány idézi a törvény preambulumát, amely szerint "külföldi érdekcsoportok e szervezetek társadalmi befolyásolásán keresztül saját érdekeiket, nem pedig közösségi célokat" akarnak érvényesíteni – azaz rosszhiszeműen áll ezekhez a szervezetekhez. Mindezt mindenféle ténybeli megalapozás nélkül.
Nem tiszta, hogy mit kell figyelembe venni, a támogatásnál: a szerződés keltét vagy az utalás idejét. A törvény magát a pénzmosás elleni harcot is gyengíti, holott épp erre hivatkozna lépne életbe: az 500 ezer forint alatti értékű adományt adók nevét nem kéne tételesen felsorolni, így, aki terrorista vagy pénzmosási céllal akar pénzt juttatni egy civil szervezetnek, megteheti úgy, hogy szétadagolja a pénzt 500 ezer forint alatti összegekre. Az 500 ezer forintnál nagyobb összegeket adakozókat pedig a törvény elriaszthatja az adakozástól.
A közhatalmat nem gyakorló civil szervezetek átláthatósági követelményei nem lehetnek ennyire szigorúak a beadvány érvelése szerint. De sérti a civilek szerint a törvény a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát is, mert a külföldről támogatott szervezet minősítés bizalmatlanságot kelt, és ez befolyásolja a szervezetek részvételét, pozícióját a demokratikus közéleti vitákban. A társadalom így nem az érvelés alapján dönt majd a civil által is érintett ügyekben, hanem a bélyeg viselése miatt ők ebben hátrányt szenvednek. A civilek szerint bárki állíthatja róluk, hogy külföldről támogatottak, de most a törvény arra kötelezi őket, hogy ezt ők maguk kell állítsák magukról. A megbélyegzés a transzparenciát sem segíti a legkisebb mértékben sem.
Sérti a beadvány szerint a civiltörvény az egyesülési szabadság elvét is – szövegszerűen az Alaptörvény a szervezetek létrehozását és azokhoz való csatlakozást említi, de a "jog tartalma szélesebb": arra is vonatkozik, hogy a szervezetek szabadon működhetnek és a működéshez szükséges forrásokat szabadon fogadhatnak el. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) joggyakorlata, és egyéb uniós és nemzetközi joghatóságok, jogértelmező szervezetek is ezt a szélesebb értelmezést támogatják. A civiltörvény pedig korlátozhatja a civilek működését, ha miatta nem jutnk forrásokhoz.
Abszurd, hogy a törvény nem tesz különbséget a pénzforrások között, és az orosz maffia támogatása azonos megítélés alá esik, mint egy EU-s tagállam nagykövetségének támogatása. Ráadásul a civilek működésének nyilvánossága és ellenőrzése most is kellő mértékben biztosított. "Az állami szervek már most is széles körű hozzáféréssel rendelkeznek a nem kormányzati szervezetek pénzügyi, működési adataihoz. A bíróság az ügyészség kezdeményezése alapján törvényességi felügyeleti eljárást folytathat le a civil szervezetek tekintetében.(...) Bűncselekmény gyanúja esetén a magyar büntető igazságszolgáltatás teljes tárháza az állam rendelkezésére áll."
Végül a törvény hátrányos megkülönböztetést is alkalmaz – nem vonatkozik egyházi és sportszervezetekre, de pártra, pártszervezetre, pártalapítványra, szakszervezetre sem. Holott a közhatalmat gyakorló szervezetek befolyásmentes működését sértő törekvését sokkal fontosabb lenne ellenőrizni és biztosítani. A valóság most pont fordítva van: a civiltörvény szigorúbb feltételeket ír elő a civileknek, mint a párttörvény a pártoknak. És az is érthetetlen, hogy miért csak a külföldi forrásokat ítéli meg veszélyesnek a törvény, a belföldieket pedig nem.
Ezrét a civilek a törvény megsemmisítését kérik az Alkotmánybíróságtól.
