Mit csinálnak a huszárok, amikor éppen nem március 15-e van? Egyáltalán hogy lesz valakiből huszár 2017-ben? Ez jutott eszembe, amikor pár napja a Thököly úton araszoló 7-es buszon ültem, és elügetett mellettünk egy fél huszárbandérium.
A Google tanúsága szerint rengeteg huszáregyesület van az országban. Az én tanúságom szerint meg nagyon nehéz őket elérni telefonon. Annyira, hogy gyakorlatilag teljesen lemondtam már arról, hogy valaha is választ fogok kapni a kérdéseimre, amikor is végre valaki felvette a telefont.
Íme Ampli Ferenc, a Fehérvári Huszárok Egyesületének huszárezredese. Civilben éjjeliőr.
Vasárnap reggel 8 órára érkezünk hozzá a székesfehérvári Szent István Király Múzeumba. A 16 órás műszakjából még egy hátra van. Tíz éve dolgozik itt, minden mozdulatának komoly rutinja van. Kulcsokat kiadni, riasztót bekapcsolni, termeket leellenőrizni. Ampli azért lett éjjeliőr, hogy a szenvedélyének tudjon élni. Ha a múzeumi műszaknak vége, rohanni kell haza a lovakhoz.
„Sokáig nem tudtam, hogy mi lesz. Egy gyárban dolgoztam és azt hittem abban fogok megöregedni. Aztán 1996-ban, Pákozdon láttam először hagyományőrző huszárokat és abban a pillanatban tudtam, éreztem, hogy ez az, ami az én életem.”
A húszas évei elején volt egy komolyabb motorbalesete. Hogy minél előbb regenerálódni tudjon, elkezdett valamilyen sportolási lehetőséget keresni. Végül cselgáncsozni kezdett, mert az volt csak a környéken. Egyszer a baracskai börtönben tartottak órákat az őröknek. Akkoriban voltak ott lovak, ő pedig megkérdezte, felülhet-e az egyikre. Felülhetett… Nem sokkal később elkezdett lovagolni tanulni, a cselgáncsot pedig abbahagyta.
Pár éven belül megvette az első lovát. "Mindenki azt gondolta, hogy nem vagyok normális, hogy lovat veszek. Mondjuk, legjobban a feleségem volt kiakadva, mert abból a pézből az egész házban ki lehetett volna cserélni a bútorokat."
Először a szüleiénél a garázst alakították át. Aztán ahogy telt az idő, és született 1-2 csikó, a hosszú évtizedek óta a család tulajdonában lévő iszkaszentgyörgyi telken épített egy nagy istállót.
Ampli azt mondja, hogy akkor is kinevették, amikor először elmesélte a barátainak az ötletét, hogy foglalkozzanak komolyabban a huszárkodással. „Nem akarták kinevettetni magukat azzal, hogy maskarát öltenek. De addig mondtam nekik, amíg bele nem mentek." Végül azokkal alakította meg a Fehérvári Huszárok Egyesületét, akik először elhajtották.
Azóta többen jelentkeztek hozzájuk, de nem mindenkit vesznek fel. Csak az lehet huszár, aki rendelkezik bizonyos tulajdonságokkal. Ilyen például, hogy türelmesnek, elfogadónak, kitartónak, bajtársiasnak, a barátait tisztelő és a hazáját szerető embernek kell lenni.
De a huszároknál nagyon fontos az egyenruha tisztelete is. Ampli azt mondja, hogy ez annyira beléivódott, hogy egy éjszakai műszak végén sem engedi meg magának, hogy renyhe, rossz tartású legyen.
Ha valamilyen eseményre meghívják az egyesületet, a befolyó összeget nem magáncélokra fordítják, hanem kijavítják a ruhákat, újakat készíttettnek, illetve az állatokat látják el belőle.
„Március 15-e sokkal magasztosabb, mint az év másik 364 napja. De amikor az egyenruhám fel van akasztva, akkor is huszárnak érzem magam, a nap 24 órájában.”
Azt mondja, ez nem csak unaloműző időtöltés. Ki lehet próbálni, mint a síelést, de ennyi idő után ez maga lesz az ember.
"Nekem nem a szép ruha tetszett meg ebben az egészben, hanem amit a huszárság képvisel. A huszárnak olyannak kell lenni, mint ahogy az országra tekintünk. Az évszázadok alatt a huszárság a nemzet egyik szimbólumává vált. Azt írta Szemere, hogy 'Magyarország szabadsága s a magyar nemzet elveszhet, de míg egy huszár él, addig bízom. Ha meghalt az utolsó is, akkor végünk van…' Én ennek akarok mindig megfelelni."
