Van-e prevenciós hatása annak, ha kopott bicikligumiért vagy a járda nem felelős használatáért bírságolnak a rendőrök? Megnöveli-e a bűnözési hajlandóságot, ha egy nincstelennek több tízezres büntetéstartozása halmozódik fel, amit nem tud kifizetni? Egy észak-hevesi faluban próbáltunk választ találni a kérdéseinkre.
Az Ózd és Eger között félúton fekvő, nem egészen 1800 lelkes Tarnalelesz az észak-hevesi térségre jellemző sajátosságok mindegyikével rendelkezik: magas a munkanélküliségi és a szegénységi ráta, jelentős a roma lakossági arány, és az országos átlaghoz képest vaskosabbak a bűnözési mutatók. Egyszóval, nem épp a lakásügynökök álma.
„A régebbi generáció miatt rossz a híre a környéknek, ma már egy fokkal jobb a helyzet” – kezdi meglepően optimistán Szamkó Lászlóné roma aktivista, aki szerint jó lenne már, ha a pozitív dolgokról írnának a faluban – és sorolni kezdi a település fejlődésének legutóbbi eredményeit. "Megújult a katolikus templom, kibővült az óvoda, nemrég adtak át egy IV. Béla-emlékművet.”
De Szamkóné szerint a legfontosabb a közmunka. (A magyarországi romák a Fidesz jelöltjeire az országos lista átlagos szavazatarányánál nagyobb mértékben támogatták a kormánypárt jelöltjeit. Volt olyan, kizárólag romák lakta falu, ahol százszázalékos volt a támogatottság – a szerk.) A faluból kétszáznegyvenen vettek részt közmunkában az elmúlt hónapokban, és a községvezetés mindent megtesz, hogy júniustól közel ennyien ismét bevonódjanak a helyben szinte egyetlen rendszeres pénzkereseti lehetőségbe.
„Amíg van munka, addig nincs bűnözés. Ez kimutatható” – ezt már a Fidesz-KDNP színeiben győztes Kovács Béla polgármester mondja, aki szerint az elmúlt években a közmunkaprogramok felfutásával egy időben negyven százalékkal csökkent a bűnözés a településen. Ehhez persze kellettek a közbiztonság növelését célzó intézkedések, például a helyi polgárőrség megerősítése, térfigyelő kamerák kitelepítése, és a rendőrségi jelenlét megnövelése is – teszi hozzá a polgármester.
Tetten érés a takaréknál
A közbiztonság javításért tett lépéseknek azonban nem várt mellékhatásai is vannak. A megkérdezett falubeli romák egytől egyig a rendőrség szerintük túlzó és helyenként igazságtalan bírságolási gyakorlatára panaszkodnak.
Közlekedj okosan! – De ez így, hogy?
Péter egy vele megtörtént esettel ecseteli az egyes eljárások abszurditását. Néhány hónapja a falu központjában szeretett volna az út egyik oldaláról a szemközti takarékba átmenni, amikor a rendőrök „tetten érték”. A mellette fékező éber járőrök azt kérték számon, hogy nem használta a zebrát. Csakhogy itt egy négyes kereszteződés van, a zebra pedig egy másik útra visz, nem a takarékhoz. A rendőrök az ezt firtató kérdésre László elmondása szerint megfenyegették, hogy feljelentik, ha „felesel”. Így elfogadta a tízezer forintos büntetést. Ottjártunkkor egyébként a nem túl forgalmas úton tízből két-három ember használta a zebrát, mármint azok közül, akik a „jó” irányba mentek.
A falubeli romákat kérdezgetve szinte mindenkinek volt valamilyen bírsága az elmúlt időszakban. Lapos vagy kopott bicikligumiért könnyen eljár a rendőrök tolla, de érzékenyek a „felelős járdahasználatra” is, bármit is jelentsen ez.
Két ellopott husáng, húszezer forint
Leggyakrabban ugyanakkor a falopások miatt bírságolnak a rend őrei: az erdő közelsége és a szegénység nem túl szerencsés kombináció, ha jön a tél. Pár hónapja egy öt- és egy hatéves testvérpárt kaptak el a járőrök falopásért, mert két husángot hoztak az erdőből, húzza alá a probléma súlyosságát Szamkóné. A fiúk apjához bekopogtatva ő is megerősíti a történteket, de arra kér minket, hogy kérdezzük inkább közvetlenül a fiait. A gyerekek néhány perc múlva meg is érkeznek az óvodából. Az elevenségtől izgó-mozgó kissrácok nagy lelkesedéssel mesélik az élményt.
„Hát, mentünk a testvéremmel az erdőbe játszani. Jöttünk hazafele, hoztunk anyunak fát, a rendőrök meg elkaptak – neveti a nagyobbik kisfiú, majd a bátyját minden áron túlharsogni akaró kisebbik folytatja – Megkérdezték, hogy kinek a fia vagyok, én meg mondtam, hogy a Tibié. Na így történt, la!” A rendőrök az erdőtől alig 100 méterre lévő házukig kísérték a fiúkat, majd pár nappal később az apa nevére kaptak két csekket tíz-tízezer forintról.
Tibor elmondása szerint annyi büntetése van már falopásért, hogy azt ő maga sem tudja. „Mindig kis mennyiséget hozok az erdőről, ami nekünk elég egy pár napra. A büntetést levonják a közmunkából, alig harmincezret kapok kézhez, de legalább nem kell leülnöm” – mosolyog kényszeredetten a férfi, aki a nemrég háromszázezer forintért vásárolt, erősen lelakott állapotban lévő házukban él feleségével és 5 gyerekével. A 12 éves kitűnő tanuló nagylányukra a legbüszkébbek, akit napokban kell vizsgálatokra vinni, mert az orvosok komoly szívbetegségre gyanakodnak.
A falopás még mindig jelentős, de csökkenő probléma a faluban – ismeri el a polgármester. A település minden évben igyekszik szociális alapon fát osztani a rászorulóknak, idén családonként egy köbméter fa kiosztását tervezi az önkormányzat, amit részben saját forrásból, részben az állami szociális tűzifaprogram keretéből fedeznek.
Nem a járdán közlekedett
A bírságolásokkal kapcsolatban Kovács Bélát is megkeresték már a helyiek, aki a domaházai rendőrökkel beszélt is erről. „Nem akarok véleményt nyilvánítani, mert nem vagyok ott, nem látom, hogy hogyan történik a bírságolás, abban viszont segítünk, hogy aki időben kéri, az ledolgozhassa a bírságokat” – jelenti ki a község első embere. A közmunkával napi 5000 forintjával lehet megváltani a büntetőcsekket, így nem csoda, hogy a megbírságoltak több mint kétharmada él is ezzel a lehetőséggel.
Közben jön a telefon, hogy a romák lakta településrészen az egyik bekötőúton éppen megbírságoltak egy férfit, mert nem a járdán közlekedett. Apró szépséghiba, hogy abban az utcában nincs is járda.
Az illetékes Heves Megyei Rendőr-főkapitányságot is megkerestük kérdéseinkkel, akik jelezték, a törvény szabta időkereten belül megkapjuk a válaszokat.
A szerző a Roma Sajtóközpont munkatársa
