Az EU-n belül költöző állampolgárok sokkal inkább motiváltak a munkára, mint a fogadó országok lakossága. Nagyon kis hányaduk folyamodik segélyért, amit viszont a helyi lakosság másképp érzékel – mondta Viviane Reding, az Európai Bizottság (EB) alelnöke a hvg.hu-nak. Az alapvető jogok uniós biztosa méltatta a nemrégiben elfogadott legújabb uniós roma integrációs programot, amiről vélhetően lesz szó a csütörtökön kezdődő „Egymásra utalva” elnevezésű nemzetközi konferencián.
hvg.hu: Nemrég az Európai Parlamentben azt mondta, a migráció szabadsága, nem egyenlő a szociális segélyek felvételének szabadságával. Milyen információkra alapozta ezt a kijelentését?
Viviane Reding: Az unión belüli szabad mozgás az egyik legfontosabb és legdédelgetettebb jog az EU Alapszerződésében. Ugyanakkor a szabad mozgással és a szociális ellátások koordinációjával kapcsolatos EU-s jogszabályok nem követelik meg a tagállamoktól, hogy feltétel nélkül mindenkinek segélyt osszanak. Ha egy tagállam már az első naptól szociális juttatást akar fizetni egy bevándorlónak – még akkor is, ha az a személy nem dolgozik, és nem járul hozzá a nemzeti gazdasághoz – akkor az a tagállam választása, és nem az EU szabályai miatt van. Fontos kiemelni azonban, hogy az EU-n belül migráló polgárok sokkal inkább dolgozni akarnak, mint az egyes országok saját lakossága. Ez pontosan kiderül a tagállamok miniszterei által szolgáltatott adatokból. Bár a migránsok mindössze egy nagyon kis hányada kér szociális segélyt a fogadó országban, a lakosság mindezt a valóságnál sokkal nagyobb problémaként éli meg. Ennek kezelése mindannyiunk közös felelőssége kell, hogy legyen.
hvg.hu: Andor László, az EB szociális és munkaügyi biztosa ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy „a segélyturizmus egy mítosz”.
V. R.: A tagállamok adatai szerint a legtöbb, uniós országokból érkező bevándorló dolgozik, és nettó befizetője a szociális rendszernek. A migrálók aránya egyébként is igen alacsony, 2011/12-ben az EU teljes populációjának mindössze 0,2 százaléka költözött el tartósan más EU tagállamba, ami például kevesebb mint egy tizede az USA-n belüli mozgásnak. A munkanélküliek mindössze két százaléka migráns az EU-n belül. Sok kutatás szerint ugyanakkor a migráló munkások jobbá teszik a fogadó országok gazdaságát, mert pl. hiányszakmákat töltenek be, újabb tudást és szakmai tapasztalatot adnak hozzá az adott szektorhoz.
Mégha a „segélyturizmus” tényszerűen nem is súlyos gond, az emberek mindezt kézzel fogható problémának érzékelik. Ez az, amit meg kell oldani. Egy tavaly novemberben kidolgozott ötpontos akcióterv egyértelmű iránymutatást nyújt a tagállamoknak, hogy mit tegyenek, amennyiben a szociális segélyekkel kapcsolatban növekvő visszaélést tapasztalnak. Andor László pedig iránymutatást adott ki, ami segíti a tagállamokat annak kezelésében, hogy csak az életvitelszerűen az adott településen élők részesüljenek a szociális ellátásokból. A bizottság kiadott egy útmutatót is a szegénység ellen lehívható EU-forrásokról is.
hvg.hu: Egy nemrég publikált kutatás (lásd Nem a segélyért mennek című keretes írásunkat) szerint a roma migránsok motivációi nem különböznek szignifikánsan a többi migránsétól, akik munka és egy jobb élet reményében hagyják el országukat. Mit tud tenni az Európai Bizottság, hogy csökkentse az előítéleteket a romák migrációjával kapcsolatban?
V. R.: A bizottság egyik fő feladata, hogy a nemzeti roma stratégiákon keresztül támogassa a romák befogadását. A Európai Bizottság a roma integráció kérdését a politikai közbeszédbe helyezte. Négy évvel ezelőtt az integráció kérdése nemzeti szinten még a láthatáron sem volt, most az összehangolt akcióknak köszönhetően az irányvonal végre megváltozott. A tagállamok egyhangúlag és rekordidő – 5 hónap – alatt fogadták el az Európai Bizottság által kezdeményezett, most először számon kérhető jogi kötelezettségvállalást a roma integrációval kapcsolatban. A miniszterek pedig elkötelezettek, hogy négy területen, a lakhatásban, az oktatásban, az egészségügyben és a foglalkoztatásban a legfontosabb javaslatokat átemeljék nemzeti szintre. A változás persze időbe telik, nem egyik napról a másikra oldódnak meg a problémák. A soron következő, áprilisi roma csúcstalálkozón, amelyet Barosso elnök nyit meg, jó alkalom lesz arra, hogy emlékeztessük a tagállamokat a vállalásaikra: többet kell nyújtani üres ígérgetéseknél.
| Nem a segélyért mennek |
Ellentétben a sztereotípiákkal, a kelet-európai romák túlnyomó többsége dolgozik, és nem a magasabb segélyért migrál a nyugati országokba – állítja egy nemrég megjelent kutatás. Az ENSZ Fejlesztési Programja által publikált vizsgálat szerint a Kelet-Európából kivándorló romák és nem romák motivációi között nincs lényeges eltérés: magasabb fizetés és egy jobb élet reményében hagyják el országukat.
A régió 12 ország migránsait, közük magyarokat is megkérdező kutatásban a válaszadók szerint 3 fő faktor játszik szerepet a kivándorlásban, ezek közül az első a munkanélküliség és ezzel összefüggésben a szegénység. Míg a nem roma kivándorlók társadalmi státuszánál számít a munkanélküliség ténye, mindez nem érvényes a romákra, akik akkor is a szegények közé tartoznak, ha dolgoznak. A romák ezért akkor is kivándorlás mellett döntenek, ha történetesen van munkájuk, míg a nem romákra ez kevésbé jellemző.
A második migrációs szempont az a tudás és ismeret, amit a potenciális migráns megszerez a célország társadalmáról. A romák kevésbé támaszkodnak az interneten fellelhető információkra, inkább a már kivándorolt ismerőseiket kérdezgetik.
Az anyaország elhagyását eredményező harmadik faktor a kivándorolni készülők mobilitása, anyagi forrásaik megléte az utazásra és az első hetek fedezésére, ezért a kivándorló romák többsége szegénynek mondható ugyan, de nem a legnincstelenebbek közül kerül ki. Bár a válaszadók egyharmada szenvedett el életében hátrányos megkülönböztetést, mindez nem szerepel a legfontosabb kivándorlási indokok között. A romák ugyanis azt gondolják, hogy a velük szembeni előítéletek a nyugati társadalmakban is jelen vannak.
A kutatás szerint lényeges, hogy a befogadó országokban a romák a nem roma bevándorlókénál alacsonyabb státuszú és rosszabbul fizetett állásokat kapnak, és gyakran kényszerülnek feketemunkára. Mindez ugyanakkor segít a nyugati kis- és közepes vállalkozások ezreinek, akik az alacsony bérért dolgozó munkaerő révén képesek túlélni a gazdasági válságot – állítja a tanulmány. A roma nők egy jelentős része dolgozik családoknál dadusként vagy beteggondozóként, emellett jellemzően takarítói. házvezetőnői állásokat is betöltenek.
Összegzésükban a bolgár kutatók, Stoyanka Cherkezova és Iona Tomova megállapítják, nem igazolódtak azok a széleskörű sztereotípiák, amelyek szerint a romák bűnözni és a segélyekért vándorolnak ki nyugatra. A kutatásban részt vevő kivándorolt roma nagy többsége dolgozik, akár a hét minden napján. |
(A szerző a Roma Sajtóközpont munkatársa)
