Nem kell feltétlenül a meditáció mesterévé válnunk, hogy gyakorolhassuk a tudatos jelenlétet. Íme, három egyszerű módszer, hogy a szati a mindennapjaink részévé válhasson.
A tudatos jelenlét, a mindfulness az egész világon ismert fogalom, mégsem tudunk sokat az eredetéről, a szati szóról, amely a páli kánonban található, a théra-vádin buddhizmus szent irataiban. Bár a szati elsősorban egyfajta meditációs tudatosságra irányul, amit angolra úgy fordítottak, mindfulness, ennek a kifejezésnek széles a jelentéstartománya. Amellett, hogy egyfajta figyelmességre utal, a szati jelenthet emlékezést, összeszedettséget. Ahhoz, hogy megérthessük a szati ősi elképzelését, létfontosságú ez az elgondolás: a tudatosság annyi, mint nem szórakozottnak lenni.
Gondoljunk bele, hányszor éljük szórakozottan, robotpilóta-üzemmódban a napjainkat? Például amikor vonat- vagy buszjegyet veszünk, és szinte rögtön elveszítjük, mert figyelmetlenségünkben eltesszük valahova. A valódi tudatosság az, hogy sose felejtsünk el megfigyelni minden egyes pillanatot. A szati olyan éber állapot, amikor tudatában vagyunk az információknak, amelyeket az öt érzékszervünk közvetít, ítélkezés vagy értékelés nélkül, egyszerűen csak megéljük az élményt. Ebben az állapotban képesek vagyunk ezen adatok megfigyelőivé és tolmácsolóivá válni, felismerni, hogy a benyomások hogy válnak gondolatokká és érzésekké. A tudatos szemlélődés állapotában, ha minden igaz, elszakadhatunk állandóan kavargó gondolatainktól – nagyon megnyugtató állapot, amikor ezt sikerül elérnünk. Íme három módszer a tudatosabb jelenléthez.
Zuhanyzás és figyelem
A legjobb módja egy új szokás bevezetésének, ha összekötjük valamivel, amit rendszeresen csinálunk. Általában nem kell győzködnünk magunkat, hogy mossunk fogat vagy zuhanyozzunk le – ezek hozzátartoznak az életünkhöz. Miért ne tehetnénk ezeket a tevékenységeinket tudatosabbá, miért ne törekedhetnénk arra, hogy cselekvés közben teljesen erre fókuszáljunk? Zuhanyzás közben gyakoroljuk a szatit, vagyis a „nem szórakozottságot”, és figyeljük meg, milyen hatások érik az érzékszerveinket. Milyen érzés a forró víz? Milyen hangot ad, ahogy a zuhanytálcának csapódik? Milyen illatú a szappan és a sampon? Milyen átnézni a gőzön? Ezzel az egyszerű gyakorlattal továbbvihetjük ezt az éber tudatosságot az egész napunkra.
Figyeljünk az ülésre!
Nem sok helyen vagyunk annyira kevéssé szati állapotban, mint az íróasztalunknál ülve, vagy egy értekezleten. Pedig még itt is származhat előnyünk a tudatos jelenlétből. Ha legközelebb azt érezzük, hogy stresszesen vagy feszülten ülünk a székünkön, lélegezzünk lassabban, és fordítsuk figyelmünket a lábunkra, amit szorítsunk a földhöz. Milyen érzés? Figyeljük meg, ahogy a földhöz nyomódik a lábunk. Mozgassuk meg a lábujjunkat, és koncentráljunk erre egy pillanatra. Töltsünk néhány percet így, és óvatosan hozzuk vissza a figyelmünket a lábunkra, valahányszor elkalandozunk. Ez az egyszerű jelenlétgyakorlat segít stressz esetén összpontosítanunk.
Vezessünk naplót!
A szati gyakorlásának lényege: észrevenni az életet, miközben zajlik. Ennek az egyik legegyszerűbb módja, ha mindent leírunk. Napközben vegyük észre a szokatlan, szép vagy meglepő dolgokat, amik elénk kerülnek. Lehet az a fák lombján átszűrődő esti fény, a tócsában tükröződő közlekedési lámpák, vagy egy érdekes külsejű idegen a vonaton – bármi, ami megragadja a figyelmünket. Aztán este szánjunk rá néhány percet, hogy leírjuk ezeket egy naplóba, és merengjünk el azon, miért voltak érdekesek. A gyakorlat célja, hogy a környezetünk megfigyelése szokásunkká váljon, és kezdjük el tudatosan befogadni a látszólag legszürkébb napok költői szépségét is.
A fenti cikk Megan C. Hayes Nyugalomútlevél című könyvének szerkesztett részlete. A szerző a pozitív pszichológia szakértőjeként a legkülönbözőbb kultúrákból gyűjt össze változatos módszereket, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy megleljük a békét és a nyugalmat a mindennapjainkban.