Helen Russell brit írónő új könyvében 30 nemzet boldogságreceptjét mutatja be, abban segítve az olvasót, hogy megtalálja a számára legmegfelelőbbet az örömteli mindennapokhoz. Sorozatunk hatodik részében a dél-afrikaiak ubuntu szemléletmódját mutatjuk be. Részlet.
2013-at írunk, a világ összes tévéképernyőjén Nelson Mandela búcsúztatását közvetítik. Barack Obama tart beszédet Johannesburg elővárosában, Sowetóban, és a dicsőítés közepén azt mondja:
„Van egy dél-afrikai szó, az ubuntu, amely remekül leírja [Mandela] legnagyszerűbb adottságát: felismerte, hogy a szem számára láthatatlan kötelékek fűznek össze mindannyiunkat; hogy az emberiség egy; hogy önmagunkat valósítjuk meg, ha segítünk, ha törődünk másokkal.”
Az ubuntu olyan etikus életszemlélet, amely elengedhetetlen a boldogsághoz. A lényege, hogy úgy érezzük, kapcsolatban vagyunk, boldogan, harmóniában élünk másokkal, ez az emberiség esszenciája. A fogalmat először 1846-ban dokumentálták, azt az igényt írta le, hogy a gyarmatosítás kegyetlenségei után vissza kell adni Afrika népeinek a méltóságukat. Az ubuntu kifejezést később arra használták a délafrikaiak, hogy kifejezzék a saját indentitásukat és értékeiket a gyarmatosítók által rájuk erőltetett normákkal szemben.
A fogalmat Jordan Kush Ngubane tette népszerűvé az 1950-es években, a The African Drumban megjelent írásaiban, és az 1970-es évekre az ubuntu egy egyedi, afrikai humanisztikus irányzat neve lett. Az 1990-es években az ubuntu elterjedt a világon, mint az apartheidellenes mozgalom névjegye, és még Dél-Afrika 1993-ban írt ideiglenes alkotmányában is szerepel.
Amikor 1994-ben Nelson Mandela lett az ország első fekete elnöke, szembeszállt az intézményesített rasszizmussal, megbékélést hirdetett, és az „azért vagyok, mert te vagy” gondolata határozta meg a modern Dél-Afrikát. Desmond Tutu érsek teológiai koncepcióként népszerűsítette az ubuntut, ez vezérelte munkáját a dél-afrikai Igazság és Megbékélés Tanács elnökeként.
Az ubuntu más emberek életének és jólétének megbecsülése. Együttérzést, tiszteletet jelent, és manapság olyan etikai alapelvként kezelik, amely kölcsönös megértést és nagyvonalúságot hirdet. Az ubuntu kollektív felelősséggel jár, a közösség az egyéni különbségek értékelésén keresztül halad előre, nem az elutasításuk révén.
Tehát míg a szocializmus kritizálói félnek, hogy a kötelező osztozkodás hosszú távon mindenkinek árt, az ubuntu azt állítja, hogy ha segítünk a körülöttünk lévőkön, az ránk és az egész társadalomra jó hatással lesz.
Nelson Mandela önéletrajza, Long Walk to Freedom (A szabadság útján) a Robben-szigeti börtönben töltött huszonhét évét írja le. Több oka lett volna, mint legtöbbünknek, hogy haragudjon a világra, és hogy ne akarjon többé segíteni a világ fájdalmán, problémáin. De Mandela számára ez fel sem merült az ubuntu miatt. 2006-ban Tim Modise dél-afrikai újságíró azt kérdezte Mandelától egy interjúban, hogy miként definiálná az ubuntut, az elnök pedig azt felelte:
„A régi időkben, amikor fiatalok voltunk, ha egy utazó megállt egy faluban, nem kellett enni vagy inni kérnie, mert az emberek ellátták élelemmel, megvendégelték. Ez is az ubuntu. Az ubuntu nem jelenti azt, hogy ne törődjünk magunkkal, inkább azt, hogy a közösségünket is segítenünk kell, számára is lehetővé téve a fejlődést”
– fogalmazott Mandela. Így nézve az ubuntu a nyílt társadalom és mindannyiunk fenntartható jövőjének az ígérete. Ami nem jelenti azt, hogy manapság Dél-Afrikában mindent áthatna az ubuntu. Gyakoriak az egyenlőtlenségek, nagy a korrupció, és Dél-Afrika még mindig nem boldog ország. A modern élet veszélyes az ubuntura nézve.
Jay Naidoo, Mandela kormányának volt minisztere, aki politikai és civil aktivista lett, így érvel Change Organising Tomorrow, Today (Változtass a szervezésen holnap, ma) című könyvében: „Vissza kell fordulnunk és újraépíteni az ubuntu szellemét. Térjünk vissza azokhoz az értékekhez, amelyek lehetővé tették az 1994-es politikai csodát.”
A fenti cikk Helen Russell Boldogságatlasz című könyvének szerkesztett részlete.
Állandóan gürcöl, nincs ideje magára, és még csak nem is élvezi a munkát? Helen Russell – az Egy év a világ legboldogabb országában szerzője – új könyvében feltárja 30 nemzet boldogságreceptjét, és segít megtalálni a legmegfelelőbbet az örömteli mindennapokhoz. A Boldogságatlaszt itt rendelheti meg kedvezménnyel.