Szinte elborították Isztambult a török Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) jelképét, a villanykörtét ábrázoló színes zászlócskák és transzparensek, amelyek ki nem mondott üzenete is azt sugallta Törökország legeurópaibb és legfejlettebb metropolisának: a fényes jövő a kormányzó vallásos-konzervatív párt kezében van. Bár a birodalmi múltra emlékeztető belváros egyik szőnyegboltjának tulajdonosa, Ahmet azt igyekezett érzékeltetni a HVG-vel, hogy az embereknek elegük van a társadalom kettéosztottságából, az egyre kíméletlenebb választási küzdelemből, egyszóval a politikából, a vasárnapi szavazáson a törökök fegyelmezetten tettek eleget állampolgári kötelességüknek. A nyaralók útra keltek, hogy lakhelyükön voksolhassanak, a hazatérő vendégmunkások pedig már a határátkelőknél felállított szavazóhelyiségeknél sorokban kígyóztak, hogy leadják szavazatukat.

A lámpás kampány sikeresnek bizonyult: majd minden második voksot - a nem hivatalos eredmény szerint a szavazatok 46,5 százalékát - az AKP kapta. "Történelmi győzelem. Demokráciánk történetében egyetlen kormánynak sem sikerült, hogy négy év után a szavazatait növelve nyerjen újra" - hangoztatta az ünneplő tömeg előtt a láthatóan örömmámorban úszó Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök a voksolás éjszakáján. A 2002-es váratlan választási eredménynél 12 százalékponttal jobb mostani diadal mégis 23-mal kevesebb, mintegy 340 mandátumot hozott a pártnak az 550 fős parlamentben. Az AKP és a balközép Republikánus Néppárt (CHP) mellett ugyanis a négy évvel ezelőtt kiesett nacionalista Nemzeti Mozgalom Párt (MHP) is átlépte a parlamentbe jutás meglehetősen magas, 10 százalékos küszöbét.

A török líra erősödéssel, az értékpapírok árfolyama pedig emelkedéssel reagált az AKP sikerére. A párt népszerűségét gazdasági sikerei alapozták meg. A 2001-ben még pénzügyi válságban lévő ország gazdasága az AKP kormányzása alatt dinamikusan, átlagban évi 7 százalékkal fejlődött, a hazai össztermék (GDP) a 2002-es 181 milliárd dollárról közel 400 milliárdra nőtt, az infláció pedig 30 százalékról egy számjegyűre apadt. Erdogan most a reformok folytatását ígérte, és jelezte, hogy kitart az EU-csatlakozás mellett, jóllehet az unióellenes nacionalisták parlamenti jelenléte alááshatja az AKP Európa-politikáját, amelyet már amúgy is gyengít, hogy a lakosság egyre kiábrándultabb a brüsszeli tárgyalások elhúzódása és egyes tagországok merev szembenállása miatt.

Ugyanezt a Törökországot az ellenzék másképp értékeli. Szerintük a gazdasági növekedés törékeny pályán halad, a külföldi adósságállomány több mint 300 milliárd dollár, a munkanélküliség pedig nem tudott elmozdulni az öt évvel ezelőtti 10 százalékos szintről. Az ellenzék szerint az AKP sikerében az is szerepet játszott, hogy a kormánypárti önkormányzatok a választás előtti hetekben segélykampányt indítottak, és a nagyvárosokban több százezer szegény család kapott 5-6 ezer forintnak megfelelő élelmiszer-utalványt.

Az AKP győzelme a karizmatikus Erdogan személyes sikere is, aki megosztja ugyan a török társadalmat, de a vallásos rétegek körében rendkívül népszerű. Továbbra is ügyesen kell lavíroznia, támogatói ugyanis a vallási korlátozások közéleti enyhítését - így például a női fejkendő közhivatalokban való tiltásának eltörlését - várják tőle, amit a világi berendezkedésen őrködő tábornokok aligha engednek. A szekuláris elit ugyanis attól fél, hogy az AKP titokban iszlamista elődpártjainak programját akarja megvalósítani, azaz iráni típusú teokráciát vezetne be Törökországban.

Az igazság pillanata hamar eljön: a már a jövő héten összeülő új parlament egyik első feladata lesz Ahmet Necdet Sezer távozó elnök utódjának megválasztása. Erdogan éppen azért volt kénytelen idő előtt kiírni a választásokat, mert a világi elnök az alkotmánybíróság segítségével megakadályozta, hogy Abdullah Gül külügyminiszter legyen az államfő. Bár vasárnap este az AKP új ankarai főhadiszállásán a hívek "Gült elnöknek" kiáltással üdvözölték Erdogant, egyelőre kérdés, a kormányfő hajlandó-e újra összeütközésbe kerülni a világiakkal, illetve a török politikába az utóbbi majd fél évszázadban már négyszer beavatkozó hadsereggel. Erdogan mintha inkább a megegyezésre törekedne, vasárnapi beszédében is éreztette, az AKP nem ragaszkodik Gül jelöléséhez.

A mostani voksolás egyik új jelensége, hogy a kurdbarát Demokratikus Társadalom Pártja (DTP) - a számára elérhetetlen 10 százalékos küszöböt megkerülve - független jelöltként 27 képviselőt tudott bejuttatni a parlamentbe, így először alakulhat kurd frakció az ankarai törvényhozásban. A kurdkérdés ezzel új fórumon is bekerül a török politikába, ami azért fontos, mert a hadsereg folyamatosan azzal a kéréssel bombázza a kormányt, hogy engedélyezze a Törökországban betiltott Kurd Munkapárt (PKK) észak-iraki állásai elleni katonai hadjáratot (lásd Kurd góc című írásunkat). A nacionalisták parlamenti jelenléte pedig minden bizonnyal tovább élezi a vitát. Erdogan a választások előtt azt ígérte, hármas - török-iraki-amerikai - tárgyalásokat kezdeményez a probléma megoldására.

A török választás következményei az egész közel-keleti térségre hatással lehetnek. A Kemal Atatürk világi reformjai révén 1923-ban kialakult Törökországot évtizedeken át mellőző arab világ árgus szemekkel figyeli, mit hoz a holnap. A betiltott egyiptomi Muszlim Testvériség egyik vezetője, Isszam el-Erian a londoni Financial Times napilapnak azt fejtegette, hogy az AKP és a világi elit közti küzdelem kimenetele meghatározhatja az arab iszlamista mozgalmak jövőbeni fejlődési irányát. A török hadseregnek az AKP-vel szembeni esetleges fellépése pedig erősítené a szélsőséges iszlamisták érvét, miszerint demokratikus úton vallási alapon politizáló párt nem juthat hatalomra vagy nem tarthatja meg azt. Egyúttal azt az üzenetet hordozná, hogy a Nyugat az iszlamisták helyett inkább a "diktatórikus szekularizmust" részesíti előnyben.

A térség mérsékeltebb iszlamistái viszont néhány éve modellként tekintenek az AKP-ra. Az ugyancsak betiltott szíriai Muszlim Testvériség programja például - a török példát követve - polgári kormányzást hirdet, szemben a muszlim állammal. Ahogy a múlt század húszas éveiben Egyiptomban létrejött Muszlim Testvériség a térség iszlamistáinak ideológiai bölcsője volt, úgy a török AKP is szellemi forrássá válhat. A hasonló nevű marokkói Igazság és Fejlődés Pártja például a török minta alapján jött létre, és legális pártként várhatóan jól szerepel majd az idén esedékes választáson. Dzsamal Kasogi, a szaúdi al-Vatan lap szerkesztője szerint a török modell tétje nem kevesebb, mint az iszlám világi formájának megteremtése.

TARIK DEMIRKAN / ISZTAMBUL, KERESZTES IMRE