Bundák nélkül
Érdekes hirdetést tettek közzé a "magyar mélyépítő társadalom" és az "adófizetők" nevében a közelmúltban az egyik napilapban. Szerzői azt bizonygatják, milyen jó volna nekünk, ha még a közeli EU-tagság előtt a hazai vállalkozói kör részére jó előre kiírnák az autópálya-tendereket, kizárva belőlük a külföldi résztvevőket. Az írás utolsó mondata azt sugallja, mintha a két halmaznak (az adófizetőkének és az útépítőkének) valamiféle közös érdekük volna. Holott az érdekek épp ellentétesek: a magyar adófizetők egyetlen érdeke, hogy az utak minél olcsóbban épüljenek meg (azonos minőségű munkát feltételezve), és teljesen mindegy, ki a kivitelező. A magyar útépítőknek pedig az a kizárólagos érdekük, hogy - a vadászterületet egymás között felosztva - minél nagyobb árat alkudjanak ki.
Az előző kormány idején még tiszta volt a helyzet: egyetlen cég kapott meg minden megbízást, monopoláron. Ez azóta azzal bonyolódott, hogy a jelenlegi kormány által kiírt tendereknél a résztvevők valószínűleg egymás között elosztották a meghirdetett munkákat, megegyezve az ajánlati árakban is. Legalábbis ez a gyanúja a Gazdasági Versenyhivatalnak. Hasonlóan gyanús a helyzet a nagy budapesti útépítési megbízásoknál: a látszat szintén az, hogy a nyertesek elosztották a munkákat egymás között - legalábbis a fővárosi ellenzék megfigyelései alapján.
Egy rendesen megversenyeztetett nagy projekten a nyertes már 3-4 százalékos árbevétel-arányos nyereséggel beéri. Ha viszont valaki veszi a fáradságot, és a cégbíróságon belenéz a bevezetőben említett cégcsoport tagjainak a mérlegeibe, láthatja, hogy ennél többszörösen nagyobb nyereséget értek el, noha megrendeléseik zömét "versenyeztetéssel" nyerték. Az már csak hab a tortán, hogy a külföldi cégtulajdonosok rögtön haza is viszik a nyereségüket (ne felejtsük: ott dekonjunktúra van!). A hazai tulajdonú korábbi monopolcég szakalvállalkozójáról pedig ma már tudjuk, hogy tízmilliárdos extraprofitját Kulcsár Attila forgatta meg...
A kő, a gázolaj (és annak magas adója), a bitumen, az élőmunka mind-mind magyar, bárki legyen is a kivitelező. Teljesen mindegy a magyar adófizetőnek, hogy egy tisztességesen megversenyeztetett útépítés csekély nyeresége kinél landol, ha a vállalási ár legalább 20 százalékkal alacsonyabb egy nyílt, nemzetközi verseny esetén, mint az útépítők elitklubjának kívánságait teljesítve. Ez a lényeg! Mert ne felejtsük el: még a Horn-kormány idején egy portugál vállalat 30 százalékkal olcsóbban vitte el az M3-as autópálya felújítását a drágán ajánlkozó magyar cégek elől, most pedig egy szlovák vállalkozás nyert el jelentős útfelújítási munkákat Észak-Magyarországon, ugyanennyivel olcsóbban. Bár furcsaság most is akad. Nyilvánvaló ugyan, hogy a koncessziós építés drágább, mint az állami, és az is világossá vált, hogy előbb-utóbb az adófizetők fizetik meg a többletet - most például az M5-ös visszavásárlásával -, az M6-os-beruházás ismét koncesszióban készülne el. Soha nem tanulunk a hibáinkból?
Remélhetőleg nem lesz valósággá az a hirdetésben foglalt állítás, hogy a Nemzeti Autópálya Rt. előrehozott tenderkiírásokkal gyámolítja a "hazai" útépítőket, kizárva a versenyből a külföldi cégeket. Mert az ország érdeke a sokszereplős, nyílt nemzetközi versenyeztetés - ami az összebeszélés lehetőségét is minimalizálja. És ez minden nagyobb állami beruházás esetében igaz.
BAUER PÉTER
(A szerző mérnök-közgazdász)
