Már-már szürreális - számokkal, közgazdasági érvekkel alá nemigen támasztható - kampány bontakozott ki az utóbbi hetekben a nyugdíjasok és az aktív dolgozók voksaiért egyaránt. Az egyfelől az időskori ellátások növeléséről, másfelől a munkás évekre ígért jelentős teherkönnyítésről szóló licitverseny mögött homályban marad a tervek megvalósításának fedezete.

A kormánykoalíció képviselői törvénybe öntve már 2005 novemberében megszavazták, a Fidesz pedig választási győzelme esetére ígéri a társadalombiztosítási (tb) járulék csökkentését. A szocialista-szabaddemokrata honatyák tempója szerint előbb 2007-ben, majd 2009-ben csökkennének a mostani 29 százalékról összesen 5 százalékponttal a munkaadói tb-járulékok, amiből hármat az egészség-, kettőt pedig a nyugdíjbiztosítási járulék mérséklése jelent (jelenleg ezek mértéke 11, illetve 18 százalék). A Fidesz emelte a tétet: kormányra kerülése esetére azonnali és jóval radikálisabb - 10 százalékpontos - könnyítést hirdet. Az emiatti 30 százalékos bevételkiesést a párt szószólói szerint a gazdaság élénkítésével, a foglalkoztatás bővítésével ellensúlyozni lehetne, sőt - hangoztatják - a többletből még 14. havi nyugdíjra is futná.

Az utóbbi érdekében az ellenzéki párt a mostani ciklus utolsó pillanatára, múlt hétfőre törvénymódosítást is benyújtott, de ennek tárgyalását - miként az borítékolható volt - a kormánypárti képviselők leszavazták. Leginkább a forráshiányra és arra hivatkozva, hogy az ő 2010-ig megvalósítandó, összesen 130 milliárd forintos többletkiadást okozó nyugdíjkorrekciós programjukat már elfogadta a parlament, s ennek első lépését már meg is tették azzal, hogy januártól emelték a saját jogon nyugdíjhoz nem jutó mintegy 190 ezer özvegyi nyugdíjas ellátását. Mellesleg a Fidesz öngólt lőtt rosszul megfogalmazott indítványával, betű szerint ugyanis 2006-ban még nem adna többet a nyugdíjasoknak, hanem éppen ellenkezőleg: elvenné a 13. havi járandóságukat. Az ellenzéki párt a voksgyűjtés érdekében feltehetően kiköszörüli ezt a csorbát, ha az országgyűlési választások előtt sor kerül az általuk e témában is kezdeményezendő rendkívüli parlamenti ülésnapra.

Erdős Tibor akadémikus a Népszabadság múlt szombati mellékletében lerántja a leplet a Fidesz érveléséről, miszerint nekik 1998-2002 között egyszer már sikerült bizonyítaniuk, hogy a járulékcsökkentést követően kiugróan nőtt (a négy év alatt egyébként összesen 5 százalékkal) a foglalkoztatás, és dőlt a lé a tb-alapokba. Erdős hangsúlyozza: akkor a járulékcsökkenés nem egyetlen évben, hanem négy évre elosztva ment végbe, ráadásul a foglalkoztatásnak a ciklus első két évében tapasztalt emelkedését inkább konjunkturális okok gerjesztették, amit az is igazol, hogy a járulékcsökkentés második lépése után már alig nőtt, rá egy évre pedig stagnált a foglalkoztatottak száma. Ami pedig a járulékbevételeket illeti: ezeket a minimálbér megduplázása, ennek tovagyűrűző hatásaként az átlagbérek emelkedése, továbbá a munkáltatók által fizetett úgynevezett tételes egészségügyi hozzájárulás növelése is hizlalta. A pénzügyi tárca számításai szerint egyébként 1998-2002 között mindent egybevetve bő kétszeresére nőtt a minimálbér és másfélszeresére az átlagbér utáni tb-terhelés.

Ráadásul féloldalas dolog kizárólag a bevételek alakulására hivatkozni; az előbbieknél ugyanis csak a kiadások duzzadtak gyorsabban, következésképpen többszörösére nőtt a hiány és a központi költségvetés tb-alapokhoz való hozzájárulási kötelezettsége is. A helyzet ma sem rózsás. Bármilyen arányban osztaná is el a Fidesz a 10 százalékpontos csökkentést a két tb-alap között, mindkettőnél csak mélyülne a már most meglévő űr. Mint ahogy pótlólagos pénzbevonást feltételez a szocialista-liberális többség által már elfogadott - szordínósabb - járulékmérséklés is. A Nyugdíjbiztosítási Alap például 2005-ben összesen 421,5 milliárd forint központi büdzséből származó forrásból táplálkozott, de még így is 92,7 milliárd forintos hiánnyal zárt, azaz a bő 1850 milliárd forintos alap csaknem 30 százalékát adóbevételekből kellett kipótolni. A 2006. évi költségvetési előirányzat szerint az idei kiegészítés 473,4 milliárd forint, amit természetesen tovább növel az alap - nem is esetleges - hiánya. Egy újabb havi nyugdíjhoz például 170 milliárd forintot kellene elővarázsolni. A Fidesz-ígéret betartása esetén természetesen azon felül, ami a 10 százalékpontos csökkentés okozta 650 milliárd forintos bevételkiesésből a nyugdíjbiztosításra jut majd.

Bármelyik oldal kerül is hatalomra az áprilisi választások után, egyik sem úszhatja meg, hogy a tb-nyugdíjrendszer stabilizálása érdekében új bevételek után nézzen. A forrásbevonás eszköze lehet a minimálbér egyszer már bevált (másfelől viszont sok könnyűipari céget padlóra küldő) emelése, de nem elképzelhetetlen az egyéni járulékok növelése sem. Urbán László, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, aki 1998-ban egy ideig a Fidesz pénzügyminiszter-jelöltje volt, egy múlt heti konferencián - szigorúan magánvéleményként - például azt hangoztatta, hogy a munkaadói járulék-enyhítést a munkavállalóknál 5 százalékpontos emeléssel kellene ellensúlyozni, bérbruttósítással összekötve. Egyik megoldás sem kínál azonban túl tág mozgásteret, a minimálbér túlzott feltornázása ronthat a gazdaság versenyképességén, az egyéni terhek emelésének pedig egy korábbi alkotmánybírósági határozat, az úgynevezett "felén túli sérelem" elve szab gátat. Ez például azt jelenti, hogy a mostani 8,5 százalékos egyéni nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagnál 8 százalék tagdíj plusz 0,5 százalék járulék) legfeljebb 4 százalékkal növelhető anélkül, hogy annak fejében az egyén többletszolgáltatást kapna.

Valószínűleg több lépés ötvözésére lesz szükség, hiszen 1 százalékpontos emelés 60 milliárd forintot hoz a nyugdíjbiztosítás konyhájára. Fidesz-győzelem esetén - miután a párt korábban sem volt nagy híve a magán-nyugdíjpénztári rendszernek - elképzelhető az egyéni nyugdíjjárulék és tagdíj mostani arányának felborítása is, az utóbbi rovására.

MOLNÁR PATRÍCIA