Húsz éve írtuk

2009. március. 25. 00:00 Utolsó frissítés: 2009. március. 25. 20:11 Húsz éve írtuk

Munkanélküli-segély: 1989. január

„Az idei első, január 22-én zárt országos összesítés szerint 1989-ben 499 ember kapott összesen bruttó 620 ezer forint munkanélküli-segélyt Magyarországon (...) A munkaközvetítők adatai szerint tízszer ennyien, mintegy ötezren jelentkeztek segélyért (január elején majd 15 ezer munkanélküli volt az országban), ám többségük nem kaphatott munkanélküli-segélyt. A január 1-jén hatályba lépett segélyrendelet szerint ugyanis nem jogosultak munkanélküli-segélyre például az állástalan pályakezdők. (...) A segélyezettek több mint fele legfeljebb az általános iskolát fejezte be, ám 39 főiskolai-egyetemi végzettségű munkanélküli is volt a segélylistán.” (1989. március 25.)

HVG
Magyarország bevezette a munkanélküliséget – élcelődtek a korabeli kommentárokban a foglalkoztatáspolitikai szakemberek, akik régóta tisztában voltak az úgynevezett kapun belüli munkanélküliséggel, vagyis hogy a vállalatok (mind állami tulajdonúak), a hatékonysági szempontokat figyelmen kívül hagyva, a szükségesnél jóval nagyobb létszámmal működnek. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal 1986-tól vette számba a munkanélkülieket: számuk az akkori 4-5 ezerről 1988-ra 15 ezer körülire ugrott, de becslések szerint valójában már 40-50 ezren lehettek kényszerűségből állás nélkül. 1989. január 1-jétől lettek munkanélküli-segélyre jogosultak azok, akiknek 3 éven belül legalább 18 hónapi munkaviszonyuk volt, és a segélyt legfeljebb 365 napra lehetett folyósítani. Ma az kap – legfeljebb 270 napra – segélyt, aki 4 éven belül 365 napi járulékfizetést tud igazolni. 2005 novembere óta álláskeresési járadéknak hívják a munkanélküli-segélyt, arra utalva, hogy az állam csupán az aktívan öngondoskodókat kívánja támogatni.