Előreláthatólag augusztus 20-án adják át, Polgár mellett, Magyarország első régészeti pihenőparkját, amelynek építési munkáit április közepén kezdték el. A Hortobágyi Nemzeti Park szélén a több ezer kiállított őskori lelet mellett mesterséges tó, étterem és kemping várja a letűnt korok kultúrája iránt érdeklődőket. A 2 milliárd forintos beruházásból 900 milliót a Nemzeti Autópálya Rt. (NA) ad, a többit pályázatokból kívánja előteremteni az üzemeltető, az M3-as Kulturális, Információs és Rendezvényszervező Kht. Ezzel minden bizonnyal precedenst teremt, mivel Balatonszárszó térségében is hasonló parkot tervez az NA.

Felszálló ágban vannak a magyarországi régészeti kutatások, és ez leginkább az autópálya-építéseknek köszönhető. A kulturális örökség védelméről 2001-ben elfogadott törvény előírja ugyanis, hogy a régészeti feltárások költségeit annak kell fedeznie, akinek érdekében a feltárás szükségessé vált. A beruházó, ha egy adott területen megbolygatja a régészeti emlékeket, a projekt teljes költségének minimum 9 ezrelékét köteles e célra szánni. Vagyis a 2008-ig megépíteni tervezett 800 kilométer gyorsforgalmi út után - amely program megvalósíthatóságával kapcsolatban azonban szakmai kétségek merülnek fel - kilométerenként 1-1,5 milliárd forinttal számolva nagyjából 7,2-11 milliárd forintot költhetnek el, legalábbis elvileg, a régészeti munkát koordináló megyei múzeumok.

A pontos összegek közlésétől - szerződési titokra hivatkozva - az NA elzárkózott, ám a Zala Megyei Múzeumok igazgatójától, Vándor Lászlótól a HVG megtudta, hogy például Zala megyében a múzeum és az NA között tavaly létrejött szerződés szerint 31 kilométer 12 lelőhelyének feltárására 980 millió forinttal gazdálkodhat a megyei szervezet. Még ennél is jobb arányt sikerült kiharcolnia Simon Lászlónak, a Pest Megyei Múzeumok igazgatójának, aki az M0-s mintegy 31 kilométeres szakaszára még a 2001-es és 2002-es tárgyalások során 1,7 milliárd forintot alkudott ki az NA-val, amit megfelelő raktárhelyiségek fejlesztésére még 195 millióval meg is fejelt - igaz, ebből a pénzből 51 lelőhelyet kell feltárniuk Simonéknak.

Az egyes megyei múzeumok maguk harcolhatnak a szerintük a feltáráshoz szükséges összegért, nincs ugyanis olyan központi intézmény, amely a tárgyalásokat irányítaná. Így adott esetben a megyei igazgató fellépésén múlik, végül mennyit fordíthatnak a leletek megmentésére. Ez a gyakorlatban, a leletek sűrűségétől függően, általában feltárt négyzetméterenként 1 ezer és 20 ezer forint között mozog. A már említett 9 ezrelék azért is csupán afféle elméleti sorvezető, mert az NA többnyire nem köti a megyei igazgatók orrára, pontosan mennyibe kerül egy-egy autópálya-szakasz megépítése.

"A magyarországi régészeti feltárások több mint 90 százalékát az autópályák nyomvonalain végzett ásatások adják" - állítja Raczky Pál, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) régészprofesszora, aki szerint a szakma azért örül a sztrádaprogramnak, mert így a földben rejlő magyarországi kulturális örökséget keletről nyugatra és északról délre egy 60-90 méter széles sávban fel lehet tárni, ami reprezentatív képet adhat a Kárpát-medence múltjáról. Bármennyire ideálisnak tűnik is a helyzet, így sem megy minden simán, a beruházó ugyanis csak a nyomvonalon talált lelőhelyek feltárását köteles finanszírozni. Balatonszárszónál például az az abszurd helyzet állt elő, hogy mivel csupán egy középkori temető sarkát érintette a majdani autópálya, a néhány méterrel odébb fekvő templomot, pénz híján, már nem tárhatták volna fel a régészek. Végül azonban a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete és a Pro Archeologica Alapítvány beszállt a projektbe, és több százezer forinttal támogatta a lelőhely átkutatását.

Az esetleges visszaélések kiszűrése érdekében a régészeknek tételesen el kell számolniuk az első hallásra csillagászati összegekkel. A szakemberek a teljes summa 10 százalékát fordíthatják rezsiköltségekre, maximum 30 százalékát pedig tárgyi eszközök beszerzésére, így számos megyei múzeum az autópálya-építésekből kialkudott pénzből vásárolt a terepmunkához szükséges gépkocsiparkot vagy éppen a dokumentációhoz elengedhetetlen informatikai eszközöket. A fennmaradó 60 százalékból fedezik a szaknyelven szondázásnak nevezett próbaásatásokat, a gyakorta százfős kisegítő személyzettel végzett földmunkákat, az esetleges talajvíz-elvezetést, a városok környékén akár nyolc-tíz különböző korból származó leletek szakszerű megtisztítását, raktári elhelyezését és elsődleges dokumentációját.

Egy-egy gazdag lelőhely feltárása tucatnyi régész foglalkoztatása esetén is hosszú hónapokig vagy akár évekig is elhúzódhat. A Vecsés melletti római kori szarmata fazekasfalu kiásásakor például 300 ezer négyzetmétert kellett a szakembereknek akkurátusan átkutatniuk, és az aprólékos munka nyomán 8 ezer "objektumot" azonosítottak. Hasonlóan gazdag anyagot találtak a régészek Polgár mellett is: a kőkori lelőhelyen eddig 5 millió cserépdarabra bukkantak.

A csontok nem késleltethetik az autópálya-építést - jellemezték régészek a HVG-nek az ipari lobbi képviselőinek tipikus hozzáállását a földben rejlő kulturális örökséghez. A fő bonyodalmat ugyanis gyakran az okozza, hogy a szakértőknek be kell tartaniuk a beruházók által megszabott, néhány hónap és két év között mozgó, szerintük szűkös határidőket. A helyzetet ráadásul tovább bonyolítja, hogy minden egyes nyomvonal-módosításnál elölről kell kezdeni a többszöri légi fotózással, évszakonként megismételt terepbejárással, talajradarozással akár egy évig is elhúzódó előkészítő munkát.

A 9 ezrelékes "régészeti adó" nem csupán az autópálya építőjét terheli: a törvény szerint minden építési engedély kiadása előtt az engedélyező hivatal (egyszerű családiház-építés esetében például a települési önkormányzat) a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól (KÖH) szakhatósági állásfoglalást kér, amely részletezi a majdani építmény alatti terület esetleges régészeti "érintettségét" és a szükséges tennivalókat. Ezek után már a beruházó pénztárcáját terheli az alapásáskor felbukkanó leletek feltárása.

Van azonban kivétel a beruházót terhelő finanszírozási szabály alól. A törvény ugyanis csak azt tekinti hivatalos lelőhelynek, amely már ismert a KÖH előtt. Ha tehát az építési engedély nem jelzi a terület régészeti értékeit, a véletlenszerűen talált leletek kiásási költségét a megyei múzeumnak kell fedeznie. Ilyen esetben a múzeum az illetékes jegyző segítségével akár harminc napra is leállíttathatja az építkezést - igaz, a kisebb alapterületű építményeket a szakemberek többnyire néhány óra vagy nap alatt átkutatják. A kivitelezők azonban az építési munkák hátráltatásától, csúszástól tartva így sem mindig vallják be, ha régészeti tárgyra bukkantak. Ezért - mint Wollák Katalin, a KÖH régészeti és műtárgyfőfelügyelője a HVG-nek elmondta - a KÖH minden évben néhány millió forintos, az idén például 3 milliós keretösszegből százezer forintos nagyságrendű pénzjutalommal köszöni meg a becsületes bejelentőknek az általuk talált s végül szakmai zsűri által jelentősnek ítélt leleteket.

IZSÁK NORBERT