Eddig jutottunk az EU-csatlakozás óta: nyolc ábrán az elmúlt 15 év
Gazdaság hvg.hu 2019. május. 01. 10:00

Eddig jutottunk az EU-csatlakozás óta: nyolc ábrán az elmúlt 15 év

Az uniós belépésünk utáni első években közelített Magyarország fejlettsége az EU-átlaghoz, azóta alig, viszont a szegénység csökkent, a magyar munkaerő pedig jóval drágább lett. És arra emlékszik még valaki, amikor arról volt szó, hogy 2008-ban lesz magyar euró?

Az EU-csatlakozás utáni első néhány évben nagyot nőtt az egy főre jutó GDP a közösség átlagához viszonyítva, de valójában attól még mindig messze járunk. Más kérdés, hogy 2007 után 2012 volt az első év, amikor nem közelítettünk az EU-átlaghoz, azóta pedig akárhogy is nő a magyar gazdaság, az unió GDP-je is úgy nő, hogy nem tudunk közelebb jutni e célhoz.

A szegénység által fenyegetett népesség arányát tekintve javult viszont a magyar mutató. Nem mindig volt ez így még az uniós csatlakozásunk után sem. Évekig folyamatosan romlott a szám, a mélyponton, 2013-ban például a magyarok 34,8 százalékát fenyegette a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség. Azóta az EU leglátványosabb javulása a mienk, mostanra 19,6 százalékra ment le ez az adat. Ebben némileg szerepe volt annak is, hogy megváltoztatták a módszertant, de nem érdemes trükközéssel vádolni a statisztikusokat, már csak azért sem, mert a KSH is az Eurostat eljárása alapján dolgozik.

 

Egy most születő magyar gyerek öt évvel rövidebb életre számíthat, mint az uniós átlag. Ez gyakorlatilag pont ugyanakkora különbség, mint a csatlakozáskor, bár legalább annyit sikerült elérni, hogy három évvel hosszabb életet remélhetnek a mai újszülöttek, mint a csatlakozáskor születettek. De egyáltalán nem mindegy, mennyi időt tölthet az ember egészségben. A magyar adat egészen elkeserítő: alig több, mint 60 egészséges évre számíthat az ember, ami azt jelenti, hogy jó eséllyel tönkremegy a teste még mielőtt elérné a nyugdíjkorhatárt. Igaz, ez is javulás a másfél évtizeddel korábbi helyzethez képest, de az EU-átlaghoz alig tudtunk közelebb kerülni.

 

Az EU nemzeti parlamentjeiben és kormányaiban 2004-ben még csak 21 százalékos volt a nők aránya, mostanra ez a mutató már 30,7 százalékon áll. Magyarországon a nőket egészen máshogy kezelik a politikában, itt épphogy az uniós átlag harmadánál tartunk. A mélypont 2004-2005-ben, majd 2010-2011-ben volt, amikor a parlament és a kormány tagjainak 8,8 százaléka volt nő. A minisztereket tekintve még látványosabb, mennyire alulreprezentáltak a nők: 2009 óta mindössze két nő lett miniszter, a Bajnai-kormány és a harmadik Orbán-kormány is csak férfiakból állt.

 

A magyar munkaerőnek termelékenységben fel kell vennie a versenyt a többi országgal – mondogatják gyakran a politikusok. Ebből a szempontból nem lehetünk optimisták: míg a legrégebbi elérhető, 2005-ös adat szerint egy magyar dolgozó egy munkaórájának produktivitása az EU-átlag 66,8 százaléka volt, a csatlakozás utáni jókora növekedés mára eltűnt, 2017-re a mutató visszaesett a kiinduló szint közelébe, 67,3 százalékra.

Az olcsó munkaerővel csábítjuk ide a külföldi cégeket? Egy magyar dolgozó egy óra munkája a cégnek 2004-ben 5,9 euróba került (adókkal és járulékokkal együtt), majd 2008-ban már 7,8 eurónál jártunk, innen mostanra 9,2 euróra nőtt egy munkaóra költsége. Eközben viszont nőttek a külföldi bérek is, így aztán ahogy 2004-ben, úgy most is nagyjából harmadannyiba kerül egy magyar munkaóra, mint egy átlagos EU-s.

 

Ennél szomorúbb adatsor nem nagyon található ebben az összeállításban. Hiába érkezett ide kimondottan sok uniós támogatás, alig tudtunk felzárkózni az EU fejlettségéhez. Az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson mért GDP Budapestet és a Nyugat-Dunántúlt leszámítva sehol nem éri el az uniós átlag kétharmadát, Kelet-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon annyit sikerült elérni, hogy már nem az EU-átlag 40, hanem 45 százaléka körül tartanak, de például Pest megye pontosan ugyanott tart, mint még 2006-ban.

 

Akárki is volt kormányon, az elmúlt másfél évtizedben nagy pénzeket ölt bele az autópályák építésébe. Meg is lett az eredménye ennek: közel háromszor annyi a magyar autópályák hossza most, mint amikor EU-tagok lettünk.

 

Arról egyelőre senki nem tudott egészen pontos becslést készíteni, hogy hány magyar hagyta el az országot. Az Eurostat azoknak a 15-64 év közöttieknek a számát próbálta megadni, akik más EU-s országban élnek, mint amelyben születtek, és csak 2009-ig vezette vissza az adatokat. Az ő mérésük szerint tíz éve 144 ezer magyar élt külföldön, most pedig 360 ezer.

 

No de majd valamikor lesz eurónk. Majd valamikor. Ha egyáltalán lesz. Évekig úgy tűnt, hogy a 4-es metró első útján lehet már euróval fizetni a jegyért, ahogy mindkettő határidejét tolták arrébb újra és újra, végül a metró nyert. Amikor beléptünk, még arról volt szó, hogy 2008-ban bevezetjük az eurót, 2010-ben már 2015-ös céldátumnál tartottunk. Az Orbán-kormány aztán fel is adta, hogy konkrét időpontot jelöljön meg, 2011 óta nincs hivatalos célja Magyarországnak az euróbevezetésre.

 

 

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

Az index.hu eddigi szerkesztősége lényegében megszűnt létezni, az ország elveszítette a legolvasottabb online felületét. Ez a független magyar sajtóra és a tájékozódás szabadságára mért eddigi legsúlyosabb csapások egyike. A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, hogy minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Hirdetés