Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nincs föld, nincs telep, lehet, hogy már itató sincs. Csak egy életképes állattartó cég több mint 150 tehénnel, meg a korábban szakmai figyelmet is kivívó állattartási technológia apai hagyatéka. Ezzel kellene a zuhanórepülésben megvett majorságot kiemelni a dugóhúzóból. Kis magyar állattenyésztői reality következik - a főszerepben két talpraesett nő és sok-sok tejelni akaró tehén.
„Minden nap attól félünk, hogy megérkezik a levél, hogy nincs tovább, hogy tényleg el kell mennünk innen. Én ezt még csak-csak felfogom, de a húgom minden reggel azzal kel hajnal fél háromkor, hogy ma akkor le kell-e ölnie az állatokat. Mert mit csinálhatnánk 150 fejőstehénnel, ha nincs hova mennünk, mégis kiveszik alólunk a földet? Az állatokat 12 óránként fejni kell, különben tejlázat kapnak, és ők is szenvedni fognak. Ki akarhatná ezt?” – sokadszorra térünk ide vissza Észak-Kelet Magyarország talán legkülönösebb gazdaságának vezetőjével, Bandi Zsanettel. Nógrádban, a betyár nótából ismert csitári hegyek alatti majorságban mondja mindezt maga elé a 25 éves gazda, miután egy perce még hevesen gesztikulálva azt sorolta, milyen úton jutottak el idáig. Aztán üres tekintettel, szótlanul, percekig csak kifelé néz a tejhűtő tartály mögötti helyiségből kialakított lakóhelyük viseltes ablakán.
Veszett ügyek doktora
Bandi János 1981-ben, Tokajban, egy fóliasátorban indította el a tehenészetét. Három tejelő jószággal, Zsiguli-csomagtartóból árult házi tejjel indul, hogy a csúcson napi 25 ezer liter tejet „adjon le a rendszerbe”. Annyiszor liftezett le-föl az évtizedek alatt a siker csúszdáján, hogy ismerői szerint, ha valakire, hát rá valóban igaz: egész életében a veszett ügyek doktoraként dolgozott.
„Ez az a hely, ahol semmi sem lehetetlen” – írta a magával is, a világgal szemben is kemény, kekk ember az első saját istállója falára. Nem fogadta el a középszerűséget, de mindent magának akart. Kétszer égett le az istállója – egyszer végignézte az egészet, mert a tűzoltókocsikba belefagyott az oltóvíz –, de onnan is talpra állt. Bandi János abból a generációból nőtte ki magát, amelyik a háztájizásból indult, és tudását a gyakorlatból szerezte. A ’90-es évek közepétől az általa kidolgozott állattartási, illetve speciális takarmányozási módszernek komoly híre volt szakmai berkekben, így az se volt véletlen, hogy a takarmányait fejlesztő Purina az ún. nyílt bendős kísérleteket is nála végeztette.
Aztán amikor a Bandi tejgazdaság méreténél fogva már nem fért össze Tokaj települési filozófiájával, mindent képes volt újrakezdeni Tímárban is, ahol másfél ezres állománya lett. Ez is lett a veszte, mert az uniós csatlakozással a leukózisos tejelő marhákat kötelezően kivonatták az állományból. (A tehén leukózis egyfajta fehérvérűség, egy olyan rosszindulatú, daganatos betegség, aminek a tejre nincs semmiféle hatása, ezért a tengerentúlon nem is tiltott a tenyésztésük.) Az ő teheneik, Amerikából és Kanadából származva, jellemzően ilyen betegséggel éltek. Bandi Jánosék több mint ezer állatot buktak, miután az ígéretek ellenére a tenyész- és a vágóállat közötti értékkülönbséget az állam mégsem térítette meg.
Tímárból, ahol korábban 60 emberrel dolgozott, Bandi János 2007-ben Csitár határába költözött. Könyörtelen keménysége ellenére a lányai vele maradtak, amikor a szülők szétmentek, így mindketten a tehenészetben nőttek fel. A most 25 éves Zsanett a gödöllői egyetemen is ezt tanulta, az egy évvel fiatalabb Barbara pedig a középiskola befejezése óta semmi mással nem is akar foglalkozni. A Bandi-lányok évekig csak tehetséges díjugratókként kerültek be a regionális hírekbe és a szaksajtóba, de Zsanett elmondása szerint tavaly már az is tiszta szerencse volt, hogy a megyei versenyeken indulni tudott. A lovak megvannak most is, de „se idő, se pénz, se türelem, se kellő energia nincs most ehhez elég” – fűzi hozzá.
Amikor nyolc éve az apjuk megvette a csitári majort (a telephelyet, az állatállományt és az azt működtető céget, a Varietas 2000 Kft.-t, amelyet két komoly hiteltartozás is terhelt), nem tudta, hogy élete talán legnagyobb hibáját követi el. Az egykori Őrhalmi Tsz. felszámolásának története a mából visszanézve is meglehetősen zavaros – ennek egy fejezete a csitári tejgazdaságé. Leegyszerűsítve ez arról szól, hogy a felszámolói szerződéseket anno ellenjegyző ügyvédnő férje – egykori KDNP-s aktivista – 2005-ben a Varietason keresztül potom pénzért megszerzett több mint tíz hektár földet, plusz a szarvasmarhatelepet, majd utóbbira 50 milliós hitelt vett fel, s aztán lényegében bedöntötte a céget.
Lyukas vödör
„Itt voltunk, együtt dolgoztunk vele, de a cégvezetésbe, a papírokba nem láttunk bele” – meséli Barbara. Most már hiába látják ők is, hogy az apjuk nem volt sem körültekintő, sem túlzottan alapos, mert a jogutódként átvett cégért nekik kellene helyt állniuk – jóllehet, azt nemcsak azok a tételek terhelték, amiről, mint állítják, az eladó Bandi Jánosnak beszámolt.
Később derült ki például az is, hogy nemcsak hogy már lehívva volt olyan 25 millió forintos uniós támogatás egy fedett szénatározó építéséhez, aminek máig nem épült meg az alapja sem, pedig a papírokon brüsszeli pecsét is igazolta a létezését, de az adásvételin feltüntetett két, nagy összegű hitelen kívül számos tartozás – például egy hatmilliós áramszámla – kiegyenlítése is az új tulajdonosra, Bandiékra várt. Aztán a cég támogatott projektjeiről is kiderült, hogy azokat már faktoráltatták (az előző tulajdonos a nyert összeg tudatában, hogy mielőbb pénzhez jusson, egy másik vállalkozásnak adta el a jogot a pályázati pénz megszerzésére), mire Bandi János a két lányával Csitárra megérkezett.
A hathektáros majort tehát (melynek területén csak a tehénistállók, a takarmányt és a szalmát tározó építmény van, de termőföld vagy legelő nem tartozik hozzá) két nagy bankhitel terhelte. Bandi János – jogutódként – szerette volna az 50 milliós banki tartozást megvenni. Az általa felkínált 18 millió forintot azonban a pénzintézet komolytalannak tekintette – majd még ugyanebben az évben jóval kevesebbért, 3,2 millió forintért a követelést eladta a Magyar Követeléskezelő Zrt.-nek (MKK). Velük is többször tárgyaltak, de az MKK sem adta el a tartozást számukra megfizethető áron. Ezért Bandi János úgy döntött, a cég gyakorlatilag befejezte a működését, és amíg a felszámolásra vár, egy másik cégben az állatállomány tehermentesítésére fókuszál. Ez elég gyorsan sikerült is, így bár a telep maga jogilag a „Hunyadi” felszámolócéghez került, a telep mindennapi működését biztosítani lehetett.
"Fiatal szőkék"
Azzal, hogy a csitári majorral apjuk egy belülről teljesen elrohadt almát vett, a lányok csak 2013 júniusában szembesültek. Akkorra a felszámoló kitűzte a cég végrehajtási időpontját, de egy éjjel Bandi János agyvérzést kapott és lebénult. A sokkot a Bandi-lányok számára az tette még tragikusabbá, hogy szinte másnap az addig velük napi szinten együtt gályázó üzlettárs bejelentette, hogy kiszáll a cégből, és egy helyi gazdának adja el a részét. Ez után a lányok is kifaroltak a cégből.
A sakk-matt helyzetből kivezető utat egy másik, saját cég gründolásával és a Bandi Mild Farm Kft. által megtermelt tej Naszálytejhez bekönyörgésével találták meg. Az így mozgásba hozott rendszer megmentette az állatállományt a lefoglalás elől, sőt, mivel a tejfelvásárlótól kapott előleget rendben vissza is tudták fizetni, a tavalyi esztendőt, az első teljes évüket tisztes eredménnyel zárták.
„Megmutattuk, hogy hiába vagyunk fiatal szőkék, helytállunk a nevünkért” – mondja dacosan Barbara. A nővére szerint az fontosabb, hogy a 30 millió forintot meghaladó bevételből jutott a szükséges beruházásokra, vettek pár használt mezőgazdasági gépet, ki tudták fizetni a szükséges technológiai karbantartásokat, és az állattartás állandó költségeit is. És bár ők pénzt ki nem vettek a cégből, a lezárt évükről „Apeh-nullás” papírjuk van, vagyis nincs köztartozásuk.
A tájékoztató levél
A mindennapi munkájukat a Varietas 2000 felszámolása hónapokig nem befolyásolta. A "Hunyadi ” első körben olyan magas áron hirdette meg a majort, hogy arra nem akadt érdemi jelentkező. A második, májusban indult kör ajánlattételi határidejének közeledtével azonban – amikor a limitet 25 millióra mérsékelték – már megrázkódott az egész felépítmény. Zsanett állítja, hogy egy máig ismeretlen (őket pályázásra biztató) telefonhívást követően – bár eredetileg nem készültek rá – ajánlatot tettek a telepre. A 21 milliós árral napokig úgy is tűnt, hogy ők lesznek a befutók – és bár a testvérpárnak arról nem volt konkrét elképzelése, hogy honnan vesznek majd ennyi pénzt, de abban ma is hisznek, hogy találtak volna megoldást.
„Olyan boldogok voltunk, mert az láttuk a neten, hogy a miénk a legmagasabb ajánlat" – fogalmazott Zsanett, aki megemlíti, hogy időközben azzal jelent meg náluk a felszámolóbiztos, hogy bár még nincs a pályázatnak eredménye, de mivel van érvényes ajánlat, felmondják a Bandi Mild Farm bérleti szerződését. A lányok belementek, mivel a látottak alapján meg voltak győződve róla, hogy az ő ajánlatuk lesz a befutó. "Aztán a 9. napon már az jelent meg az oldalon, hogy a nyertes ajánlattevő 20.170.000 ezer forinttal vitte az egészet" – mondja komoran beszélgetőtársunk.
Az csak az internetes ajánlattétel lezárása után derült ki (abból a „Hunyadi” felszámolóbiztosa által szignált, május 8-i dátumú levélből), hogy a telepet bérlő Bandiék pályázatát különböző formai hibákra hivatkozva mégsem fogadták el. A felszámoló által tájékoztatónak definiált információs levél tartama miatt, illetve azért, mert abból kihagyták a fellebbezési paramétereiről szóló részt, az ügy gyorsan a balassagyarmati bíróságon landolt. Ott a pórul járt ajánlattevők, vagyis Bandiék azt kifogásolták, hogy ha a pályázatukat be sem fogadhatta az említett hiányosságok miatt a „Hunyadi”, akkor mégis hogy szerepelhetett napokig az általuk megajánlott (és ami fontosabb: a végül elfogadottnál magasabb) összeg a pályázaton aktuális licitként.
Ezzel kapcsolatban Lajkó Andrea, az illetékes felszámolóbiztos a hvg.hu megkeresésére azt közölte, hogy bár a Bandi Milk Farm Kft. által az elektronikus értékesítési rendszerben (eér) megjelölt vételi ajánlati összeg valóban magasabb volt a másik pályázó által ajánlottnál, de Bandiék pályázata „a kiírásban feltüntetett egyetlen feltételt sem teljesítette” (de azt a felszámoló nem részletezte, hogy melyek ezek az elvárások), így az nem volt érvényesnek tekinthető. Hogy mégis az ő ajánlatuk látszott befutónak, a felszámolóbiztos szerint az a magyarázat, hogy „az eér rendszer nem jelzi, és nem is jelezheti, hogy egy ajánlat érvényes-e, vagy sem, mivel nem feladata a benyújtott ajánlatok minősítése”. Lajkó Andrea úgy fogalmazott, hogy „megismerhető információként valóban a magasabb ajánlat lehetett látható napokig”, de ez azért van, mert a „Hunyadi” számára is csak a pályázati határidő lejárta után vált ismertté az ajánlatok tartalma.
Lajkó Andrea állítja: a pályázat alatt nem tudta, hogy ki adta be a nyertes ajánlatot, mivel abban csak a vételár összege szerepel, a benyújtó pályázó adatai nem – és így „ezen információ nem minősül publikus adatnak”. Bandiék viszont azt mondják, véletlenül megtudták, hogy egy helyi érdekeltségű cég adta az érvényesnek minősített ajánlatot, mely valószínűleg nem is feltétlen a tehenészetet vinné tovább. (A felszámolóbiztosnál rákérdeztünk arra, hogy Bandiék információja helytálló-e, de a felszámoló nem nyilatkozott erről.)
Mi lesz most?
Azóta, hogy a Bandi Mild Farm bíróságra vitte a vagyonkezelő árverési eljárását, felgyorsultak az események. Az elmúlt hónapokban a „Hunyadi” már birtokvédelmet kért a területre, és jogtalan tartózkodás, illetve birtokhasználat miatt feljelentést is tett, s a képviselőjük azt is közölte a testvérekkel, hogy a majorban található minden felépítményére jogot formálnak. Az egyedileg készített lóboxokra, az újjáépített itatóra és a több százezer forintból rendbetett farmkapura is – melyeknek költségeinek megfizetéséről azonban Bandiéknál van a számla - így ha minden kötél szakadna is, a tulajdonosnak a volt bérlőjével el kell majd számolnia.
Az már csak egy újabb csapás a sorban, hogy néhány hete megszűnt az együttműködés a Naszálytejjel. Azóta minden potenciális tejfeldolgozó üzemmel tárgyaltak már, egyelőre eredmény nélkül. Így a tejükből a környékbeli piacokra kerül, illetve egy közeli sajtüzemmel sikerült megállapodniuk annak köszönhetően, hogy a tehénállományuk az egyetlen a térségben, amely nem kap erjesztett takarmányt, és így komoly értékű, magas beltartalmú, félkemény sajtot tudnak készíteni a tejükből.
A nyomott termelési szint azonban nem tartható fenn sokáig. A szükséges őszi-téli takarmánymennyiséget viszont azért nem vették még meg és tárolták be, mert ha menniük kell, másnak inkább nem oldanák meg a téli ellátást. Egy takarmánybála ára egyébként 5 ezer forint, a 150 tehénnek és a szaporulatnak kell belőle úgy ezerbálányi. Ennek kifizetése helyett – a rövid távú spórolás illúzióját is ráaggatva – most hónapról hónapra veszik meg és hordják be a majorba a szalmát is, a takarmányt is. Tartalékolni kell a pénzt a költözésre, még ha ez ellen mind a ketten berzenkednek is.
Zsanett biztos benne, hogy a farmjuk az ország másik végében is életképes lenne. Elméletileg lehetne bérelni máshol is kellő méretű földet, de ehhez a több mint 8 millió forinttal kalkulálható költözési költséget is elő kell teremteni, és ami ennél is fontosabb: megfelelő fejőházat is találni kellene a működéshez – és ez eddig egyáltalán nem sikerült. Bandiék hivatalos helyről is kértek már segítséget; a szaktárcánál is, az MKK-nál is azzal nyugtatták őket szóban, hogy „körbenéznek”. Hivatalosan a Bandi Mild Farmmal még egyikük sem vette fel a kapcsolatot.
Nagyon úgy tűnik, a Bandi-lányoknak szorít az idő. A felszámolóbiztos lapunknak azt állította, hogy a balassagyarmati, elsőfokú bíróság időközben a Bandiék által benyújtott kifogást elutasította, és az értékesítés felfüggesztését megszüntette.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
