Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Megválasztása óta az új görög kormány a botrányokon kívül alig tud valamit felmutatni. A németeknek mutatott keménykedés nem vezetett eredményre, és a pénzen kívül az idejük is fogytán. Tovább rontja az esélyeket, hogy egyre többen jutnak arra a következtetésre: Európát már nem rengetné meg, ha görögök elhagynák az eurót.
Kétszer már megmentette az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) az államcsőd közelében táncoló Görögországot, de Athén mostanra újra a fizetésképtelenség veszélyével küzd. Így miután 2010 közepén és 2012 elején összesen 240 milliárd eurós mentőcsomagot dobott össze az EU és az IMF, az elmúlt hetekben mind gyakrabban vetődik fel, hogy akár harmadszor is komoly anyagi segítségre lenne szüksége a déli államnak. Bár a nyilvánosság előtt zajló eseményeket (mentőcsomag, cserébe megszorítás, esetleg az eurózónából való kilépés gondolatával való kacérkodás) inkább tárgyalástechnikaként érdemes értelmezni, hasznos lehet megvizsgálni, vajon mi az oka, hogy újra kutyaszorítóba kerültek a görögök, és mi lehet a kimenetel.
A megszorításellenes győzelem
A baloldali Sziriza januárban azzal az ígérettel nyerte meg a görög választásokat, hogy egyik kezével véget vet az öt éve tartó megszorításoknak, a másikkal pedig beindítja a gazdaságot, radikálisan csökkentve a munkanélküliséget és a hatalmas szegénységet. A mutatvány egyelőre nem sikerült, és a görög gazdaság kilátásai rosszabbak, mint a januári választások előtt voltak. A valódi reformok még váratnak magukra, a tavaly év végén beindult gazdasági bővülés pedig megtorpanni látszik. A görög adósságot finanszírozó Európai Központi Bankból, a Nemzetközi Valutaalapból (IMF) és az Európai Bizottságból álló trojka – nem túl meglepő módon – lesöpörte az asztalról a Sziriza eredeti reformterveit, és az adósságelengedésre sem voltak hajlandóak.
Így mindenképp sikernek tekinthető, hogy február végén Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök elérte, hogy az országot lélegeztetőgépen tartó hitelmegállapodást legalább pár hónappal meghosszabbítsák. Persze mindezt nem ingyen tették, a görög kormány vállalta, hogy lényegében folytatja az adó- és közigazgatási reformot. Mindezt annak érdekében, hogy kiegyensúlyozza a költségvetést, és minimális esélye legyen arra, hogy csökkenjen a GDP 177 százalékára rúgó költségvetési hiány.
Kinek tartozik Görögország?
| Görögök és a befektetésre ajánlott kategória? Mint Makó Jeruzsálemtől |
| Az EKB saját hiteleihez február óta nem fogadja el fedezetként a görög államkötvényeket vagy a görög állam által garantált kötvényeket. A Moody’s április végén pedig tovább rontotta Görögország államadós-besorolását. A hitelminősítő pesszimista azzal kapcsolatban, hogy sikerül-e időben megállapodni a hitelezőkkel. A görög papírok immáron Caa2 besorolásúak, negatív kilátással: ez nyolc (!) fokozatnyival marad el a befektetési ajánlású adósosztályzati sáv alsó szélétől. |
Az tény, hogy a tárgyalások hangulata kifejezetten elmérgesedett, és különösen rossz politikai húzásnak bizonyult a görögök részéről, hogy háborús kártérítést kezdtek követelni egyik legnagyobb hitelezőjüktől, Németországtól. Görögország kénytelen is volt visszavonni az első sorból extravagáns pénzügyminiszterét, Janisz Varufakiszt, aki többnyire nem hajlandó a rá kiosztott szerepnek megfelelően viselkedni, és ezzel csak azt érte el, hogy veszélybe sodorta a régóta várt megállapodást.
Varufakisz visszaléptetésétől sokan azt várják, hogy új lendületet kapnak a tárgyalások, bár a trojka szemében a Sziriza már elvesztette a hitelét, és a nemzetközi szervezetek vezetői egyre türelmetlenebbek. Annál is inkább, mert a görögöknek otthon is bőven akadna tennivalójuk. Az adóbevételek továbbra is elmaradnak a várt szinttől – a görögök abban bíznak, hogy a kormány elengedi az adóhátralékokat, és nem büntet azon adónemek elblicceléséért, melyek ellen kampányolt a Sziriza –, és az emberek elkezdték kivenni a pénzüket a bankokból: fél év alatt a betétek 15 százaléka tűnt el.
Elfogy-e a görögök pénze?
Ahogy Darvas Zsolt, a Bruegel Intézet elemzője korábban bemutatta, papíron van elég pénzük a görögöknek. A valódi kérdés tehát az, hogy ki lehet-e ebből fizetni hónap végén a nyugdíjakat és az éppen lejáró tartozásokat, és ha nem, akkor kitől számíthatnak segítségre.
Az Oroszországgal feltűnően barátságos viszonyt ápoló Sziriza vezetője április elején Moszkvában kilincselt olcsó gáz és némi hitel reményében. Komolyabb likviditási gondokra utal, hogy Ciprasz áprilisban utasította a helyi önkormányzatokat, hogy a központi banknál tartsák pénzüket, a német Bild pedig egyenesen arról írt, hogy a görög kormányfő telefonon kért segítséget Angela Merkel német kancellártól az államcsőd veszélyének elhárításához. A Bloomberg egyik április végi híre szerint Dimitrisz Mardasz pénzügyminiszter-helyettes bevallotta, 400 millió euró hiányzik ahhoz, hogy május elején ki tudják fizetni a nyugdíjakat és béreket. Ezt az akadályt azonban vették, sőt május elején kellett 200 millió eurónyi IMF-hitelt törleszteniük, ezt abszolválták. A következő lécet ezen a héten kell megugraniuk, 1,4 milliárd eurónyi – vagyis úgy 420 milliárd forintnyi – lejáró államkötvényt kell kifizetniük, hogy rá nem egészen egy hétre egy újabb IMF-hiteltörlesztés jöjjön.
Mikor kinek mennyit kell fizetnie Görögországnak? (millió euró)
Grexit helyett graccident
A kampányban a Sziriza még pedzegette az eurózóna elhagyásának lehetőségét, a görög kormány a választások óta azonban már nem győzi hangsúlyozni, mennyire fontos Görögországnak a közös valuta. Ezért most a legnagyobb félelem az, hogy Görögország nem önszántából hagyja el az eurózónát (grexit), hanem „véletlenül”: technikai okokból lesz képtelen visszafizetni adósságait. Unatkozó újságírók ezt a forgatókönyvet nevezték el graccidentnek.
Egyre több elemző van azon a véleményen, amely szerint soha ekkora esélye nem volt annak, hogy Görögország – így vagy úgy – elhagyja az eurót. Mégpedig azért, mert az európai gazdaság sokkal jobb állapotban van, mint a válság óta bármikor. Az eurózónában végre beindult a gazdasági növekedés, a bankokat feltőkésítették, beindult a görög bankokat is védő bankunió, az EKB kötvényvásárlási programot indított, az Európai Bizottság pedig 300 milliárd eurós gazdaságélénkítő csomaggal állt elő. Európát tehát már nem rázná meg a graccident, ráadásul a görög gazdaság alig két százalékát teszi ki az Európai Unió GDP-jének, és a piacok már régen beárazták a görög kockázatot. Ezzel pedig tisztában vannak a hitelezők is, akik az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján már nem is törik magukat annyira, hogy megegyezésre jussanak.
Darvas Zsolt részben egyetért a félelmekkel, de nem ennyire pesszimista. A hvg.hu kérdésére elmondta, hogy valóban picivel nagyobb az esélye egy görög kilépésnek most, mint 2012-ben volt, a kilépés valószínűsége azonban még így is nagyon alacsony, szerinte 15 százaléknál nem nagyobb. Mégpedig azért – folytatta Darvas –, mert a kilépés katasztrofális lenne Görögország számára, további GDP-visszaeséshez, munkanélküliség-növekedéshez vezetne, emellett az adóbevételek csökkenése költségvetési megszorítást követelne – éppen azt, amit az új görög kormány szeretne elkerülni. A közvélemény-kutatások szerint a görögök többsége – talán ezért is – szeretné, ha az ország az euróövezet része maradna.
Bár egy esetleges kilépés azonnali hatása az EKB kötvényvásárlási programja miatt más euróövezeti országokra nézve valószínűleg minimális lenne, hosszabb távon már más a helyzet Darvas szerint. Egyrészt a Görögországnak nyújtott különféle hitelek nagy részét le kellene írniuk (vagyis el kellene könyvelniük veszteségként), másrészt az euróövezet felbonthatatlanságának tézise érvényét vesztené, így ha valamely országban a jövőben kedvezőtlen folyamatok alakulnának ki, akkor a piacok hamar megvonhatnák ettől az országtól a bizalmukat. A közös érdek egyértelműen az, hogy Görögország ez euróövezet része maradjon, ezért Darvas meglátása szerint nagy valószínűséggel legkésőbb június első felében megszületik a görögök és a hitelezőik között egy olyan megállapodás, amely biztosítja a görög gazdaság túlélését.
Kétfrontos küzdelem
A másik fontos csatát otthon kell megvívnia a Szirizának. A görgök egyre türelmetlenebbek, a pénzügyminiszterre a múlt héten egy étteremben támadtak rá úgy, hogy a fitneszőrült Varufakiszt feleségének kellett megvédenie.
Komolyan felvetődik tehát a kérdés, vajon mire kapott felhatalmazást a kormány. Arra, hogy a lehető legkeményebben tárgyaljon a hitelezőkkel, és adott esetben vállalja a megszorításokat is? Vagy a megszorításellenes párt csak akkor mondhat igent bizonyos kérésekre, ha arról népszavazáson döntenek? A megszorításokról szóló referendum lehetőségét a görög kormány mindmáig lebegteti, pedig ha azt elbukják, új választásokat kell majd kiírni. Egy választási procedúra viszont hónapokra leállítaná a tárgyalásokat, és ha valamiből a pénznél is kevesebbjük van a görögöknek, az az idő.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
