Ma már teljesen természetes, hogy a nyugati világ nyugdíjasai az idős éveikre országot váltanak. Ennek egyik oka lehet egyszerűen gazdasági – ott elkölteni a nyugdíjat, ahol a legtöbbet ér –, de vonzó lehet a kellemesebb időjárás, a jobb egészségügyi vagy szociális ellátás, de sokszor csak a kalandvágy fűti őket. Kanadai nyugdíjasok Floridában, finnek és hollandok Magyarországon, britek Spanyolországban. Az uniós bővítés és az ez általi államok közötti szabad mozgás az európai nyugdíjasok számára is lehetővé teszi, hogy a 28 tagország közül oda költözzenek, ahová akarnak.

Pihenő nyugdíjasok

AFP / Carl De Souza

A pénz követi a nyugdíjast

Nyugdíjasként az EU bármelyik tagországában élhet valaki, ha van teljes körű egészségbiztosítása az adott országban, illetve van annyi jövedelme, hogy ne legyen szüksége jövedelemtámogatásra – vagyis az önfenntartást biztosítania kell magának. A fogadó ország azonban nem írhatja elő, hogy konkrétan mennyinek kell lennie ennek az összegnek – például nem kötheti a saját állampolgárai számára meghatározott létminimum vagy nyugdíjminimum összegéhez.

Ha valaki csak egy országban élt és dolgozott, akkor természetesen abban az országban kell benyújtania a kérelmét, ahol a munkás évei teltek és akkor az adott állam szabályai szerint folyósítják majd az ellátását. Ha a nyugdíjas valamelyik EGT-tagállamban él, akkor a nyugdíjat folyósító országok a megfelelő összeget általában a lakóhely szerinti országban lévő bankszámlára utalják. (A 28 EU-s tagállam mellett Norvégia, Izland és Liechtenstein alkotja az EGT-t, Svájc bár nem tagja az EGT-nek, de a személyek szabad mozgása vonatkozásában azonos jogállásúnak számít az uniós 28-akkal és a másik hárommal.) Viszont ha valaki az unión kívül lakik, előfordulhat, hogy a folyósítást nem vállalják, így rendelkeznie kell bankszámlával abban az országban, ahonnan az ellátást kapja.

A magyar szabályok szerint ha a nyugdíjas valamelyik EGT-tagállamban él, akkor térítésmentesen kérheti, hogy az ellátást az adott országban vezetett bankszámlájára utalják. A külföldi utalás ráadásul nem kerül plusz költségbe, és az is meghatározható, hogy milyen devizanemben kéri valaki a pénzét.

Több százezren vannak, akik Magyarországról kivándoroltak az elmúlt néhány évben, hosszabb-rövidebb időre. Akár csak átmenetileg, egy-két évig vállalnak munkát külföldön, vagy csak ingáznak, de ha terveik szerint huzamosabb ideig külföldön próbálnak szerencsét, részükre fontos tudni, honnan és milyen formában kapnak majd nyugdíjat.

Ha valaki egynél több uniós országban dolgozott, akkor az egyes országokban szerzett nyugdíjjogosultságok összeadódhatnak. Ilyenkor a kérelmet ott kell benyújtani, ahol az illető él –  kivéve, ha soha nem rendelkezett munkaviszonnyal ott, vagy bár rendelkezett, de az adott országban a nyugdíjra jogosultságot biztosító szolgálati időt abban az országban nem gyűjtötte össze. Ebben az esetben ott kell folyamodni nyugdíjért, ahol legutoljára dolgozott.

A kérelmet csak egy országban kell benyújtani és az adott nyugdíjfolyósító feladata, hogy a szükséges dokumentumok alapján összegyűjtse a járulékfizetési adatokat mindazon országokból, ahol a leendő nyugdíjas dolgozott. Ugyanakkor a beadás feltétele, hogy el kell érni az adott országban meghatározott nyugdíjkorhatárt, és természetesen más országokból is csak akkor kap valaki ellátást, ha az ottani nyugdíjkorhatárt is elérte. Fontos tudni, hogy a nyugdíjkorhatár nem egységes az unióban.

Egy példán érzékeltetve: 'A' országban 62 év a nyugdíjkorhatár, 'B' országban meg 65, a 62 év betöltésekor a mindkét országban dolgozott, és mindkét országban a minimális szolgálati idővel rendelkező illető csak az A országban történt munkavállalása után, abból az országból kap nyugdíjat. Ez nem zárja ki, hogy a B ország nyugdíjbiztosítójához menjen be és ott igényelje a nyugdíjat – a B ország nyugdíjbiztosítója megkeresi majd az A országét. Amikor aztán az illető 65 éves lesz, már a B országból is kapni fogja a jussát.

Londonban dolgozó magyarok

Stiller Ákos

A többet kapja a nyugdíjas

Ha valaki egynél több uniós országban dolgozott, akkor az egyes országok nyugdíjhatóságai először saját szabályaik és az ott befizetett járulékai alapján számítják ki a nyugdíját, ez az úgynevezett független ellátás. Mivel az ellátásra való jogosultsághoz több országban minimális ledolgozott idő is szükséges, ezért ha valaki egy évnél kevesebb ideig dolgozott egy államban, akkor rá külön szabály vonatkozhat. (De vannak országok, ahol, mint például Angliában, nincs előírva a nyugdíjhoz minimális szolgálati idő. Ott a nyugdíj csak a keresettől és a nyugdíjkorhatár betöltésétől függ.) Ugyanakkor ez az idő akkor sem veszik el, ha valaki az adott államban ezáltal nem válik nyugellátásra jogosulttá, ilyenkor ezen rövid időszakokat ott veszik figyelembe, ahol hosszabb ideig dolgozott.

Tehát például ha egy magyar három évet húzott le Németországban, akkor ott ezért nem kapna nyugdíjat (mert öt év a minimális szolgálati idő, amivel nyugdíjat lehet igényelni), de ezt a három évet a magyar nyugdíjbiztosító hozzászámítja a Magyarországon összeszedett szolgálati időhöz, és itt kaphat nyugdíjat.

A különböző országokban összeadják az ott töltött járulékfizetési időszakokat, és kiszámítják, milyen összegű nyugdíj járna, ha ezeket a járulékokat az adott ország saját rendszerébe fizette volna be. Ezt az összeget ezután úgy igazítják ki, hogy tükrözze azt a tényleges időt, amelyet a munkavállaló biztosítottként az adott országban töltött, majd a két eredményt összehasonlítják, és a jogosult kettő közül a magasabbat kapja majd.

Ez így persze elég bonyolultan hangzik, de íme egy példa. Valaki ledolgozott összesen 40 évet, de 20-20 évet két különböző országban. Az egyikből 1100, a másikból pedig 800 eurót (340 ezer, illetve 250 ezer forintnyi) nyugdíjat, vagyis összesen 1900 eurót kapna havonta. Ezt követően kiszámítják úgy is, hogy figyelembe veszik, ha a 40 évet csak az egyik helyen töltötte volna, vagy csak a másik országban töltötte volna. Így kijöhet az, hogy – a magasabb szolgálati időt magasabb nyugdíjjal díjazó – egyik országból 1200, a – szolgálati idő hosszától függetlenül nyugdíjat megállapító – másikból pedig 800 eurót kapna. Ezt a kettőt összeadják, vagyis összesen 2000 euró nyugdíj jönne ki így. Így a volt dolgozó a számára kedvezőbb összeget, a havi több mint 600 ezer forintnyi apanázst kapja majd.

Nyugdíjasok menni Florida

A filmek és a városi legendák szerint az amerikai nyugdíjasok Floridában élnek. Tény és való, hogy nem csak a szubtrópusi időjárás, hanem a szociális ellátások és kedvező adó törvények is vonzzák az időseket a „napfény” államában. Floridában ugyanis nincs személyi jövedelemadó és az áfa is csak 6 százalék.

Az USA-ban 67 év az általános nyugdíjkorhatár és jelenleg 63 millió nyugdíjas él az országban, ebből 42 millió 65 évnél idősebb. A korkedvezményes nyugdíjba vonulás általában 62 éves kortól lehetséges, de ebben az esetben nem jár a nyugdíj teljes összege, a 100 százalékos nyugdíjra csak a 67 év betöltése után jogosultak az idősek. A statisztikák szerint a 65 év felettiek 20 százaléka dolgozik.

Maga a nyugdíjrendszer kétpilléres: állami és magán, de a nagyobb hangsúly a magángondoskodáson van. Az állami nyugdíjra minden állampolgár jogosult, aki legalább 10 évig dolgozott. Nyugdíjminimum nincs, az összeg mértékét a korábbi keresetek alapján befizetett járulék és ledolgozott évek száma határozza meg. A befizetett állami járulékok felett a központi nyugdíjalap rendelkezik, amely kizárólag állampapírokba fektetheti a pénzt. Az állami nyugdíjban részesülők 65 év felett állami egészségügyi biztosításra is jogosultak.

A nyugdíj nagy része a magánrendszerből származik, ami pedig három részből áll. Az egyik a magánbiztosítók, amelyeken keresztül elsősorban a munkavállalók gondoskodhatnak a jövőjükről, ezt az állam elsősorban jelentős adókedvezménnyel ösztönzi. A második láb a vállalati nyugdíj, ezt azonban nem minden cég fizet, főleg a nagyvállalatokra jellemző, hogy saját maguk is gondoskodnak a nyugállományba vonuló alkalmazottakról. Miközben az állami nyugdíj számításánál a 35 legjobban fizetett évet veszik figyelembe, a vállalati nyugdíj mértéke a cégnél töltött időtől és az utolsó három év átlagkeresetétől függ. Harmadik pillérként kiegészítő biztosítást kötnek 1983 óta a közalkalmazottakra is, szintén magánbiztosítókon keresztül.