Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Harry herceg a királyi családból, Schobert Norbert a szülőszobákból írta ki magát. Beindult a gálázás és az influenzaszezon, miközben a világ egyszerre próbált küzdeni egy új vírussal és a régi előítéletekből táplálkozó pánikkal. Ez volt a január az Élet+Stílus és a Kult rovatban.
A kivonulások, a bevonulások és a beszólogatások hónapja volt a január. Az év elején napokon át húzódó feszültséget generált a brit királyi család talán legkedveltebb párosának, Harry hercegnek és Meghan Markle-nek a döntése, hogy köszönik szépen az eddigi figyelmet, de mostantól - a saját mentális egészségük érdekében - inkább hátat fordítanának a királyi kötelezettségeiknek, és az ezzel járó cirkusznak, meg persze a közpénznek, amely a családi helyzetük mellett kötelezte őket erre. Mindezt abban a reményben, hogy egy kis nyugalomra lelnek – amiért egészen Kanadáig mentek. A fotósok természetesen ott is megtalálták őket.
A döntésük élénk vitát indított meg a privilégiumokról, a rejtett és kevésbé rejtett rasszizmusról, és a mentális egészség prioritásáról – az anyja halálát a világ nyilvánossága előtt feldolgozni próbáló, és ennek a lelki csomagját azóta is cipelő Harry hercegnek ez csak még fontosabb, mióta férj és apa lett.
A brit királyi család pedig ismét bebizonyította: képes kellően izgalmas sztorikkal előállni ahhoz, hogy ne lankadjon az érdeklődés a monarchia iránt.
Az érdeklődést csúcsra járatta januárban a magyar emberek lefogyasztását élete missziójának tekintő fitneszguru, Schobert Norbert is, aki néhány Facebook-videóval úgy tematizálta a közbeszédet, ahogy a legelvetemültebb politikusok se tudnák. Ráadásul a témát sikerült újabb és újabb megnyilvánulásokkal tovább görgetni, így stílusosan januárban, az újévi fogadalmak hónapjában tényleg rengeteg alkalmunk volt kibeszélni, mit is jelent az egészséges életmód.
De persze beszélnünk kellett arról is, miként tükröződött a mondataiban a társadalom, amelyben élünk. Schobert Norbert ugyanis arról értekezett, hogy a szülés után a lánykori súlyukat visszanyerni képtelen nők miatt mennek tönkre a házasságok. Mi pedig nem tudtuk nem észrevenni, hogy Schobert Norbert megnyilvánulása nem feltétlenül a fogyásról szól, hanem azokról az elvárásokról és felhatalmazásokról, amelyeket egy patriarchális társadalom megfogalmaz, illetve előír a benne élőknek.
Mindenesetre a mondatai, majd az ezekre érkező felháborodás a világhírig repítette a fél ország Norbiját, miután a Mirror is cikkezett róla, és még az is lehet, hogy előbb-utóbb megkérdezik majd, mit gondol Meghan Markle szülés utáni formájáról – igazán szépen körbe érnének a történetek. Mi viszont inkább egy olyan embert kérdeztünk a témáról, akinek nemcsak véleménye van a szülésről, hanem tapasztalata is. A Gyerünk Anyukám! program alapítója, Kádár-Papp Nóra fontosnak tartotta kimondani:
egy gyerek után baromi nehéz feldolgozni, hogy nem lesz ugyanolyan a tested.
A fogyás/hízás témája mellett egy másik egészségi kérdés is uralta a januárt, miután a Vuhanban megjelent új koronavírus nemcsak járványt, hanem pánikot is okozott. A pánik pedig könnyen mozgósítja az előítéleteket, és ez menetrendszerűen be is következett: ahogy 2003-ban a SARS-járvány idején, úgy most is megjelent a kínaiak elleni diszkrimináció. Az is egyértelművé vált, hogy a közeledő járvány a magyarországi kínai közösség életére is hatással lesz. Sokan félve merészkednek az emberek közé, mert volt már olyan, akire rákiabáltak, hogy menjen haza Kínába. Mint ahogy az sem véletlen, hogy néhány bolt bejáratára kiírták:
vietnamiak vagyunk.
A pánik azonban nagyon gyorsan átcsap bűnbakkeresésbe, ami viszont az irracionális félelmet hergeli, ráadásul a járvány megfékezése szempontjából is kontraproduktív: egy vírus nem csak egy bizonyos embercsoportot fertőz.
Eddig viszont úgy tűnik, a világ határozottan jobban reagált az új koronavírus megjelenésére, mint a korábbi járványokra. Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, a denevérek koronavírusaival foglalkozó magyarországi kutatócsoport tagja viszont azt mondja, a járvány terjedésének a képletéből magunkat sem hagyhatjuk ki. Ezt is magának köszönheti az emberiség, hiszen olyan mértékű változást okoztunk a bolygón, ami nagyobb esélyt jelent arra, hogy a vírusok eddig felfedezetlen területeket, úgynevezett ökológiai nicheket töltsenek be. Ezzel pedig megadjuk a lehetőséget olyan mutációk és genomváltozások létrejöttének, mint a mostani koronavírus emberi populációban történő megjelenéséhez vezetett”. Vagyis mi tettük lehetővé a gazdaváltást.
Azt viszont fontos hozzátenni, hogy
a denevérek ettől még nem gonoszak.
Az influenzaszezon mellett beindult a díjszezon is, és rögtön kiderült, hogy idén nem lesz magyar jelölt az Oscaron. A hónapot és az évet a Golden Globe-bal nyitottuk, ahol a külföldi újságírók fejet hajtottak az egyébként 10 Oscar-díjra jelölt 1917 előtt. Amit egyrészt értettünk, másrészt nem. Sam Mendesnek sikerült ugyan magával húznia a nézőt egy kétórás monumentális, százmillió dollárból készült egysnittes produkcióval, de inkább látványfilmet csinált, amely sokkal inkább bravúrnak fogja fel önmagát, mint összetett művészi feladatnak. Az 1917 azonban még így is maga mögé szorította Az írt, a Jokert, a Házassági történetet és A két pápát.
Sam Mendes filmes tapasztalatai mellett legalábbis zsengének mondható Billie Eilish zenei karrierje, a 18 éves énekesnő mégis tarolt a Grammy-gálán. A sikerét próbáltuk megfejteni, és arra jutottunk, hogy fura popzenéje korosztályokat és ízléseket tud átívelni: egyszerre képes izgalmas lenni a tinik, a fiatal felnőttek, sőt, akár a szülők számára is, a popzenét kedvelők számára elég könnyű, a kényesebb ízlésűek számára elég izgalmas, van benne lüktetés, borulás, kísérletezés és tuti slágeradalék. És igazi sikerszéria számára az év (pedig még csak egy hónap telt el belőle), hiszen januárban derült ki az is, hogy ő – és testvére – írhatja a No Time to Die című új James Bond-film címadó dalát.
És ha már a főcímeknél tartunk, meg kell említenünk a hónap legerősebb intróját, amelyet Paolo Sorrentino álmodott meg Az új pápához. A túláradó teatralitással dolgozó rendező vatikáni sorozatának második évada valószínűleg az év egyik leginkább szexuálisan túlfűtött szériája lett. A nyitóképsorokon hálóingben vonagló apácák meg ki is váltották a kódolt felháborodást.
Az új évad humorosabb és szabadosabb, mint az előző, és ahol csak lehet, a rendező önfeledten éli ki mágikus realista hajlamait. És az sem véletlen, hogy ebben a közegben az új pápa végül eljut arra a felismerésre is, amit Sorrentino az első évadban még nem mert meglépni: talán el kéne törölni a papi nőtlenséget, és akkor kevesebb lenne az egyházon belül elkövetett bűn is. Talán maga Sorrentino sem gondolta, hogy ez lesz a sorozata leginkább valósághű vonala.
Ez történt még:
