Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A női mellek látványát teljesen megszoktuk a hirdetésekben vagy a magazinok címlapjain, de zavarba jövünk, ha eredendő rendeltetésüknek megfelelően használják, gyerek szoptatására.
Kirgizisztán egy többségében muszlim volt szovjet köztársaság, de bármennyire is konzervatív, a nyilvános szoptatást elfogadhatónak tartják az itt élők. Az elfogadás határait persze lehet feszegetni, és a kirgiz elnök legkisebb lánya nemrég pont ezt tette. Alija Sagieva több képet is közzétett, amint épp szoptatja a pár hónapos babáját, de olyan nagy volt a felháborodás, hogy aztán inkább levette a fotókat. A napokban viszont a BBC-nek adott egy interjút, hogy a képeken túl is elmondja a véleményét a témáról. A következtetése? Az egész vita azért alakult ki a képei körül, mert egy olyan kultúrában élünk, amely hiperszexualizálja a női testet. „Ez a test, amelyet kaptam, nem közönséges. Funkciója van, az, hogy kielégítse a gyerekem fiziológiai szükségleteit, és nem az, hogy szexualizálják” – mondta Sagieva, aki továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy a szoptatása képeit megossza a nagyvilággal. A nagyvilág jó része viszont úgy van ezzel, hogy csinálják csak a nők, de a nagy fal között, ha lehet.
A szoptatással szembeni társadalmi érzékenység a legkülönbözőbb helyeken éri utol a nőket – nyilván, hiszen a gyerekük a legkülönbözőbb helyeken éhezik meg. És mivel egyre többen osztják meg ezeket a tapasztalatokat a közösségi oldalakon, egyre több emberhez jutnak el a megszégyenítő történetek, és talán egyre többen gondolkodnak el azon, mennyire jogos, hogy a nőket meghurcolják azért, mert teszik a dolgukat, és életben tartják a gyereküket.
Két évvel ezelőtt egy amerikai nő, Kristen Hilderman tette közzé a történetét. A United Airlines egyik járatán szoptatta az öt hónapos babáját, amikor a légiutas-kísérő átadott neki egy takarót, hogy takarja be vele magát és a gyerekét. Pedig a legtöbb utas észre sem vette, hogy szoptat, egészen addig, amíg az utaskísérő fel nem hívta rá a figyelmüket a takaróval. Az anya aztán végig nagyon kínosan érezte magát, mintha csak valami rosszat tett volna azzal, hogy megszoptatta a gyerekét. Miután a története a Twitteren erős reakciókat váltott ki, a United végül elnézést kért tőle.
A megszégyenítésnél persze kegyetlenebb megtorlás is várhat egy nyilvánosan szoptató anyára. Szíriában az Iszlám Állam női brigádja csonkított meg, majd végzett ki egy anyát, amiért mások szeme láttára etette meg a gyerekét. Ráadásul burkában tette, de az Iszlám Állam szerint így is megsértette az erkölcsösség szabályait, bár ebben az esetben nem is igazán tudjuk értelmezni ezt a szókapcsolatot.
És természetesen a társadalmi álságosság kísérleti terepe, a Facebook sem maradt ki a szoptatás körüli szemforgatásból. Néhány évvel ezelőtt sok nő azt vette észre, hogy a szoptatós képeik eltűntek az oldalukról, még azok is, amelyeket csak a barátaik és a rokonaik láthattak. A Facebook a jól ismert mantrával védekezett: a szabályzatuk értelmében mellbimbókról (mármint női mellbimbókról) nem lehet fotót közzétenni. Az érintett anyák a saját térfelén próbálták meg legyőzni a Facebookot, csoportot hoztak létre, teleszórták szoptatós képekkel, és megosztották a tapasztalataikat. A Facebook azóta felülvizsgálta a szabályzatát, és engedélyezte a szoptató anyák képeit, hiszen „a szoptatás természetes és szép”.
Közben a hírességek is ráéreztek, hogy beszélniük kell a nyilvános szoptatásról, sőt adott esetben meg is kell mutatniuk. Az Instagramot Pinktől kezdve Miranda Kerren át Gisele Bündchenig megtöltötték a gyereket etető celeb anyák. Angelina Jolie szoptatós képe a W magazin címlapjára került, Mila Kunis pedig a Vanity Fairnek magyarázta el, hogy bárhol és bármikor képes volt megszoptatni a babáját. „Hogy miért csináltam nyilvános helyen? Mert meg kellett etetnem a gyerekemet. Éhes” – világította meg a művelet logikáját.
De akkor miért nem ilyen egyszerű ez a téma?
Miért felejtettük el azt, hogy a női mellek eredendően a gyerekek etetésére valók? Leginkább azért, mert már elsősorban a szexhez kapcsoljuk, és emiatt stigmatizáljuk az alapvető biológiai funkcióját is. A tápszerek megjelenésével ráadásul le is választhattuk a női mellekről a szoptatást, így egyre inkább csak és kizárólag szexuális kontextusban tudjuk értelmezni. Ebből adódik, hogy míg a női mellek látványát teljesen megszoktuk a hirdetésekben vagy a magazinok címlapjain, zavarba jövünk, ha a rendeltetésének megfelelően használják.
Ezért lehetett címlapsztori és nemzetközi érdeklődést is kiváltó hír az, hogy az egyik ausztrál szenátor, Larissa Waters bement a munkahelyére, az ausztrál parlamentbe, és miközben szavazott, tette, amit tennie kellett: megszoptatta a két hónapos kislányát.
Az anyák persze aknákkal teli terepen járnak, ha egyszerre próbálnak meg dolgozni és gyereket nevelni: két évvel korábban egy másik ausztrál parlamenti képviselőt, Kelly O’Dwyert azért figyelmeztették, mert a szoptatás miatt túl sok időt volt távol az ülésektől, így aztán felvetették neki, hogy esetleg lefejhetné a tejét, hogy ne maradjon le a vitákról és a szavazásokról. A felvetés nagy vihart váltott ki, így aztán az ausztrál parlament zöld utat adott a szoptatásnak, ami viszont nem jelenti azt, hogy az ülésteremben szoptató politikusokat ne érnék továbbra is támadások.
Waterst például megvádolták azzal, hogy csak feltűnősködni próbált, és az ilyen műsorok semmit sem használnak a polgároknak, akiket képvisel. Waters a Facebookon jelezte a fanyalgóknak, hogy tegyék túl magukat rajta.
Sokan még mindig az exhibicionizmus megnyilvánulását látják abban, ha egy nő eleget tesz az anyai feladatainak, és ott és akkor eteti meg a gyerekét, ahol és amikor annak szüksége van rá. Pedig ez az egész működhet egészen magától értetődően. Nézzék csak meg azt a természetességet, ahogy az izlandi Unnur Bra Konraosdottir felmegy a pulpitusra, hogy a gyerekével a mellén válaszoljon a neki címzett kérdésekre.
„A gyerekem éhes volt, és mivel nem kellett felszólalnom, elkezdtem megetetni. De közben egy képviselő feltett egy kérdést az egyik törvényjavaslatomról, így válaszolnom kellett. Választhattam, hogy leveszem őt a mellemről, és átadom a síró gyereket egy másik képviselőnek, vagy magammal viszem, és úgy gondoltam, hogy ez az utóbbi lesz a kevésbé zavaró.”
Egy anyát rengeteg minden elbizonytalaníthat a szoptatás terén, és mivel a szakma, a tudomány és a józan ész is mind azt mondja, hogy a szoptatás fontos a gyereknek és a nőnek is, elég nagy kiszúrás velük, hogy ezt ennyire megnehezíti a társadalom. Hónapokig vagy akár évekig csak úgy lehet szoptatni, hogy ha egyébként minden mást is lehet csinálni, ami az élethez kell: emberek között lenni közterületen, munkahelyen, játszótéren.
Néhány éve Magyarországon is látványosan megmozdultak a nők a nyilvános szoptatás jogáért, miután az egyik gyorsétteremből egy biztonsági őr elküldött egy szoptató nőt. Több mint százan mentek vissza, hogy megmutassák, joguk van bárhol szoptatni.
A nyilvános szoptatáshoz ki kell lépni a komfortzónából, ha valaki ebben az érzékeny helyzetben még meg is szégyeníti az anyát, akkor nagyon valószínű, hogy ő a kudarcos szoptatási kísérletektől inkább visszavonul. Márpedig a szoptatás sikeréhez az kell, hogy egy nő bárhol és bármikor nyugodtan megszoptathassa a gyerekét. Ha mindenki úgy reagálna egy szoptató nő látványára, mint arra, ahogy egy gyerekét ölelő nőére, mindenkinek sokkal könnyebb lenne a dolga.
