Autómenedzser

Repcétől sárgállott az ország tavasszal – a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének adatai szerint 266 ezer hektáron vetettek tavaly (és aratnak az idén) az eddig étkezési és takarmányozási célra hasznosított növényből. A Kopint-Tárki adatai szerint a biodízelgyártás nemzetközi felfutása miatt a repce tavaly igazi sikernövénnyé vált: a termés és az ár is alaposan megemelkedett. A statisztikák szerint a repce-termésterület 60 százalékkal volt nagyobb az egy évvel korábbinál. Csakhogy a termés még nem idehaza hasznosul: a repcemag és a kinyert repceolaj jelentős részét osztrák, svájci és német biodízel üzemek veszik meg, mivel a magyarországi gyártás még nem képes felvenni a hazai termés egészét. 

A több mint egy tucat most épülő, illetve a közeljövőben beüzemelendő bioüzemanyag-gyár közül Bánhalmán épült meg az első biodízel-üzem – még Torgyán József agrárminiszterkedése idején, szerénynek mondható 207 millióból. 2003-ban a próbaüzem után a gyár bezárt – idén viszont újra kinyitott. Torgyán idején ugyanis nem sikerült még nagy vonalakban sem tisztázni, miféle adópolitikai változtatásokra és támogatási rendszerre volna szükség a bioüzemanyag-programhoz. Ma már biztosabbat lehet tudni, az agrártárca például a biodízel-alapanyag termesztéséhez hektáronként akár 8-9 ezer forintos, külön területalapú támogatást is adhat. 

Nem véletlenül indítja a hírek szerint termelését októberben a tavaly alakult Zöldolaj BB Zrt. visontai biodízelüzeme. A tervek szerint az itt feldolgozott 120 ezer tonna olajos magból 39 ezer tonna repceolajat állítanak majd elő – Hartmann Péter, a Zöldolaj BB Zrt. elnöke szerint a hazai igény 30-35 százalékát. A biodízel-finomító hazai és szlovák forrásból szerzi majd be az alapanyagot és a Mol-csoport legnagyobb repceolaj-beszállítója lesz. (Félreértés ne essék, a bio- előtag nem arra vonatkozik, hogy vegyszerek nélkül állítanák elő a repcét, vagy a benzinkiváltó etanol előállításához szükséges gabonaféléket, csupán azt, hogy nem holmi kőolajszármazékról, hanem megújuló energiaforrásról, biomasszáról van szó, amely elégetésekor csak annyi szén-dioxiddal terheli a légkört, amennyit növényi élete során megkötött.)

Az EU megújuló energiákra vonatkozó stratégiájának központi eleme a bioüzemanyagok minél nagyobb arányú bekeverése a hagyományos üzemanyagokba. Egy uniós jogszabály értelmében 2010-ben Európa valamennyi benzinkútjánál csak olyan dízel-üzemanyagot tankolhatunk, amely legalább 5,75 százalékos arányban tartalmaz növényi komponenseket. Magyarország vállalta, hogy 2008-ra eléri a 4,75 százalékos bekeverési arányt. Az ennél kisebb arányú növényi üzemanyagra 10 százalékkal magasabb jövedéki adó vonatkozik majd.

A világ vezető biodízel-nagyhatalma Németország, ahol tavaly csaknem 3,5 millió tonna biodízelt állítottak elő. A repcetermesztésre való átállás a magyar mezőgazdaság szereplőinek is hosszú távú, biztos megélhetést jelenthet. Nem igényel különösebb beruházást, hiszen a vetés és betakarítás a repce esetében sem különbözik sokban más gabonákétól.  Némi gond azért akad, mert a rikító sárga virágú növény a hűvös, csapadékos területeket kedveli – ebből mifelénk mostanában egyre kevesebb akad. A hektáronkénti 2,8-3,8 tonnás átlagtermés így aligha érhető el.

A napraforgóolaj pedig egyelőre nem szerepel az EU-s szabványokban. Szabó István, a Dow CropScience szakértője szerint a repce vetésterülete a magyar adottságok miatt legfeljebb 300-400 ezer hektárra növelhető. Egy hektár terméséből hozzávetőlegesen 1-1,5 tonna biodízel állítható elő. Így szerinte még akkor is csak a hazai gázolajszükséglet negyedét lehetne repcedízellel kiváltani, ha az összes hazai szántón repce teremne. Két különböző típusú bioüzemanyag közül a biodízelt olajnövényekből, főleg repcéből vagy napraforgóból állítják elő, míg a bioetanolt, azaz a köznapi értelemben vett alkoholt bármilyen gabonából vagy cukortartalmú növényből ki lehet nyerni. Magyarország földrajzi, éghajlati adottságai révén az utóbbira a kukorica volna a legalkalmasabb.

Bioetanollal működő Ford Focus Genfben

Kukoricából jelenleg négymillió tonna van az intervenciós raktárakban – áll a földművelésügyi minisztérium közleményében. Az etanol-előállítók tehát annyiban kedvezőbb helyzetben vannak, hogy bőven rendelkezésre áll a mezőgazdaságban felesleges alapanyag. Nagybefektetői csoportok annyi bioetanol-üzemet létesítenének, mint amennyi ma az unióban összesen van. A gazdasági tárca szerint azonban a tervezett kapacitásnak csupán a fele, legfeljebb nyolcszázezer tonna etilalkohol feldolgozása lehet ésszerű a hazai viszonyok között. 

A bioüzemanyagokat ugyanis világszerte a kőolaj alapú naftákhoz használják. Ugyanakkor Németországban a benzinkutaknál már lehet tiszta, a gázolajnál olcsóbb biodízelt tankolni, Spanyolországban pedig a használt sütőolajból is állítanak elő üzemanyagot. Az etanol viszont már nem használható, ezért a „legzöldebb”, úgynevezett E-85-ös keverék is tartalmaz 15 százaléknyi hagyományos benzint. Persze nem Magyarországon, ahol évek óta ígérik ugyan, de E-85-öst még nem lehet tankolni. Pedig a jelenleg hatályos jogszabály szerint az üzemanyag a növényi komponens bekeverési arányában jövedékiadó-mentes. 

Jövőre a benzin bioetanol- és a gázolaj biodízel-tartalmának legalább 4,4 százalékot kell elérnie, különben a fizetendő jövedéki adó literenként 8,5 forinttal magasabb lesz. Az unió szeretné, hogy 2010-re ennél is több növényi naftát használjanak fel: a benzin, gázolaj energiatartalmára vetítve 5,75 százalékának megfelelő mennyiséget ír elő kötelező bekeverésre. Mivel az etilalkohol a benzinnél kisebb energiatartalmú, legalább 9 százalékos bekeverés lesz szükséges. Ehhez azonban az üzemanyagok uniós szabványát kell úgy módosítani, hogy megengedje az akár 10 százalékos biotartalmat. A gázolaj esetében a fűtőértékben nincs akkora különbség a bio- és a fosszilis dízel között, mint a benzin és a bioetanol esetében. Az adókedvezmény révén olcsóbb bio elterjedését az is segítheti, hogy a jövedéki adóról szóló jogszabályok szerint a közúti forgalomban nem használt munkagépekbe tiszta biodízelt is lehet tankolni. Így a vízépítő, útépítő vagy a bányaművelésben használatos gépek biodízel-fogyasztása után a jövedéki adóból literenként 79 forintot visszaigényelhet az üzemeltető. 

Ellenérvek is akadnak bőven. A Nemzetközi Gabonatanács (IGC) vezérigazgatója, Etsuo Kitahara például azt állítja, hogy a bioüzemanyagok növekvő felhasználása drasztikusan megemelheti az élelmiszerek árát. A Foreign Affairs című amerikai külpolitikai folyóiratban azt fejtegették, hogy a kukoricából előállított üzemanyag, az etanol termelésének amerikai felfutása súlyos következményekkel járhat, növelheti a szegények számát és csökkentheti az élelmiszer-ellátás biztonságát. A kukorica árának emelkedése 2,7 milliárd ember élelmezését veszélyeztetheti a Földön: azokét, akiknek napi két dollárnál kisebb a jövedelmük. Ahhoz, hogy egy terepjáró 95 literes tartályát etanollal tölthessék meg, 204 kiló kukoricára van szükség: ennek a mennyiségnek a kalóriatartalma egy ember egész évi táplálására elegendő.

Ha a bioüzemanyag iránti igény a jelenlegi ütemben nő, a kukorica ára 2010-ig 20, 2020-ig pedig 41 százalékkal emelkedhet. Ahogy a termelők felhagynak más kultúrákkal a kukorica javára, nőhet a búza és a rizs ára is. A szerzők számítása szerint az alapvető élelmezési cikkek árának minden 1 százalékos emelkedése 16 millióval növeli az éhezők tömegét.

Az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) adatai szerint sem feltétlenül a bioüzemanyag-termelés jelenti a magyar mezőgazdaság jövőjét, hanem az élelmiszer-előállítás. Nem érdemes hosszú távra berendezkedni a bioüzemanyag-gyártásban, mert ha az egész világon elterjedtebb lesz ez az energiaforrás, akkor a nagyobb területű országok vehetik át a vezető szerepet. Idén például 45 milliárd liter etanol a világtermelés, ebből 38 milliárd az USA-ban készül, az öreg kontinensen viszont csak 1,6 milliárd liter. A növényi dízel termelésével épp ellenkező a helyzet: Európa itt vezet 4,5 milliárd tonnával, míg az USA-ban csak 700 millió tonna készül. Ráadásul az újvilági cukornádból fajlagosan egy liter benzinnel egyenértékű üzemanyagot 19 dollárcentért lehet előállítani, míg gabonából 45-60 cent az átlagos költség. Vagyis – így az AKI – a bioüzemanyag alapanyagát előállítóknak hét-nyolc évig jelenthet perspektívát és hektáronként 60-80 ezer forintos nettó jövedelmet az új iparágban való részvétel.