A fővárosi elektronikus jegyrendszer bevezetése annyit csúszik, hogy talán már nem is lesz. A legújabb elképzelések szerint külön közlekedési kártya helyett a tavalytól igényelhető elektronikus személyi igazolvánnyal utazhatnának a budapesti közösségi közlekedés járműveit használók – tudta meg a HVG. Az úgynevezett e-személyi a használó azonosítását szolgálná, az utazás díját pedig a kártya mögé rendelt virtuális számláról emelnék le. A megoldás jelentősen leegyszerűsítené a közlekedők életét, és a fővárosnak is jól jönne, hisz megspórolhatná a kártyakibocsátás költségét.

Az orwelli örökös megfigyeléstől tartó állampolgárok gyomra könnyen összerándulhat azonban a tervek hallatán. A kártyafunkció bővítésével ugyanis nemcsak a használó személyes adatairól, adóazonosítója révén a vagyoni helyzetéről, a taj-száma alapján pedig a betegségeiről kaphat képet a mindenkori hatalom: immár arról is könnyen térképet rajzolhat, hogy ki merre jár. A vita már az e-személyi bevezetése előtt fellángolt.

Az egységes, személyi számon nyugvó állami adatbázisok szétválasztása a rendszerváltás egyik vívmánya volt. Bár az adószámot és a taj-számot is tartalmazó azonosító kártya bevezetésére a Medgyessy-kormány is tett kísérletet, de a terv még a kormányon belül elbukott. Az Orbán-kormány azonban végigvitte. A 2015-ös javaslat nem mellékesen arról is szólt, hogy egy adott személyt érintő, különböző (idegenrendészeti, lakcímnyilvántartó, adóhivatali, társadalombiztosítási, közlekedésrendészeti, rendőrségi) nyilvántartásokban szereplő adatokat „az azonosítóhoz tartozó titkosított kapcsolati kódon keresztül” a korábbinál egyszerűbben összekapcsolhatóvá kell tenni (HVG, 2015. április 11.). Ezt segítheti az is, hogy az e-személyi a tervek szerint hosszabb távon a lakcímkártyát is helyettesítené.

Amire Németországban egy évtizedes tesztelés és négy év felkészülés után vállalkoztak, azt az Orbán-kormány rekordgyorsasággal megoldotta: az e-személyiből alig hét hónap alatt valóság lett. Az első, már chippel is ellátott plasztikigazolványokat tavaly januárban adták ki. Azóta 1,4 millióan igényelték az újfajta kártyát, de csak minden második kérelmező (53 százalék) járult hozzá, hogy egyidejűleg az ujjlenyomatát is rögzítsék. Ennek oka lehet, hogy az effajta azonosításnak ma még kevés helyen lehet hasznát venni – legfeljebb a reptéri határátlépéseknél, a zsilipkapus beléptető esetén –, a 14 év alattiaktól pedig eleve nem vehetnek nyomatot, és persze motiválhatja a bizalmatlanság is.

Bár az egységes kártya a régi okmányon szereplő adatok mellett az elektronikus aláírást is tárolja, ennek a használatához otthonra is kellene egy 15–20 ezer forintért beszerezhető leolvasó. Ráadásul az e-aláírás csak korlátozottan használható: például végrendelet, házasságkötés, ingatlanszerződések esetén nem. Nem véletlen, hogy a tavaly kiosztott e-személyiknek kevesebb mint a hét százaléka tartalmazott e-aláírást.

A gyors bevezetés hamar visszaütött: az okmányirodákat, a kormányablakokat és az orvosi rendelőket kezdetben nem szerelték fel leolvasóval, így a kártyán szereplő adatokhoz még ott sem férhettek hozzá. A BM tájékoztatása szerint javul a helyzet: mára minden okmányirodának és ügyfélszolgálatnak jutott leolvasó, az adóhivatal eddig 450-et kapott, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár pedig 300-at adott át jogutódjának, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek (NEAK). A taj-kártyát még jó ideig nem érdemes azonban kidobni, mivel ahhoz, hogy az orvosnál is e-személyivel igazolhassa magát a beteg, 90 ezer leolvasót kell még beszerezni.

Az adatvédelmi aggályokra az a hivatalos válasz, hogy a kártyán szereplő összes adathoz egyben senki nem férhet hozzá. A NAV például csak az adóazonosítót, az orvos csak a taj-számot látja, és a kártyatulajdonosnak ehhez is meg kell adnia a hatjegyű pin-kódját. Az igazolvány elkészítése után a BM – legalábbis a hivatalos verzió szerint – nem őrzi meg az azonosítókat. Az viszont kétségtelen, hogy bármilyen elektronikus rendszert fel lehet törni. Másrészt a kormányzat is adhat törvényi felhatalmazást a három azonosító együttes eléréséhez, bár ez ellentétes az Alkotmánybíróság korábbi határozatával. Technikai értelemben tehát minden együtt van ahhoz, hogy valakinek a személyiségét el lehessen lopni – például elvesztett vagy illetéktelenül megszerzett kártya és pin-kód alapján.

Arról, hogy az e-személyiket virtuális számla hordozására tegyék alkalmassá, a napokban kezdődtek meg a tárgyalások a BM és Budapesti Közlekedési Központ (BKK) között. A gyakorlati megvalósításhoz módosítani kell majd többek között a beléptetőkapuk, illetve a mobil jegyolvasók ellenőrzési rendszerét is. Ehhez viszont újra kell tárgyalni a Scheidt & Bachmann vállalattal kötött szállítói-üzemeltetői szerződést. A főváros egyébként ettől függetlenül is hónapok óta tárgyal a német céggel, mivel a több mint 28 milliárd forintért vásárolt rendszer az eredeti formájában használhatatlan.

Probléma az is, hogy a BKK nem rendelte meg a szoftverek integrációját, a különböző szerkezeti elemek összekapcsolására, csatlakoztatására szolgáló úgynevezett interfészeket. Ráadásul mindezt még le kell nyomni a beruházáshoz 54,5 millió eurós hitelt nyújtó Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank torkán is. A kölcsön visszafizetésének elsődleges fedezete a menetdíjbevételek – évi ötmilliárd forintos – remélt bevételnövekedése lenne. Nagy kérdés azonban, hogy a HÉV-től is megfosztott BKV képes-e ezt teljesíteni. A Fővárosi Önkormányzat az eredetileg erre szánt 5,3 milliárd forint helyett 12 milliárdot tett bele a programba, mivel semmi sem lett a kormány által ígért uniós forrásból.

A HVG korábban úgy tudta, a kapuk szerelésének még tavasszal nekilátnak, legújabban júliusról beszélt a BKK vezérigazgatója. De nem ez az első határidő, amit nem tudnak tartani. A próbaüzemet tavaly tavasszal meg kellett volna kezdeni, ősztől pedig már a bérletesek is elektronikus közlekedési kártyával utazhattak volna. A BKK tavaly ősszel megrendelte ugyan a közel 30 ezer dolgozói kártyát, de a Nemzeti Mobilfizetési (NM) Zrt.-től még mindig nem kapta meg. Másra pedig nem bízhatja a munkát, mivel a jogszabályok kizárólag ezt a céget jelölik ki a feladatra. Az NM egyébként már 2015 augusztusában meghirdette a nemzeti elektronikus jegyrendszerplatform kiépítését célzó tendert, de azóta sem sikerült lezárni.

A konc mindenesetre nagy: a piaci értékét 20 milliárd forintra becsülik. Az üzlet nagyságát jól mutatja, hogy az NM Zrt. 2017-ben országosan 400 millió fizetési és utazási tranzakcióval számol. A tenderkiírást időközben módosították, a piaci vélekedések szerint azért, hogy a kiíró számára „kedves” pályázó felé lejtsen a pálya. De úgy tűnik, még mindig nem eléggé.