A vírusok paraziták, önmagukban nem mutatnak életjelenségeket: nincs anyagcseréjük, önálló mozgásra is képtelenek, és élő anyagként csak gazdaszervezetben, annak folyamatait felhasználva viselkednek. Szaporodásukhoz a megfelelő sejtbe kell bejutniuk, hogy annak működését módosítva több százezer példányban lemásolhassák magukat.

Az élősködő darazsak viszont ügyesen felhasználják saját hasznukra a szervezetükbe beépült vírusokat. A rovarok a vírusgének felhasználásával olyan vírusszerű részecskéket "gyártanak", amelyek toxintermelő géneket tartalmaznak. Ezt a darazsak a hernyókba "fecskendezik be", amikor bejuttatják beléjük a petéiket.

A fertőzött hernyók a továbbiakban a darázspeték inkubátoraként működnek, miközben szervezetük a befecskendezett gének által vezérelt mérget termel. Utóbbi
nemcsak a "béranya" immunrendszerét blokkolja, meggátolva ezáltal a peték "kilökődését", hanem megbénítja a hernyót, s megakadályozza annak bebábozódását.

A Tours-i Egyetem kutatói Elisabeth Herniouval az élen megkísérelték megállapítani, hogy a vírusok mikor fertőzték meg először a rovarokat. Ehhez a darazsakban élősködő, "röghöz kötött" vírusokat összehasonlították olyan "szabadon élő" rokonkórokozókkal, amelyek nem építik be génjeiket a gazdaszervezet genomjába. A két vírusféleség genomjának 10-15 százaléka egyezett.

A továbbiakban a különböző darázscsaládokban élősködő különféle vírustörzseket hasonlították össze, és arra a következtetésre jutottak, hogy a rovarokba beépült kórokozók legkevesebb százmillió évvel ezelőtt váltak el "szabadon élő" unokatestvéreiktől.

Ennek alapján a kutatók kiszámították a két vírusféleség közös ősének a korát. Adataik szerint a "szabadon élő" vírusok 222 millió évvel ezelőtt jelentek meg, míg a "röghöz kötöttek" 190 millió évvel ezelőtt. Összevetve a "szabadon élő" vírusokat egy másik "rokonnal", a Baculoviridae víruscsaláddal, a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a két csoport 310 millió évvel ezelőtt vált el egymástól.

Az őskori vírusok genomja hasonlatos volt a modern vírusokéhoz.

"A kutatásaink során vizsgált génekkel már a 300 millió évvel ezelőtti ősök is rendelkeztek. Ezek a vírusok jelen voltak a dinoszauruszok korában és túlélték a tömegkihalási eseményt, amely végzett az őshüllőkkel. Jelen vannak napjainkban is, és minden életformában megtalálhatók, hiszen még olyan vírusok is vannak, amelyek vírusokat fertőznek meg" – hangsúlyozta Elisabeth Herniou.