Ms. Alkohol - Addikció, nemre való tekintettel
A szenvedélybeteg nők és férfiak specifikus megközelítése még gyermekcipőben jár. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy igen nagy különbségek vannak a nők és férfiak mint függők között.
A nemek közötti különbségek vizsgálata az orvostudomány elhanyagolt területe. Különösen igaz ez a megállapítás a függőségek esetén. Ez alól egyedül a gyakoriság szempontja a kivétel: tudjuk, hogy a kémiai függőségek gyakorisága a férfiaknál sokszorosa a nőkének. Persze önmagában ez a megállapítás is magyarázatra szorul. Miért több a dohányos, az alkoholista vagy a kokainista férfi? Ennek viszonylag egyszerű történeti-kulturális okai vannak: a férfiak – szociális (domináns) helyzetüknél fogva – megtehették, hogy átadják magukat a legkülönfélébb élvezeteknek, az ő szenvedélyeikkel szemben mindig is jóval elfogadóbb volt a társadalom. De nem csak erről van szó. Másik magyarázatot kínál a lelki rugalmasság, a reziliencia fogalma. A „rugalmas” gyermek – Michael Rutter amerikai pszichológus 1987- es elmélete szerint – abban különbözik nem rugalmas társaitól, hogy nehéz körülményei ellenére sem lesz később szenvedélybeteg. Vagyis ellenáll a negatív, kórnemző tényezők hatásainak. A rugalmas gyermekek nagy része lány, ők ugyanis teherbíróbbak, jobban védekeznek a sors szeszélyeivel, szüleik mérgező hatásaival szemben. Ám ha a nő mégis szenvedélybeteggé válik, szervezete és személyisége hamarabb összeroppan a szerek súlya alatt, nála hamarabb alakulnak ki testi szövődmények, és ha nem hagyja abba a szerhasználatot, hamarabb hal meg, mint a férfiak.