A Pink Floyd-világon túl is kalandozik David Gilmour új nagylemeze
Hosszú várakozás, megannyi gyötrelmes, szerencsével és türelemmel eltelt év után jelent meg a Pink Floyd gitárosának, David Gilmournak új szólóalbuma, amelyen felesége, egyik lánya és fia is közreműködött.
A múlttal találkozni az élet sürgető periódusában sosem könnyű. Még nehezebb, ha valaki meghatározta egy zenekar hangképét, összetéveszthetetlenül szólaltatta meg a hangszerét. Csoda, hogy a végsőkig kitart mellette? Miért ne tenné, hiszen az ő tulajdona. David Gilmour a progresszív rock kereskedelmileg is sikeres emblematikus gitárosa. A Pink Floydba akkor került, amikor Syd Barrett kiszédült onnan, és a Final Cut album munkálatainak negligálását leszámítva soha nem távozott a zenekarból.
A rockból kitörölhetetlen alkotása az először 1979-ben a The Wall albumon elhangzott és azóta is a mindenkori Pink Floyd-koncertek egyik csúcspontjaként hallható Comfortably Numb igéző szóló. Egyéb mestermunkák fölött ez a magnum opusa, remekül szól ókori amfiteátrumokban és a gitárboltokban a hangszerüket próbálgató játékosok kezében. Rengetegen próbálták utánozni, néha megközelítették, de senkinek sem sikerült azt az érzelmi hatást elérnie, amelynek titkáról megannyi szakmai és transzcendentális megfejtési kísérlet született.
A legtöbb gitáros gyorsan és attraktívan játszik: a Comfortably Numb minden idők legjobb lassú szólója, és annyira tartós, hogy az alaptéma és annak variálása valamennyi poszt-Pink Floyd- és Gilmour-szólólemezen megjelenik. A Luck and Strange Gilmour takarékosan termékeny egyéni megszólalásai között az 5. stúdióalbuma. A nagy Pink Floyd-könyvtár gazdag, és bármelyik oldalán csapják is fel, különös érzelmi hullámokat indít el.
Egy szóló-Comfortably Numb: