Szegedi Dezső, a legidősebb frissdiplomás: Félelmetes pénzek mennek el arra, hogyan gyűlölje egyik magyar a másikat

5 perc

2024.09.02. 17:30

2024.09.03. 10:06

A Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja, Jászai Mari-díjas színész kulturális antropológia szakon végzett a miskolci egyetemen, új kutatási témája az éttermi és kávéházi cigányzene megmentésére indult kezdeményezés. A rendszerváltás idején politizált, tagja volt az első roma nemzetiségi önkormányzatnak, hamar kiszállt, de a politika ma is érdekli. Nem csak Miskolcon játszott, a Romano Teatro társulat az ő vezetésével klasszikusokat is feldolgozott, a La Mancha lovagját Rom Quijote címmel vitték színre. HVG-portré.

HVG: 2020-ban, 67 évesen kitűnőre tette le az emelt szintű érettségit történelemből és társadalomismeretből. Már negyven évvel korábban is diplomára hajtott?

Szegedi Dezső: Emelt szintű érettségit azért kellett tennem, mert az egyetemi felvételihez nem volt elegendő pontszámom. Először a tudásvágy hajtott, ki akartam próbálni, mi maradt meg az érettségiből.

HVG: Furcsa madárnak tartották?

Sz. D.: Amikor először mentem végig a Miskolci Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának folyosóján laptoppal a kezemben, pár diák köszönt, hogy „Jó napot, tanár úr”. Adódtak humoros helyzetek, de a csoporttársaim soha nem tettek bántó megjegyzéseket a koromra.

HVG: Magyarország legidősebb nappali tagozatos egyetemi hallgatójaként szerzett országos ismertséget. Nem bánja, hogy nem színészként kapta ezt meg?

Sz. D.: Színészként is megfordultam országos lapokban, írtak rólam, Jászai Mari-díjat kaptam, Érdemes Művész és Kossuth-díjra is felterjesztettek. Nincs okom panaszra. A színházam pedig a legmesszebbmenőkig mindenben segített, úgy intézték, hogy részt tudjak venni az egyetemi órákon és a vizsgákon. Hatalmas elismerés, hogy a társulat a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagjává választott.

Szegedi Dezső a szakdolgozatát védi
A Miskolci Egyetem Facebook-oldala

HVG: Zenész és munkás roma családból származik. Mi hajtotta, hogy kitűnjön a tanulatlan társai közül?

Sz. D.: Apámtól vettem át a mintát, aki nagyon szeretett olvasni. A testvéreimmel elcsentük a könyveket a polcról. Mindenevők voltunk, a ponyvaregényektől Nietzschéig faltuk a betűket. Idővel elkezdtem szelektálni, a szépirodalom irányába indultam el. Az Egri csillagok óta az irodalomnak azt a részét keresem, ami komoly értéket hordoz.

HVG: Hogyan kötött ki a kulturális antropológiánál? Fel akarta venni a versenyt a diplomás gyerekeivel?