Az én hetem: Karafiáth Orsolya nem akármilyen elszánt tekinteteket látott Magyar Péterre szegeződni
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Karafiáth Orsolyának most ebből a készletből kellett ihletet merítenie: vendégjog, Micimackóshow, menetmentes, blokkolópánik, őrület.
Micimackóshow – A kínai elnök nagyobb tiszteletet kapott a magyar kormánytól, mint bármely külföldi vezető az elmúlt években. Hszi arcvonásai miatt kapta a Micimackó becenevet, Kínában a szó minden variációját betiltották, a momentumosok azonban micimackós jelmezben tüntettek ellene.
Menetmentes – a Margit-szigetre hirdetett menetelés nélkülinek kinéző, majd mégis meneteléssel egybekötött Békemenetet a CÖF a választások előtti hétvégére, június 1-jére a Fidesz EP-kampányának üzenetével, miszerint Brüsszel a háborúra készül, a magyar dollárbaloldali politikusok pedig támogatják ebben.
Blokkolópánik – Magyar Péter kiposztolta, hogy a titkosszolgálatok blokkolják a mobilnetet utcafórumain. A hvg360 utánajárt, mi lehet igaz ebből: nagy valószínűséggel ez esetben félreértésről van szó.
Őrület – Tiltakozásokat váltott ki idehaza, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a holokauszttagadó Mahmúd Ahmadinezsád iráni exelnököt hívta meg előadónak. A külügyminisztérium szerint az egyetemeken oktatási és szólásszabadság van, abba a kormány nem szól bele.
Nemrég láttam egy izgalmas színdarabot, a címe Game changer volt. Beült a közönség, és néztük a Trafó hatalmas, fekete, üres színpadát, ahová díszletként csak három szék volt betéve. Ide érkezett a három előadó (Vadas Zsófia Tamara, Molnár Csaba és Vass Imre), leültek velünk szembe, és kifejtették, mennyire örülnek, hogy ennyien itt maradtunk az előadás után, és hogy akkor itt az alkalom, hogy megbeszéljük a látottakat. És elkezdődött valami. Pár bizonytalan hozzászólás után furcsa izé kezdetét: a hangosabbak véleményt mondtak, vitatkoztak.
Én gyomorgörcsöt éreztem, ritka idegességet, néztem magam elé. Miért nem mondták, hogy készülni kell? Lehet, hogy rossz terembe ültem be? Hogy kerülök ide? Eltelt bő negyedóra, mikor mögöttem egy félénk hang felszólalt: “Mégis, mit kellett volna látnunk?” Én pedig egészen kicsire összementem. Miért nem én szóltam közbe? Hogy tudtam ennyire elbizonytalanodni?