Közhelyes koncepció, lehengerlő remekművek – megnéztük a Tate Modern kiállítását

Aki a brit fővárosban jár, és érdekli a fotográfia és a festészet kapcsolata, annak érdemes felkeresnie a Tate Modernben a Capturing the Moment (A pillanat megragadása) című, április végéig meghossszabbított kiállítást. Bár a kritikusok hiányolták a kurátori koncepció mélységét – egyesek egyenesen komikusan leegyszerűsítőnek nevezték –, de azt elismerték, hogy a tárlaton a 20. és a 21. század leghíresebb alkotói szerepelnek, igazi főművekkel. Valóban: a kiállított művészek közt ott van például Francis Bacon, George Baselitz, Marlene Dumas, Jana Euler, Lucian Freud, Andreas Gursky, David Hockney, Pablo Picasso, Robert Rauschenberg, Gerhard Richter, Luc Tuymans, Thomas Struth vagy Andy Warhol. A tárlat minden hibájával együtt is páratlan élményt nyújt.

A kiállítás a tajvani Yageo Alapítvánnyal együttműködésben valósult meg, melyet Pierre Chen tajvani gyűjtő, vállalkozó és filantróp alapított 1999-ben. Ő vásárolta meg rekordáron David Hockney Egy művész portréja (Medence két alakkal) című 1972-ben készült képét a Christie’s árverésén 2018-ban. Ez a monumentális remekmű elkészülte óta többször gazdát cserélt, de soha nem keltett akkora feltűnést, mint 2018 telén, amikor a Christie's-nél 90 millió dollárért ütötték le, rekordot döntve az élő művészek művei között. Ekkor lett Hockney a legdrágább élő kortárs művész – azt azonban, hogy ki a vásárló, sokáig nem lehetett tudni.

Most ez a kép szerepel a tárlat szívében. Hockney forrásként számos pillanatképet készített a medencéről (St. Tropezben) és a lefelé néző szemlélőről (egykori szerelméről, Peter Schlesingerről, a Kensington Gardensben). A szétszórt képek kollázsával a festmény megörökíti a vízbe csapódó nap örömteli pillanatát, és egy lélegzetvételben, egy pillantásban a vágy, a veszteség, a megbánás összetettségét. Hockney több mint 200 órát töltött annak ábrázolásával, ami egyetlen döntő pillanatnak tűnik – egy soha el nem kattintott fénykép virtuóz festményutánzatának.