Fel, a Szent Anyára! – 70 éve nézett le ember először az Everestről
London a koronázási ünnepség lázában égett. Éppen a nagy nap reggelén érkezett meg a hír, hogy a brit expedíció célba ért: a királynő új-zélandi alattvalója, Edmund Hillary és a helybéli serpa, Tendzing Norgaj 1953. május 29-én feljutott a Föld legmagasabb pontjára, a Mount Everestre, tibeti nevén a Csomolungmára, a Szent Anyára. „Valójában tartottunk attól, hogy a világ figyelmét eltereljük a koronázásról. Úgy éreztük, igazán kényelmetlen lenne, ha a királynőnek versengenie kellene velünk azért, hogy őrá figyeljen a világ” - emlékezett Lord John Hunt, az expedíció vezetője. Az évfordulót beárnyékolja Suhajda Szilárd tragikus végű csúcsmászási kísérlete.
A 19. század közepéig a Kancsendzöngát vélték a világ legmagasabb hegyének. Ha nem végezték volna el azt a hatalmas mérési munkát, amellyel bő fél évszázad alatt sikerült pontosan felmérni az egész indiai szubkontinenst, akkor lehet, hogy még sokáig megmaradtak volna ebben a hitben, és akkor nem lett volna összeesés II. Erzsébet koronázásával, mivel a Kancsendzöngára csak két évvel később sikerült először felmászni. Mindenesetre ama hatalmas földmérő munka egyik legfőbb vezetőjéről, Sir George Everest a Brit Birodalom indiai főgeodétájáról nevezték el a hegyet, aminek a névadó ugyan nem örült, de ez nem számított.
A Mount Everest nagyjából háromszáz méterrel magasabb a Kancsendzöngánál. Centiméterre pontosan is meg szokták adni a magasságát (a Wikipediában 8848 m 86 cm szerepel), de ez egyrészt annyiszor változik, ahányszor mérik, másrészt nincs is értelme centimétereket számolgatni, amikor sohasem lehet tudni, hogy éppen milyen vastag hóréteg borítja a csúcsot.
Nem lehetünk biztosak benne, hogy a régi korokban, amikor még nem voltak dokumentált expedíciók, soha senki nem mászta meg a Csomolungmát, de ez azért nem valószínű. A himalájai emberek nem kockáztatták az életüket azért, hogy fölmenjenek oda, ahol nem volt semmi dolguk. Azóta mennek, amióta ez a legjobb munkalehetőség azon a szegényes vidéken.
Az 1920-as évek elejétől kerülgették komolyabb expedíciók a Csomolungmát. Ki eddig, ki addig jutott. 1922-ben jegyezték fel először, hogy ember 8000 méteres magasság fölé jutott. A csúcsot akkoriban nem sikerült elérni.
Vagy igen. 1924. június 8-án George Mallory és Andrew Irvine az északi úton próbáltak feljutni a csúcsra, de sohasem tértek vissza. Hogy fölfelé menet vagy lefelé jövet érte őket a halál, nem tudja senki. Illetve 1999 óta többen tudni vélik. Ekkor megtalálták Mallory megfagyott, tökéletes épségben hibernálódott holttestét egy hókatlanban 600 méterrel a csúcs alatt. Mivel állítólag utoljára a csúcstól 300 méterre látták őt, lefelé kellett már jönnie, ha lejjebb érte őt a halál. De ez persze nem sorsdöntő érv. Mindenesetre azóta is nagy viták dúlnak, hogy Malloryék elérték-e a csúcsot vagy sem.
Az azonban nem kétséges, hogy 1953-ban dokumentálták először a Csomolungma megmászását. Akkor készültek fényképek a csúcson és a csúcsról. Mivel Tenzing még sosem fogott fényképezőgépet a kezébe, csak Hillary fotózott, ezért róla nem is készült kép a csúcson.