Ismeri a budapesti Robinson hidat? Mutatunk négy másikat is, melyek legalább ugyanannyira különlegesek
Innovatív technológiai megoldásaik mellett a városképet gazdagító, turisztikai, valamint közösségfejlesztő funkciójuk is van az egyre nagyobb szerephez jutó gyalogoshidaknak. Magyarország a hamarosan megnyíló dél-pesti atlétikai stadionhoz készített Robinson híddal csatlakozik az elmúlt évtizedben Európában is hódító trendhez.
Lebegő sátor, Budapest
A tervezők szerint a „férfi-nő eklektika” szimbolikus rivalizálása érhető tetten az új Nemzeti Atlétikai Stadion, illetve a mellé felhúzott légies gyalogos- és kerékpároshíd tömbjeiben, miközben a két építményhez felhasznált acélcsövek és -kábelek megnyugtatóan harmonizálnak is egymással.
A Dél-Pestet és a Csepel-szigetet a Ráckevei-Duna-ág torkolata felett összekötő átkelőre a Nemzeti Atlétikai Szövetség előírásai miatt volt szükség, hogy az augusztusi rendezvény idején a szervezők és a sportolók (gyalog vagy elektromos kisautókon) közvetlenül eljuthassanak a szigeten található edzőpályákról a versenyek helyszínére.
A 170 méter hosszú híd különlegessége, hogy a pályája körívben kanyarodik a két part között, és közbülső alátámasztás nélkül, kizárólag a 65 méter magas, ferde pilonra van felfüggesztve 53 acélkábellel. A tűszerűen magasodó oszlop (szakszóval: főtartó) egyébként a torkolatban található Osztószigeten – egy aprócska, lakatlan földdarabon – nyugszik, ezért is hívják az átkelőt Robinson hídnak.
A hófehér pilonról sugárszerűen szétterülő kábelerdő és a térben tekeredő pálya esztétikailag is kivételes: az arra közlekedők „teljesen más képet kapnak a hídról annak megközelítése és az áthaladás során” – magyarázta a felelős tervező, Pál Gábor, a Speciálterv ügyvezetője.