Két világ harca: nem sok jót ígér az amerikai félidős választás

Ez nagy zakó volt – állapította meg az elnöksége első félidős kongresszusi választása után Barack Obama, mert az amerikai demokraták 2010-ben akkorát buktak, mint a második világháború óta még senki.

Az Obama által használt angol szleng kifejezés (shellacking) bekerült az amerikai politológiai szótárba, pártjának pedig különösen fájó volt a súlyos vereség, mindössze két évvel az után, hogy milyen eufória kísérte az USA első afroamerikai elnökének megválasztását. A 12 évvel ezelőtti kampányzárón, Clevelandben ott volt Joe Biden akkori alelnök is, akinek most egykori főnöke igyekszik segítséget nyújtani a keddi kongresszusi választás előtt, hogy elkerüljék a hasonló politikai kataklizmát.

A közvélemény-kutatások szerint ugyanis a republikánusok a képviselőházban és talán a szenátusban is visszaszerezhetik a többséget, hogy aztán mindent megtehessenek Biden sikertelenségéért, és két év múlva a Fehér Házat is visszavegyék. Történik mindez két évvel azt követően, hogy az USA-ban és a világon is hatalmas megkönnyebbülés – helyenként eufória – fogadta Biden győzelmét, de még inkább a republikánus Donald Trump vereségét. 

A demokraták gyakorlatilag kész tényként kezelik, hogy a 435 fős képviselőházban kisebbségbe kerülnek. Ezt támasztják alá az ilyenkor mindig emlegetett történelmi tendenciák: a második világháború óta az új elnök pártja az első félidős kongresszusi választáson átlagosan 28 mandátumot veszített az alsóházban. A Kaliforniai Állami Egyetem American Presidency Project nevű programja még azt is kiszámolta, hogy 36 képviselői hely elbukása várható, ha az elnök népszerűségi mutatója beszorul 40 és 45 százalék közé – mint Bidené az idei év szinte egészében. Márpedig a republikánusoknak elég öt mandátumot elhódítaniuk, hogy övék legyen a többség.