Nem jött be Orbán hazárdjátéka: gyengülő forintból fizetjük a populista gazdaságpolitika árát

Akinek van bátorsága ahhoz, hogy vállalkozzon, ne pedig bérből és fizetésből éljen, az veszélyes. Ez az üzenete annak, hogy a kormány ellentmondást nem tűrően hajtotta át a törvénymódosítást, amely egyik pillanatról a másikra, válogatás nélkül ütött lyukat 450 ezer kisvállalkozó családi kasszáján a megszokott átalányadózásuk felszámolásával.

Ismét a Kossuth téren tüntettek a katatörvény ellen

Kétségtelenül jó lett volna abba a hitbe ringatnia magát az embernek, hogy Magyarországnak van egy saját, unortodox útja a gazdaságpolitikában, amit éppen itt, a Kárpát-medence közepén találtak fel, és az megoldás minden liberális huncutságra. Az elmúlt hetek azonban kíméletlenül kijózanítóak voltak, és a babérkoszorút végül az ortodox közgazdászoknak osztották ki. Kiderült, hogy mégsem lehet éveken át büntetlenül a forint gyengítésére játszani, mégsem lehet esztelenül élénkíteni a gazdaságot, szórni a közpénzt és mesterségesen képezni az árakat, mert a végén nemcsak véletlenül késik a tanker a benzinkútnál, hanem egyáltalán nem lesz üzemanyag.

A török úton jár az ország. Az ottani líra éppen 71 százalékkal ér kevesebbet az euróhoz képest, mint egy évvel ezelőtt, a magyar forint 33 százalékkal. Az út nem ismeretlen az ortodoxok számára, mert már rég megfigyelték a populista latin-amerikai gazdaságokban, miként működik ez. A magyar emberek azonban – a katásokhoz hasonlóan – csak most kezdenek felocsúdni, hogy bármerre néznek maguk körül, minden csak drágul vagy éppen elértéktelenedik, netán akadozik, ami csak részlegesen magyarázható az ukrajnai háborúval, sokkal inkább 12 év elhibázott kormányzati döntéseivel.