Spiegel: Orbán Viktor újraaválasztása a rendszer győzelme

Még Donald Trump sem merte megtenni, amit Orbán Viktor, hogy tudniilik, ne álljon ki ellenfelével szemben tévévitára, lett légyen az Hillary Clinton vagy Biden. A magyar miniszterelnök azonban egyszer nem vette a szájára kihívója nevét, nem is találkozott vele. Márki-Zay, írd és mondd, öt percet kapott a köztelevízióban. Ám a kormányfőnek még ez a mértéktelen politikai ocsmányság sem ártott – írja a választásról Jan Puhl a Der Spiegelben.

A szerző nem számít arra, hogy a politikus a következő négy évben változtat az irányon. Azaz csak még jobban meggyengíti a demokráciát, maga alá gyűri az államot, sőt a gazdaság jelentős részét is. Győzelmét nem valami zseniális populista képességnek köszönheti, arra láthatóan már nincs szüksége.

Kívülről nézve Magyarország továbbra is demokráciának tűnik. Van parlament, léteznek független szerkesztőségek, ám a homlokzat mögött olyan mechanizmusok dolgoznak, amelyek teljesen kiiktatják a vélemények szabad versenyét, a fékeket és ellensúlyokat, a beleszólás jogát, a szabad választás elvét. Ez a rendszer immár automatikusan funkcionál, sikerre repítette Orbánt.

Különösen jól bevált vidéken, ahol az emberek Fidesz-kozmoszban élnek. Ahol minden köztisztviselő, tanár, kórházi orvos bölcsen teszi, ha parírozik a kormánypártnak. Ahol Orbán-közeli médiatulajdonosok mondják meg az újságíróknak, mit írjanak meg. Vidéken mindenütt toronymagasan nyert a miniszterelnök. Ezt a hatalmas monopóliumot Márki-Zay nem tudta rengeteg kampánygyűléssel megtörni, az ellenzék gyakorlatilag csupán Budapesten győzött.  

Nagy Iván Zsolt: A negyedik KO

Orbán Viktor és népe ismét egymásra talált, az ellenzéknek pedig fogalma sincs, hol vesztette el a sajátját.

A hat párt közös jelöltje konzervatív platformot képviselt, ahol nem gyűlölik a másként gondolkodókat, a katolikusok nem uszítanak a melegek ellen, a hazafiság nem egyenlő az EU ostorozásával, továbbá korrupció és sógor-komaság nélkül működik az állam. Hogy ilyen magas volt a részvétel, az leginkább a hódmezővásárhelyi polgármesternek köszönhető, de amit elért, az mindent egybevéve súlyos vereség. Annyira kemény, hogy mellette szinte már nem is tűnik fel: bekerült az Országgyűlésbe a szélsőjobboldali Mi Hazánk.

Tóta W.: Majd legközelebb

Magyarország mert nagyot álmodni. Készen kell állni a kijózanodásra. Vélemény.

A fordulatot a háború hozta a kampányban, amelyben a kormányfőnek igazából még témája sem volt. De elégnek bizonyult részéről, hogy megígérte: az ország kimarad a háborúból és maradnak az alacsony energiaárak. Arra azonban ügyelt, hogy ne kelljen neki határozottan állást foglalnia a viszályban. Nemigen számított, mennyire közel áll Putyinhoz, illetve az sem, hogy Zelenszkij próbált nyilvánosan a lelkére beszélni. Ez pedig elárulja, mennyire a politikus és sajtója uralja a közbeszédet.

Márki-Zay még saját körzetében sem lett befutó, mert a Fidesz trükkösen úgy módosította a határokat, hogy a hozzácsapott kistelepülések ellensúlyozták a jelentős városi támogatást. Saját párt híján ugyanakkor az országos politikában sincs bázisa. A szövetség valószínűleg nem tart ki a következő választásig. Lehet, hogy ezért tesz a kormánypárt is, és egy-két ellenzéki képviselőt megkínál valamilyen csinos poszttal.

Ily módon Orbánt a legnagyobb veszély nem a politikai ellentábor, hanem az infláció oldaláról fenyegeti.