Krasznahorkai László: "Nekem csak a megfelelő szavak meghallása a dolgom"
„A hitleri múlttal azonosulást a neonácik frusztrációjuk ellen gyógyszerként használnák, de valójában méreg, és fertőzésszerűen terjed” – mondja a szerző, akinek Herscht 07769 című, új regényében egy kétarcú angyal számol le a rasszistákkal.
HVG: Hogyan oldható fel a belső címlap többszörös ellentmondása? A 432 oldalas könyvet az elbeszélés műfajába sorolja, miközben egy sorral fölötte ott az alcím: Florian Herscht Bach-regénye.
Krasznahorkai László: Azért elbeszélés ez az írásmű, mert a szándéka nem arra irányul, hogy új valóságot írjon bele a mi világunkba, hanem egy történetet mesél el, középpontjában egyetlen főhőssel. Soha nem tér el Florian ügyeitől, még akkor sem, ha a hozzá köthető szereplők viszonylagos mélységben mutatkoznak meg. A novellák hagyományosan rövidek, de a műfaji besorolás lényegét nem a méret határozza meg. Az én műveim között vannak kis terjedelmű regények, ilyen például az Állatvanbent című is, amelyik Max Neumann képeivel együtt összesen 32 oldal. Az angolok, amerikaiak az elbeszélést short storynak hívják. A Herscht 07769-et nevezhetjük long storynak. Az alcímre térve: gyakran mondjuk, hogy valakinek az élete kész regény. Herscht élete nagyon szorosan kapcsolódik Bachhoz, és az elbeszélés végére ez a viszony kiélesedik. Tehát Bach-regénye neki van.
HVG: Ez a hosszú elbeszélés egyetlen mondat, de mégis olvastatja magát.
K. L.: Mondtam én, hogy meg lehet szokni azokat a vesszőket.
HVG: Talán az is segít, hogy ez a neonáci rémtörténet nem elvont helyszíneken, hanem általunk jobban ismert európai térben játszódik?
K. L.: Az ismerősebb közeg biztos nem hátrány, mégis inkább arra tenném a hangsúlyt, hogy ez a mostani könyvem is beszédjellegű írással készült, egy hangzó nyelven szólal meg, amelyet az olvasónak könnyebb magáévá tenni. Olyan, mintha közvetlenül neki mondaná a narrátor.
HVG: Mi alapján választ írásmódot? A téma adja a szöveg dallamát, vagy valamilyen más szempont dönt?