Az ablakon bedobott pénz: miért nem kell az uniós források több mint fele a kormánynak?

Nyilván sokkal egyszerűbb lenne a helyzet, ha a kormány nyíltan elmondaná, hogy mit és miért csinál, de ennek híján az ismert tényekből kell következtetéseket levonni.

Az uniós RRF (Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz) keretében – a kormány hivatalos számításai alapján – Magyarország számára 3382 milliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatás és 2511 milliárd forintnyi hitelkeret áll rendelkezésre, vagyis összesen a teljes hazai RRF-keret összege 5894 milliárd forint, ami nagyságrendileg a 2018-as GDP 13,6 százaléka. Ebből igényelt a kormány eredetileg 5797,1 milliárd forintot.

Miközben tehát az uniós helyreállítási csomag kapcsán mindenki – beleértve a kormányt is – arra készült, hogy Magyarország közel az egész rendelkezésre álló összeget kérni fogja, Orbán Viktor múlt héten pénteken azt mondta Ursula von der Leyen bizottsági elnöknek, hogy ebből az összegből csak mintegy 2500 milliárd forintnyi euróra tart majd igényt Magyarország. Ezt Gulyás Gergely kancelláriaminiszter hétvégi nyilatkozatából tudjuk, Orbán csak egy protokollfotót osztott meg a Von der Leyennel folytatott tárgyalásáról, mindenféle részlet nélkül. Gulyás szerint döntésük indoka az, hogy nem akarják az országot eladósítani és Magyarország lemond a hitelről.

Ezt a véleményt hangoztatta az Állami Számvevőszék is, amely épp kedd kora estére időzítve közölte elemzését a helyreállítási alapról. Az ÁSZ elemzői szerint "a teljes hitelkeret kihasználása 2020-as makrogazdasági környezet szerint 7,5%-os államadósság növekedést okozna, a források hitelből finanszírozott része tartósan, akár 2058-ig növelheti az államadósságot".

Az azonban nem igaz, hogy emiatt adósodna el az ország, hiszen a forrásokra a magyar kormány a közelmúltban is komoly összegeket vett fel a nemzetközi pénzpiacokról, ráadásul az uniós hitelfelvételnél sokkal kedvezőtlenebb konstrukcióban. Az EU a legjobb adósnak számít, sokkal jobbnak, mint például Magyarország, a felvett hiteleket pedig változatlan feltételekkel adnák tovább a tagállamoknak. Az Európai Bizottságnak van egy számítása, amely szerint amikor majd meg kell kezdeni a hitelek törlesztését, 2027 után, akkor negatív kamattal lehet számolni, vagyis kevesebb pénzt kell visszafizetni, mint ami maga a hitelösszeg volt. Korábban ennek figyelembevételével voltak olyan elméletek, melyek szerint a magyar kormány a máshonnan felvett hitelek kiváltására használná az olcsó uniós forrást – így ez most okafogyottá vált. A meglévő drágább hitelek azonban maradtak, nem beszélve az olyan megaprojektekről, mint Paks II., a Belgrád–Budapest vasút és a Fudan Egyetem euróhitel-tízmilliárdjai – orosz és kínai forrásból. Mindezt ráadásul úgy, hogy a kormány hosszú éveket töltött azzal, hogy minimálisra csökkentse a kitettséget devizaadósságból (meg általában az államadósságot), és ez a folyamat a koronavírus-járvány miatt épp kedvezőtlen irányba indult el az elmúlt egy évben.

Ha esetleg nem hisszük el a kormány által elmondottakat, akkor az alábbi okok miatt változhattak a tervek:

1. Mivel az Európai Bizottság ajánlása kell ahhoz, hogy a nemzeti helyreállítási terveket később az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács jóváhagyja, jelzések érkezhettek Brüsszelből a magyar elképzelésekkel kapcsolatban. Ezek a következők lehettek:

• A magyar célok nem találkoznak az EU-s célkitűzésekkel. Miközben a teljes keret majd negyedét, 24,5 százalékát fordítaná a kormány a fenntartható zöld közlekedésre és a források 20,4 százaléka szolgálna az egyetemek megújítására, addig a 2050-es klímasemlegességi cél eléréséhez és a European Green Deal célrendszerének sikeres teljesítéséhez nélkülözhetetlen energetikai komponens mindössze 7,4 százalékkal szerepel, az ugyancsak kiemelten fontos digitalizáció pedig csupán 4,9 százalékkal. A felzárkózó településekre pedig a források 3,8 százalékát fordította volna a kormány.

• Visszatérő probléma a korrupciós kockázat. Az Európai Bizottság különböző formákban már kifejezte aggodalmait a közbeszerzési rendszer átláthatatlanságával, a visszaélésekre lehetőséget adó kiskapukkal, a túlárazásokkal és az egyajánlatos pályázatokkal kapcsolatosan. Ennek érdekében a Bizottság jogszabályi változásokat vár el, amelyeket a magyar kormány nem teljesít.

• Az országspecifikus ajánlások figyelmen kívül hagyása. A helyreállítási pénzek tervezésekor, elköltésekor figyelemmel kell lenni azokra az ajánlásokra, amelyeket a Bizottság minden ország esetében évről évre megfogalmaz és amelyek célja a gazdaság hatékony működésének segítése. Bár ezek valóban csak ajánlások, ebben a folyamatban az elbírálás szempontjaivá léptek elő. Hogy konkrétumokat is említsünk: a magyar álláskeresési járadék és a foglalkoztatást helyettesítő támogatás uniós szinten is a legalacsonyabbak közé tartozik. A Bizottság emiatt évek óta bírálja a kormányt, a koronavírus-járvány óta azzal kiegészítve, hogy jelenleg még nehezebb lehet állást találni, így a három hónap irreálisan alacsony határidő.

• A társadalmi konzultáció hiánya. Ennek is nagy hangsúlya van az elbírálás folyamatában és emiatt is nagyon sok támadást kap a kormány. Tudni kell, hogy a magyarországi egyeztetés egy 13 oldalas dokumentum, vagyis egy kivonat alapján zajlott, az eddig véglegesnek gondolt 432 oldalas tervet április 14-én hozta nyilvánosságra a kormány – a leadási határidő április 30.

• A programok belső aránytalansága. Az EU-s pénzeket strukturális átalakításokra, reformokra kell költeni. Ebbe a képbe nem illenek bele az építkezések, vagy például az orvosi béremelés. A magyar kormány feladata meggyőzni a Bizottságot, nem arra kell a pénz, hogy a költségvetési lyukakat betömje, hanem valódi reformot akar végrehajtani. Forrásaink szerint egyes programokkal szemben is nagy volt az ellenállás, elsősorban az egyetemi fejlesztési program sorolható ide, amely – a kormányzati kommunikáció szerint – csak a magánalapítványként működő felsőoktatási intézmények számára teszi elérhetővé az uniós forrásokat. Ez pedig sérti az egyenlőség és a felsőoktatási, akadémiai szabadság elvét – amellyel kapcsolatban Magyaroroszág már bukott pert az Európai Bíróságon.

  

  Fülöp Máté

2. Nemzetközi nyomás, amely persze nem mindig szokott hatással lenni az Orbán-kormányra. A helyzet azonban most némiképp más, ugyanis ebben a folyamatban minden tagállamnak egyedül kell érvényesítenie az érdekeit. Nem sok értelme van, vagy pedig nagyon átlátszó dolog szövetségi rendszerben gondolkozni és megmondani például, hogy szerintünk mi a jó a lengyel polgároknak. A fejleményeknek a következő lehet a terepük:

• Jelzés a tagállamok felől. Ahogy említettük, valamennyi tagállamnak az összes helyreállítási tervet támogatnia kell. Forrásaink szerint elképzelhető, hogy más kormányoktól jutott el jelzés a magyar kormányhoz, hogy nem fogják támogatni ezt a tervet, ha az ennyire nincs összhangban az EU-s célokkal. Ugyancsak visszatérő tagállami aggodalom (lásd jogállamisági vita) az EU-s források magyarországi felhasználása, a korrupció intézményes támogatása.

• Az európai politika közrehatása. Ennek már konkrét megnyilvánulása is van, bár ez biztosan nem az, amely miatt a magyar kormány meghátrál. De tény, hogy 12 EP-képviselő, akik négy pártcsoportot jelenítenek meg (Szociáldemokraták, Egyesült Baloldal, Zöldek és a liberálisok) egy levelet juttattak el Ursula von der Leyenhez, amelyet a Politico hozott nyilvánosságra. A képviselők éppen az egyetemek átszervezése ellen emelték fel szavukat és amiatt tiltakoznak, hogy ehhez uniós pénzeket is fel akar használni a kormány.

Ez azt eredményezné, hogy a finanszírozás 20 százaléka eltűnik az átláthatatlan finanszírozási struktúrákban, amelyek mentesek a költségvetési ellenőrzési normák alól, és amelyek célja az akadémiai szabadság és az intézményi autonómia további megsemmisítése Magyarországon

– írják a képviselők. Az, hogy négy képviselőcsoportból érkeztek az aláírók, jelzi, hogy egy újabb ügyben formálódik az ellenállás a magyar kormánnyal szemben és ne feledjük, hogy az Európai Néppárt esetleges támogatása már nem aktuális.

3. A magyar kormány átértékelte a helyzetet. Ugyan eddig a szokásos forgatókönyv az volt, hogy az Orbán-kormány elment a falig, és bízott abban, hogy majd engednek neki a többiek (ez sokszor be is jött), most taktikát váltottak és inkább a biztosra mennek. Ha a magyar tervet úgy dolgozzák át, hogy kihagyják azokat az elemeket, amelyekkel gond lehet és a 2500 milliárd forintot csak a biztosra vett programokra igénylik, akkor ez egy könnyen jött pénznek fog számítani. Más kérdés, hogy a nagyszabású tervekből vissza kell venni, ez az ára a viszonylagos nyugalomnak.

A most kialakult helyzet felvet néhány kérdést. Egyrészt azt, hogy akkor tulajdonképpen mire akar költeni a magyar kormány a helyreállítási alapból? Az is kérdés, hogy tulajdonképpen minek alapján? Jelenleg ugyanis nincs érvényes terv, a leadási határidő pedig három nap múlva lesz. És a költőivé nemesült kérdés: mi lesz így a társadalmi egyeztetéssel? Ugyanis a társadalom nem ismeri az egyeztetni kívánt dokumentumot. Ez a helyzet persze egy csapda is a kormány számára, mert az uniós jog által megkövetelt társadalmi konzultáció a 2500 milliárd forintra is vonatkozik.

Idézzük fel egy másik konzultáció eredményét is. Az Európai Parlament által készített tanulmány szerint a magyarok 82 százaléka (az uniós átlag 72 százalék) egyetértett azzal, hogy az EU helyreállítási terve segíteni fog Magyaroroszág gazdaságának abban, hogy gyorsabban kiheverje a koronavírus-járvány negatív hatásait.

A nagy kérdés

Az is lehet, hogy a fenti szempontok mögé egyetlen hatalmas kérdőjelet kell rajzolni. Mert az is lehet, hogy a kormány nem is akarta a hitelkeretet igénybe venni. A nyilvánosan elérhető tervezet ugyanis a komponensek összköltségigényéről beszél, azt nem részletezi, hogy ebből mennyi a vissza nem térítendő támogatás és mennyi a hitel. Vagyis elképzelhető, hogy a kormány valóban csak az előbbit akarja lehívni, az utóbbit pedig vagy saját forrásból (esetleg orosz/kínai hitel?) vagy a hétéves költségvetésből kívánja fedezni, vagy ezek kombinációjával.

Ezt támasztaná alá, hogy az egyes komponensek végén a költségek összegzésénél szerepel, hogy: "Hitelkérelem alátámasztása (amennyiben releváns)". Erre a válasz kilencből nyolc komponens esetében az, hogy "Nem releváns". A Fenntartható zöld közlekedésnél azonban ezt olvashatjuk: "Magyarország a HEE esetén nemcsak a 2021/241/EU rendelet IV. mellékletében szereplő 7175838 € (350 Ft/€ árfolyammal 2511,5 mrd Ft) támogatással, hanem a 2019-es GNI max. 6,8%-ig (KSH adatai alapján max. 3143,8 mrd Ft) terjedő kedvezményes hitelkeret lehívásával is tervez, amelyet a közlekedési komponens beruházásainál is tervezünk igénybe venni." Ezt úgy értelmezhetjük, hogy ebben a tervben erre a célra akar a kormány hitelt igénybe venni – erre viszont az összeset. De akkor miért szerepel az a szó az előbbi mondatban, hogy "is", ha máshol egyáltalán nincs szó hitelről.

Mindenesetre ha most nem is kéri Magyarország a hitelt, erre később is lehetősége van, egészen 2023. augusztus 31-ig. Ebben az esetben a Bizottság ismét megvizsgálja a módosított nemzeti helyreállítási tervet.

Vissza kell térni a kiinduló gondolathoz: sokkal jobb lenne, ha a kormány egyenesen beszélne.