Szájmaszk, tégla, műbőr és kozmetikum is lehet abból, amit kidobunk a szemétbe

Évente több mint 120 kiló élelmiszert dobunk fejenként a kukába: az elkészült ételek közel 20 százaléka szemétként végzi. Ráadásul az élelmiszer-hulladék kategóriába rengeteg dolog beletartozik a kidobott készételek és azok alapanyagai azok, amelyek esetében a legnagyobb arányban keletkezik hulladék: a megtermelt zöldségek és gyümölcsök 45 százaléka végzi hulladékként. Az élelmiszer-hulladékot egyenesen az új műanyagként emlegetik a környezeti kár szempontjából.

A pazarlás nő, de a kreatív megoldások száma is: világszerte egyre több kezdeményezés irányul arra, hogy minél jobban hasznosítsák az élelmiszer-, illetve a feldolgozás során keletkező, mezőgazdasági hulladékot.

Minden kiindulópontja azonban a szelektív gyűjtés: míg a feldolgozás során keletkező, homogén élelmiszer-, illetve mezőgazdasági hulladék hasznosítására egyszerűbb megoldást találni, az összeöntött, háztartási hulladék már alaposan feladja a leckét: az utóbbi esetben nem marad más, mint a komposztálás, vagy hogy biogázként hasznosítják a szerves hulladékot. A szelektált hulladék felhasználása azonban egyre inkább megmozgatja a kutatókat és a termékfejlesztőket, hiszen például a szépséghibás gyümölcsökből, zöldségekből a hatóanyagokat kinyerve új generációs, fenntartható kozmetikumot készítenek. Érdekes kezdeményezéseket és kreatív megoldásokat gyűjtöttünk össze, amelyek arra a kérdésre keresik a választ, hogy mi mindent állíthatunk elő élelmiszerhulladékból?

Élelmiszerhulladékból műanyag

Logikus lépés, hogy az élelmiszerhulladékból valami olyat alkossanak, amivel a műanyagot lehet helyettesíteni: így például készülnek már olyan, biológiailag lebomló tányérok és evőeszközök, amelyek a malmok működése során keletkező búzakorpából, vagy éppen kukorica-maradványokból készülnek. Ezeket akár meg is lehetne enni.

A londoni Chip[s] Board például bioműanyagokat készít a burgonya feldolgozása során keletkezett hulladékból: a Parblex névre keresztelt anyagból elsőkörben szemüvegkereteket és lakberendezési tárgyakat állítanak elő.

Egy brit tervező, Alice Potts a 2020-as év fő problémáját, egyszer használatos, műanyag maszkok újrahasznosításának kérdését ötvözte az élelmiszer-hulladékkal. Ő a környékbeli hentesektől, piacokról, háztartásokból begyűjtött maradékokból készített 2020 októberében lebomló, 3D nyomtatott, bioműanyag arcpajzsokat. Szintén a műanyag tulajdonságait utánozzák a McDonald’s dél-amerikai részlege esetében, ahol a tálcákat készítik mostantól élelmiszerhulladékból.

Nesze neked szépséghiba

A gyümölcsöknek és a zöldségeknek nem is csak az ehető részei gazdagok tápanyagokban és hatóanyagokban: a megfelelő eljárásokkal kivont összetevőkből táplálékkiegészítők, gyógyszerek és élelmiszer-tartósító szerek is készíthetőek. Az Amerikai Egyesült Államokban például a becslések szerint évente 200 millió tojás kerül a szemétbe, ebből a héjból pedig olyan, természetes bevonatot lehet készíteni gyümölcsökre és zöldségekre, amellyel el lehet érni, hogy később induljanak romlásnak. A kozmetikaipar szintén felfedezte magának az élelmiszer-hulladékban rejlő lehetőségeket: az egyébként csak szemétként végző gyümölcsökből és zöldségekből kivont olajok és összetevők magas hatóanyagtartalmú kozmetikumokat alapját adják.

Rengeteg zöldség végzi a szemétben amiatt, mert nem tökéletes és emiatt már nem tudják eladni az élelmiszerláncoknak a termelők. A FAO adatai szerint ugyanis a megtermelt gyümölcsök, illetve zöldségek 10-20 százaléka csak azért megy a szemétbe, mert esztétikailag nem tökéletes – holott ugyanolyan az ízük. Ezekből a szépséghibás, kidobásra ítélt gyümölcsökből fejlesztett ki kozmetikai vonalat nemrég egy spanyol mérnök és dizájner, Júlia Roca Vera. Ebben az esetben egy narancsból a narancslén kívül hidratáló krém, szappan és illatosító potpourri még készülhet.

Szintén szépséghibás gyümölcsökből és zöldségekből készít pépeket a Kromkommer nevű holland cég.

Mi minden készülhet kávézaccból?

Egy holland cég, a RotterZwam a lefőzött kávézaccon gombát termeszt, az így nevelkedett gombából pedig az ételek mellett a gombák talajt átszövő fonalából, a micéliumból erős, természetes csomagolóanyagot készít. Ebből az anyagból 3D-nyomtatással ruhák is készülhetnek, amelyekre, ha ráununk és eldobjuk őket, ténylegesen lebomlanak.

Magát a kávét már felfedezte magának a szépségipar, hiszen antioxiáns, tápláló és regeneráló hatása is van. Egy brit testvérpár pedig rájött, hogy a zaccból készített kozmetikumoknak még magasabb az antioxidáns tartalma: az Up Circle kozmetikumai mostanra már nem is csak az amúgy a hulladékba kerülő kávézaccot használják fel, hanem a tea, a datolya, vagy az argán feldolgozása során keletkező hulladékot is.

Élelmiszerhulladékból ruha

A divatipart a legszennyezőbbek között tartják számon, így nem csoda, hogy egyre inkább előtérbe kerülnek a fenntartható megoldások. Új generációs textíliák és anyagok hada várja már, hogy minél nagyobb szeletet hasítsanak a piacból. Az egyik legelterjedtebb, élelmiszer-hulladékból fejlesztett alapanyag az ananász héjából készült bőrszerű anyag, a Piñatex, de kísérleteznek almahéjból és kaktuszból készülő, bőrt helyettesítő anyaggal is. A 2014-ben alapított olasz Orange Fiber a citruslevek gyártása során keletkező, évi 700 ezer tonnányi héjhulladékból készít a selyeméhez hasonló cellulózszálat, amit önmagában, de más természetes szálakkal is lehet keverni. A megoldást már olyan divatcégek használják, mint a Salvatore Ferragamo olasz luxusmárka, valamint a svéd fast fashion óriás, a H&M.

Szintén a gyümölcslé készítése során visszamaradt narancshéjból készít nyersanyagot – a papír alapját adó cellulózt, valamint sűrítőanyagként használható pektint – egy holland együttműködés, a Renewi és a PeelPioneers. Egy projektjük keretében pedig a narancshéjból kinyert illóolajat természetes tisztítószerhez, a maradékot takarmányhoz használják fel.

Az építőipar irányába is kalandoznak a kutatások: zöldségrostokból szupererős betont fejlesztenek kutatók, a rizstermesztés során visszamaradt hulladék háncs szilikatartalma miatt többféle építőanyagként is hasznosulhat. De tűznek, valamint termeszeknek ellenálló, hiperkönnyű téglát is lehet készíteni élelmiszerhulladékból.

A világon minden 3. kivágott fából papír készül. A Schut Paper pedig nem másból, mint paradicsom- és paprikaszárból készít papírt, ez a Valorise: a cég által kifejlesztett alapanyagból mostanra már könyvek, étlapok, különböző brossúrák és jegyzetfüzetek is készülnek. A cég egyike Hollandia legkisebb papírgyárainak: elmondásuk szerint emiatt is tudnak nagyon rugalmasak lenni és kísérletezni. A különlegességük, hogy ez a paradicsomszár-papír többször is újrahasznosítható. A megoldás előnye ráadásul, hogy míg egy tonna, a paprgyártáshoz szükséges, fákból kinyert cellulózért nagyjából 500 dollárt kell fizetni, addig a paradicsomszárakat ingyen szerzi be a cég, hiszen a mezőgazdaság egy hulladékáról van szó. A hátrány azonban az, hogy a technológia bonyolultsága miatt drágább maga az előállítás, végső soron azonban az a céljuk, hogy árban ne legyen különbség egy hagyományos, és egy paradicsompapír termék között.

Itt is felmerül az a kérdés: attól, hogy lehet, érdemes-e. Az egyik probléma az, hogy az élelmiszer- és mezőgazdasági hulladékból készült megoldások tulajdonságaikat tekintve nem feltétlenül közelítik meg az „eredetit”. Ugyanakkor, hasonlóan a laboratóriumban előállított húsokhoz, ezeknél a termékeknél is figyelmeztettek a kutatók: ha a környezetbarátabbnak kikiáltott termék előállításának tetemes az energiaigénye, a felhasznált energiát ráadásul fosszilis forrásból nyerik, nem biztos, hogy mindenáron jót teszünk a Földdel ezeknek a megoldásoknak az alkalmazásánál.