Tóta W.: Nincs vége, nincs béke

3 perc

2020.05.20. 10:00

2020.05.20. 10:05

Ha minden a régi, akkor a karantén csak kárt okozott. És a szívek megkeményedését.

A rajzás megindult. Elég volt kimondani a varázsszót, és tömegek robbantak elő a buborékjukból. Vége, vége! Soha többé fasizmust! Tűzszünet, békekötés, nincs többé bombázás, jöhetnek a fényes szelek és az újjáépítés, a feslett nők, a pezsgős vacsorák. Megfogadjuk, hogy levonjuk a tanulságokat, nem követjük el elődeink hibáját.

Csakhogy nincs itt semmiféle béke, nincs tűzszünet.

Hogyan is írhatná alá egy vírus? Ez nem egy sorozat, amit mostanra meguntunk, és átkapcsolunk máshova. Nem egy kormány, amiből elegünk van, és leváltjuk.

Azért kuksoltunk otthon hatvanhat napon át, hogy ne terjedjen a vírus. Logikus, hogy ha ott folytatjuk az életet, ahol abbahagytuk, akkor megint terjedni fog. Nem halt ki ugyanis, csak nem talált elég gazdatestet.

Így nem tettünk mást, mint hatvanhat nappal elodáztuk az elkerülhetetlent, és az most fog bekövetkezni. Valamivel több lélegeztetőgéppel, de ugyanúgy átengedjük az országon a járványt, mint ahogy tehettük volna két hónapja. Ez esetben a karanténnak csak káros hatása volt: munkanélküliek százezreit, csődök tömegét hagyta maga után, a semmiért.