Hatvan éve lett város Oroszlány, melynek közelében az utolsó mélyművelésű bánya az év végéig még működik. A bezárása szorosan összefügg a Vértesi Erőmű megszüntetésével, amelynek helyén jóval kisebb kapacitású, modern biomassza-erőmű épülhet. Arról, hogy milyen feltételekkel valósulhat meg ez, a Magyar Villamos Művek Zrt. most hoz kulcsfontosságú döntést. Egy lepusztult város a jövőbe tekint, és a fejlesztési miniszter ünnepélyes bejelentését várja. Riport + Fotógaléria.
Már jó ideje nincs annyira átható szénszag Oroszlányban, mégis a bánya körül forog a város sorsa. Február elsején volt hatvan éve, hogy a pártbizottság döntése nyomán várossá nyilvánították, majd március 20-án megtartották az első ünnepi ülést az akkori községházán, a ma Bányász Klubként is üzemelő épületben.
Azt már csak a véletlen hozta úgy, hogy az évfordulón zár be végleg a Márkus-hegyi Bányaüzem, az utolsó akna a városban, amely még szenet termel. És hát a Magyar Villamos Művek Zrt. is most dönt arról, milyen feltételek mellett üzemeltethetik a majdani biomassza-erőművet, amely a vegyes tüzelésű (szén-biomassza, utóbbi alatt értsd: erdészeti hulladék) Vértesi Erőművet váltja fel, és amelynek az oroszlányi lakások távhőfűtését kell alapvetően megoldania.
Nincs szükség Csoszogira
Az itteniek keveset tudnak az erőművel kapcsolatos kérdésekről. Sokkal inkább az foglalkoztatja őket, mi kerül a család asztalára. A hajdani községháza – ahol a várossá alakulás első ünnepi ülését tartották 1954-ben – mögött egy élelmiszer-áruház van és a városi piac, amely minden szombaton megtelik. Főként a vékonyabb pénztárcájúak vásárolnak itt. Egy pedagógus azt magyarázza, hogy míg korábban Csoszogi, a suszter történetén keresztül kellett bemutatnia a gyerekeknek a szegénységet, ma erre nincs szükség, egyre többeknek van saját, élő tapasztalatuk. Az is gond, teszi hozzá a tanárnő, hogy egyre kevesebb az érettségizett szülő, ma például már van olyan osztály, ahol csak alapfokú képesítése van az anyának és az apának is.
Emellett hiába települt be sok külföldi tulajdonú cég az ipari parkba, és jutottak többen gyorsan munkához a 90-es években, ám a bérek alacsonyak, a magasabb képesítést igénylő munkahelyek pedig még váratnak magukra. Arról már a statisztikai adatok is árulkodnak, hogy a hajdani bányászvárosban élők átlagéletkora alacsonyabb a megyei, sőt az országos átlagnál is. Igaz, az is kiderül, hogy a lakosság létszáma stagnált az utóbbi években: az elvándorlók és a betelepülők száma egyensúlyban tartja a népességet.
Ebből amúgy az itt élők azt érzékelik, hogy sokan költöznek ide a munka reményében, de könnyen fel is adják. A csekély számú értelmiség – főként pedagógusok – gyermekei pedig már jószerivel a középiskolát sem a városban végzik, s többségük nem is tér vissza Oroszlányra. A korábban a bánya kötelékében dolgozó műszaki értelmiség is elkopott, az ipari parkban működő külföldi tulajdonú cégek kvalifikáltabb munkatársai inkább a közeli városokban települnek le, onnan ingáznak.
Az óvárosi központ ma szegény negyed
A régi belváros központja, a Városkapu csúfos állapotban van. Egy székesfehérvári magántulajdonos tervezte, hogy bérlakásokat alakít ki az épületben, ám most minden ablakába az eladó táblát tették ki. Az oroszlányi fiatalok egykori találkahelye, az Ady mozi romokban hever, a belső falát díszítő freskó is megsérült. Korábban a város 100 forintért egy alapítvány tulajdonába adta, de egy szöget nem vertek be azóta az épület falába. Az önkormányzat hónapokkal ezelőtt egy internetes árverésen jutott ismét birtokon belülre, közel 6 millió forintért. Ugyanez a terv a Városkapu visszaszerzésére, csak még nincs meg hozzá a pályázati forrás.
Az ötvenes években épült kétszintes lakóházak zöme szintén teljes körű felújításra szorul. A legtöbb lakásban idős nyugdíjasok élnek, és nagyon sok roma család is ideköltözött. A város 120 millió forint körüli összeget nyert komplex telepi programra, aminek egy részét rehabilitációra fordították. Egy vállalkozóval kötött szerződés alapján lassan megújulhat az óváros – mondja a polgármester, Takács Károly.
Jobbik: „Bányát nyitunk”
„A közbiztonság a legnagyobb gond a városban – mondta egy idősebb asszony – délután nem merek kimenni az utcára.” Örül is, amikor a csendőrség felállítását ígérő Jobbik standjánál múlt szerdai ottjártunkkor megjelent Vona Gábor, aki választókerületi jelöltjük, Szabó Mihály mellett kampányolt Oroszlányban. (A helyiek Komárom választókerület egyéni jelöltjeire szavazhatnak április 6-án – a szerk.)
Szabó szerint új, tiszta szén technológiával szerintük nemcsak Borsodban, hanem Oroszlányon is lehetne folytatni a bányaművelést. Amúgy is az programjukban már 2010-ben benne volt a bányanyitások terve, amit a kormány időközben átvett tőlük – ezt a projektet Oroszlányra is ki kellene szerintük terjeszteni. Szabó szerint az ipari parkban megtelepült külföldi cégek valóban felszívták a munkanélküliek nagy részét, de a bérek messze elmaradnak a hajdani bányászfizetésektől. A jelölt szerint a városban egy kávézót sem tud eltartani az itteni keresőréteg.
A kampány egyébként normál üzemmódban dübörög: szombaton a piac mellett standoltak a fideszesek és a szocialisták is. Székely Antal, az ellenzéki összefogás szocialista jelöltje szerint nem a bányatermelést kellene megőrizni, hanem az ipari parkokat fejleszteni, hogy minél több cég települjön be, s teremtsen az itt élők számára munkalehetőséget. De attól még Székely szerint is az egyik legnagyobb kérdés a távhő- és meleg víz biztosítása a városban.
Ki fűtsön be?
A távhőt és a meleg vizet az oroszlányi lakásokban jelenleg a 800 megawatt névleges teljesítményű, rég szanálásra ítéltetett Vértesi Erőmű biztosítja, melyet szénbe kevert biomasszával (fa, faapríték) fűtenek. Az már eldőlt, hogy a korszerűtlen, szén-, illetve vegyes tüzelésű erőművet le kell állítani, és építeni egy kisebb, gazdaságosabban működtethető, a város és a környező települések hő- és melegvíz-igényét kielégítő biomassza-erőművet. Az azonban, hogy azt ki működteti, milyen távra köt szerződést a tulajdonos a város fűtésének biztosítására, nyitott kérdés volt tavaly nyárig.
A Magyar Villamos Művek Zrt. a helyzet megoldására tavaly három javaslattal állt elő. Mindegyikben közös, hogy a 35 megawattos erőművet 6,5 milliárd forintért az MVM Zrt. építené meg. (Persze, kérdés, hogy az állami tulajdonban lévő MVM Zrt.-nek ez miért éri meg. Feltehetően sehogy, csak így a beruházás finanszírozását ki lehet vonni központi költségvetési körből.)
Az üzemeltetésre, valamint a tulajdonlásra az első javaslatuk az volt, hogy a város üzemeltesse az erőművet a szerződés megkötése után. Oroszlány 2020-ig bérleti díjat fizetne az MVM Zrt.-nek, amikor is megvásárolná 4,3 milliárd forintért. A második és a harmadik verzió szerint az MVM Zrt. lenne az üzemeltető. A második megoldási javaslat szerint a város 2020-ban venné át az üzemeltetést és lépne tulajdonba (szintén milliárdokat fizetve), a harmadik verzióban az áll, hogy 2035-ig szóló szolgáltatási szerződést kötnének, de akkor maradna az erőmű az MVM Zrt. tulajdonában.
Tavaly júliusban az oroszlányi képviselők rendkívüli közgyűlésen, név szerinti szavazással az első verziót támogatták, mert azt szerették volna, hogy a város rendelkezzen a helyi energiaszolgáltatóval. Ez persze, nem kötelező érvényű döntés az MVM Zrt. számára, amely szerdán határozhat véglegesen a projekt megvalósításának részleteiről. Oroszlány óriási várakozással tekint a mai nap elé: csütörtök délutánra már be van jelentve egy sajtótájékoztató, melyen Németh Lászlóné fejlesztési miniszter ünnepélyes keretek között jelenti be a részleteket.
Exkluzív vendéget várnak március 20-ra is a város 60. évfordulójának megünneplésére. De egyelőre titok, hogy ki lesz az. Orbán Viktor üzenete azért már az ünnepi kiadványban is olvasható: elismeri, hogy sokkal tartoznak a bányászoknak, de a tartozás kiegyenlítése a bányászvárosok újjáteremtését, s nem a bányák újranyitását jelenti.
| Márkus-hegy egyszer már megúszta |
2010-ben kapott haladékot a Márkushegyi Bányaüzem, ekkor engedélyezte az Európai Unió Magyarország számára, hogy a szénipari szerkezetátalakítása céljából kilowattóránként 25 forintot a továbbiakban is számlázhasson a villanyszámlákban (ez az ún. szénfillér). Évente ez hozzávetőleg 7 milliárd forintot jelent, ennek a pénznek az elköltésére adott engedélyt az unió tavaly. Az unió engedélyei tették lehetővé az utolsó mélyművelésű szénbánya év végéig tartó működését is. Most az itt dolgozó bányászok abban reménykednek, hogy a biomassza-fűtőmű építése legalább egy évet vesz igénybe, így szerintük tovább kell működtetniük a bányát is. Valójában azonban van annyi szén deponálva, hogy az elég – biomasszához keverve – az erőmű működtetésére. Információink szerint jelenleg körülbelül 500 alkalmazottja van az erőmű bányarészlegének, 160 vájár a Lyukoszén Kft. munkavállalója. A dolgozók kétharmada 2014. év végéig eléri a bűvös 5000 műszakot, amellyel jogosulttá válnak az átmeneti bányászjáradékra, számukra nem létkérdés Márkushegy tovább működése. A fennmaradó egyharmadnyian is szóbeli ígéretet kaptak arra, hogy aki a rekultivációban aktívan részt vesz, jogosulttá válik a járadékra. |
