HVG Hetilap

Gervai Péter: „Sokak szerint az is nevetséges, hogy van szócikk a sámánokról”

2010. december 20.

Geri Ádám

Gervai Péter 38 éves informatikus, Debrecenben érettségizett, majd a budapesti Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán szerzett diplomát. Jelenleg saját cégében internetszolgáltatással, hálózattervezéssel foglalkozik. A közösségi informatika elkötelezettje: törzstagja volt a FidoNetnek, az internet előtti éra legnagyobb amatőr elektronikus üzenet- és fájltovábbító hálózatának. 2002-ben, a magyar királyokkal kapcsolatos információk után kutatva bukkant rá a Wikipediára, amelynek magyar változatát hivatalosan 2003. július 8-án indította be. Az első kétszáz lapot hárman csinálták, „csak írtak a semminek”. Íráskészségét novellákon, informatikai könyvön, szaklapokba írt cikkeken csiszolta. 2009-ben a Magyar Tartalomipari Szövetség életműdíjjal tüntette ki. Két gyermeke mellett egyre kevesebb ideje jut a wiki-oldalak szerkesztésére, de – mint mondja – a rendszer mára önjáróvá vált.

Twitter

 

– Januárban lesz a Wikipédia online enciklopédia elindulásának tizedik évfordulója. Nem túlzás az enciklopédia elnevezés? Hiszen a hagyományos nyomtatottakkal ellentétben a Wikipédia a sajtóban, doktori disszertációkban kifejezetten nemkívánatos forrás.

– Az, hogy a sajtóban meg disszertációkban nem engedik, hogy hivatkozzanak rá, teljesen rendben van. Bár ha az ember bemegy egy könyvesboltba, rengeteg lexikont talál, és ezek is változó minőségűek vagy elavultak lehetnek.

– A Wikipédia – ahol a nyomtatott enciklopédiáktól eltérően a szócikkeknek nincs terjedelmi korlátjuk – sokak szerint torz világképet, értékrendet sugall. A Harry Potterről hosszabb szócikk szól, mint a Hamletről.

– A Pallas-nagylexikonban is kifejezetten minősítették a politikusokat – az is egyfajta értékrendet tükrözött. A Wikipédiát főleg fiatalok szerkesztik, tehát nyilván az ő beállítottságukat tükrözi, és persze mindig lesznek hiányos és túlfejlett témák. Az irányelvek szerint egy téma akkor fontos annyira, hogy önálló szócikk szülessen róla, ha a tárgytól független források jelentős mértékben foglalkoztak vele.

– Milyen a magyar Wikipédia? Hogy állja meg a helyét a nemzetközi összehasonlításban?

– Háromszáz önkéntes szerkesztő dolgozik napi rendszerességgel, és 1500-an írtak az elmúlt két hónapban legalább öt cikket. A 270 wiki-nyelv közül benne vagyunk abban a 35-ben, amelyiknek legalább 100 ezer szócikke van. De még ez se teljesen mérvadó, mert van egy egészségtelen verseny az országok között – előfordult már, hogy egy nyelven robottal létrehoztak több ezer teljesen üres szócikket. Én a minőséget inkább a terjedelemmel mérem: nálunk minden második cikk hosszabb 2000 leütésnél, és ez nagyon jó arány.

– A magyar szócikkeket Amerikában tárolják, itthon nincs szerver. Többek között azért, mert így a valamivel esetleg elégedetlen magyarok csak a Wikimedia Foundationt, az amerikai „anyacéget” perelhetnék. Nem visszás ez?

– A legtöbb jogszabály valódi értelmezését világszerte próbaperekkel szokták eldönteni, de ehhez nálunk nincsenek meg az anyagi feltételek. Van olyan szerkesztőnk, aki azt mondja: mivel a szerzői jogban nem követsz el jogsértést addig, amíg ezt ki nem mondták, hagyjuk fenn a vitatható anyagokat, amíg nem reklamál valaki. De mi nem ezt az utat járjuk. Megpróbálunk nemcsak a magyar, de az amerikai, sőt még a magyarok lakta szomszédos országbeli jogszabályoknak is megfelelni. Két évbe telt, mire rájöttünk, hogyan használhatjuk a településcímereket, amiket helyi rendeletek, országos törvények vagy éppen szerzői jogok védenek. A Pannónia motorkerékpár emblémáját azért nem használjuk, mert nem találjuk a jogutódot, az eredeti jogtulajdonos halála óta pedig nem telt el a szükséges 70 év. A Magyar Nemzeti Bank részben a mi javaslatunkra az idén törölte a magyar pénzek digitális reprodukálását tiltó rendeletét – belátták, hogy nem így kell küzdeni a pénzhamisítás ellen.

– Vannak-e viták a szomszédokkal a történelem többféle értelmezéséről?

– Például Zrínyi Miklós – aki horvát nemzetiségű szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, és horvát bánként tanult meg magyarul – az angol Wikipedián sokáig Nikola Zrinski cím alatt szerepelt. Ezen Zrínyi vezetéknevű szerkesztőnk is bosszankodott. Egyébként a név a cikkben mindkét nyelven szerepelt, így a keresők így is, úgy is megtalálták. Mégis nagy csatát vívtunk a horvátokkal. Végül – azon az alapon, hogy életének mekkora részét fedte le a „zrinskiség”, illetve a „zrínyiség” – átnevezték a szócikket Zrínyire, de a vita még nem zárult le.

– Mondhatni, hogy a történelem és a politika a sláger?

– Minden népszerű, ami napi szinten is jelen van az életünkben. De jók vagyunk természettudományokban, matematikában, nyelvészetben is. A politika elég szezonális. Amikor az őszödi beszéd téma volt, a szócikket egy ideig le kellett védeni, annyian megrohanták pró és kontra érvekkel. Ez aztán beszűrődött máshova is: megnövekedett az 1956-tal, a Trianonnal kapcsolatos szócikkek látogatottsága, hosszú ideig érintetlen lapokon is megjelentek apró változtatások. Választásokkor elkezdik minősíteni a pártokat, a jelölteket. De más eseményeknek is hasonló a következménye: amikor meghalt Leslie Nielsen filmszínész, meredeken megugrott a módosítások száma.

– Milyen a magyar vitakultúra? Élve a Wikipédia adta szabadsággal, a magyar ember egyszerűen átszerkeszti a neki nem tetsző részt, vagy megpróbál konszenzusra jutni a többi szerkesztővel az úgynevezett vitalapon?

– A magyarok éppen olyanok, mint bármelyik más nemzet. Bár a szerkesztők például életkoruk szerint is nagyon különbözőek, általában intelligens, tanult emberek, akik inkább tudást akarnak szerezni és megosztani, semmint lenyomni a saját véleményüket mások torkán. Ez egy közösség, amelyben a megegyezésre alkalmatlanok nem tudnak hosszú távon megmaradni. Ezt jól mutatja, hogy például az 1956-os forradalom is az 500 úgynevezett kiemelt cikk közt szerepel. A kiemelt státus ugyanis azt jelenti, hogy a szerkesztők minden oldalról tárgyilagosan megvizsgálták a kérdést, és egy pontos, kerek egész jött létre.

– A Wikipédiában rejlő potenciált külföldön már vállalati szinten is felfedezték. A cégek magukat fényezik vagy vetélytársaikat húzzák le. Nálunk is élnek ilyen módszerekkel?

– Ritkán előfordul, hogy például szekták, cégek kitörlik a nekik kényelmetlen tényeket, írnak magukról egy aránytalanul nagy cikket, vagy feldúsítják a meglévőt. Ilyenkor töröljük az egészet, vagy húzunk belőle. Az önmagunkról írás eleve ciki dolognak számít. A magukra valamit is adók inkább nekünk jelzik, ha hibát észlelnek a róluk szóló cikkben, és nem saját kezűleg javítanak. Egyébként – akárcsak a vandalizmust – az önfényezést is visszafogja, értelmetlenné teszi, hogy nagy viták után, másfél éve világszerte bevezették az úgynevezett jelölt lapváltozatot. Ha valaki módosít egy cikket, az új verziót csak egy apró fülre kattintva lehet megtekinteni, amíg az úgynevezett járőrök jóvá nem hagyják. A folyamatos, érdemi munkával a szerkesztői címet egy idő után automatikusan elnyerő tagok által választott járőrök – Magyarországon körülbelül százan vannak – a módosítások 75 százalékát 24 órán belül ellenőrzik.

– A kiegyensúlyozottságra való törekvésben egy rangra emeltetnek tudományos tények és nonszensz dolgok – kommentár nélkül. Miért kell a magyarság őstörténetének bemutatásánál megemlékezni arról az elméletről, amely a magyarokat egy elsüllyedt földrész lakóitól eredezteti?

– Bár nem kapcsolódik hozzájuk semmilyen balhé, ami a média és így a nagyközönség ingerküszöbét elérné, szakavatott szerkesztőinktől tudható, hogy ennek a verziónak is nagy tábora és irodalma van. Az azért közvetve az értékítéletünket jelzi, hogy a cikk túlnyomó része a mainstreamet, a finnugor eredetet tárgyalja. De minden releváns véleménynek megpróbálunk helyet biztosítani. Sokak szerint az is nevetséges, hogy van szócikk a sámánokról. Feltételezik, hogy ha írunk róluk, akkor hiszünk bennük, azonosulunk velük. De Jézusról, Istenről és a Csodaszarvas-legendákról is van. Akkor ezekről se kéne?

– A „cigánybűnözésnek” mint szócikknek a puszta léte nem befolyásolja mégis a jelenség létezéséről folyó vitát? Nem legitimálja magát a fogalmat?

– A szócikkben le van írva, kik és miért állítják, hogy van, illetve hogy nincs. Mi, akik nem értünk hozzá, hogyan dönthetnénk el a vitát? Csak annyit tehetünk, hogy a lehető legteljesebb hátteret állítjuk össze a kérdésről. Eredetileg egy szélsőjobbos írta a saját nézete szerint, az általa hitelesnek tartott forrásokra hivatkozva, de ez így nem jelent meg. Egyértelmű volt, hogy mellétesszük, mit mondanak a többiek. Nemcsak a bűnelkövetésekről közlünk statisztikát, hanem többek között az iskolázottságról, az anyagi helyzetről is. Az sem lenne megoldás, ha bizonyos szakemberekre bíznánk az ilyen cikkek megírását: jogászok, történészek, szociológusok is lehetnek elfogultak.

– Egyesek az újságírás jövőjét látják a Wikipédia koncepciójában. E szerint az oknyomozó írások úgy fognak összeállni, mint a szócikkek: minden érintett hozzáteszi a magáét.

– A Wikipédián ez nem jöhet létre. Egy alapvetően sebezhető – jogi védelmére csak korlátozottan költeni képes – közösség nem engedheti meg ezt magának. Nézzük meg a WikiLeakset – aminek egyébként semmi köze a Wikipédiához –, valami hasonlót csinál nagyban: hivatalos dokumentumokat ad közre. Ha ugyanígy, egy adott ügy kapcsán mindenki felrakná az őt igazoló dokumentumokat, bizonyítékokat, az komoly érdekeket sértene.

GERI ÁDÁM


vissza oldal tetejére


Gervai Péter: „Sokak szerint az is nevetséges, hogy van szócikk a sámánokról”




  Másolat Önnek

ELÉRHETŐSÉGEINK | NORMÁL NÉZET